XIV. Leó pápa az albanói szuburbikárius egyházmegye püspöki címét Luis Antonio Tagle bíborosnak, az Evangelizáció Dikasztériuma evangelizációért és az új részegyházakért felelős első szekciója proprefektusának adományozta. A bíborostól nemrég a halászgyűrűt vette át a Szentatya a pápasága kezdetét jelentő szentmisén május 18-án.
A filippínó bíboros is tagja a bíborosi kollégium püspöki rendjének, amely korábban csak a szuburbikárius (külvárosi) egyházmegyék címzetes bíborosaiból állt, ám létszámát Ferenc pápa 2018-ban bővítette.
Szuburbikáriusi püspökségek
A Róma környékén (elővárosaiban) lévő hét egyházmegye ún. szuburbikárius egyházmegye. Ezek élén egy-egy püspök bíboros áll (a bíborosi kollégium püspöki rendjének tagja). 1962 óta a szuburbikárius egyházmegyék élére egy-egy megyéspüspököt is kineveznek, akik a tényleges egyházkormányzati feladatokat ellátják.
* * *
Luis Antonio Gokim Tagle, Manila emeritus érseke, az Evangelizációs Dikasztérium proprefektusa (Fülöp-szigetek)
1957. június 21-én született Manilában, a Fülöp-szigeteken. A parañaquei Szent András-iskolában részesült hitoktatásban, amelyet akkoriban a scheuti misszionáriusok vezettek. Az iskola elvégzése után a fővárosi jezsuiták által működtetett egyházmegyeközi Szent József Szemináriumban tanult. Filozófiai tanulmányokat folytatott az Ateneo de Manila Egyetemen, teológiait pedig a Loyola School of Theologyn.
1981. július 18-án szentelték diakónussá, 1982. február 27-én pedig pappá. Papként az első három évben plébánián és az Imusi Egyházmegyei Teológiai Szeminárium lelkivezetőjeként szolgált, amelynek később rektora volt. Filozófiát és teológiát tanított az Isteni Ige Szemináriumban és a San Carlos Szemináriumban, valamint a Loyola School of Theologyn.
1985-ben az Amerikai Katolikus Egyetemre került Washingtonba, hogy szisztematikus teológiát tanuljon. 1987-ben szerzett teológiai licenciátust, majd 1991-ben summa cum laude minősítéssel doktorált.
Amikor 1992-ben visszatért Imusba, újra a szeminárium rektora lett. Emellett tagja volt a Konzultorok Kollégiumának és a Papi Tanácsnak, valamint püspöki helynökként a vallásügyekért felelt. 1998-ban kinevezték a pilari Miasszonyunk-székesegyház plébánosává. Közben folytatta a teológia tanítását. Előadásokat tartott, lelkigyakorlatokat vezetett és előadásokat szervezett papok, hívek és laikusok számára a Fülöp-szigeteken és külföldön. Részt vett a Fülöp-szigeteki Püspöki Konferencia és az Ázsiai Püspöki Konferenciák Tanácsa tevékenységeiben is.
Ebben az időszakban csatlakozott a Bolognai Vallástudományi Intézet vezető oktatóihoz, részt vett a II. Vatikáni Zsinat történetének kutatásában. 1997-től tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak, és 1998-tól az ázsiai püspöki szinódus egyik szakértő segítője lett.
2001. október 22-én Imus püspökévé nevezték ki, szentelésére december 12-én került sor. Lelkipásztori szolgálatának fókuszában a fiatalok külön figyelmet kaptak és liturgikus heti videósorozatot indított az interneten.
2011. október 13-án Manila érsekévé nevezték ki, székhelyét december 12-én foglalta el. 2015-től a Caritas Internationalis elnöke. Ferenc pápa 2019. december 8-án a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusává nevezte ki.
XVI. Benedek kreálta diakónus bíborossá 2012. november 24-én.
Tagja a kultúráért és oktatásért felelős; a megszentelt élet intézményeiért és az apostoli élet társaságaiért felelős; a keleti egyházakért felelős; az istentiszteletért és a szentségek rendjéért felelős; a jogalkotási szövegekért felelős; a vallásközi párbeszédért felelős; az evangelizációért felelős, valamint a világ evangelizációjáért (alapvető kérdésekkel foglalkozó szekció) felelős dikasztériumoknak.
Tagja emellett az Apostoli Szék örökségének kezelésével foglalkozó szervezetnek, a Vallási Művek Intézetének (IOR) felügyeletével foglalkozó bíborosi bizottságnak, illetve az Államtitkárság államokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokért felelős szekciója tanácsának.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria