Leó pápa vasárnap délben: Mondjuk el őszintén az Úrnak azt is, amikor nem értjük, mit kér tőlünk!

XIV. Leó pápa – 2026. augusztus 30., vasárnap | 14:18

Augusztus 30-án, az évközi idő 22. vasárnapján a Szentatya a Castel Gandolfó-i Piazza della Libertà nevű téren az apostoli palota előtt összegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyalát. Beszédében arra mutatott rá, hogy nem mindig könnyű megértenünk és elfogadnunk Isten útjait, különösen akkor, amikor azok nagyon eltérnek a mieinktől.

Leó pápa Péter apostol példáján keresztül hangsúlyozta, hogy ilyen helyzetekben sem szabad megszakítanunk a párbeszédet az Úrral: őszintén elé tárhatjuk értetlenségünket és bizonytalanságunkat, ugyanakkor alázattal figyelnünk kell arra, amit cselekvése által feltár előttünk. A Szentatya arra biztatott, hogy Péter készségességével fogadjuk el azt is, amit Isten várakozásainkon túl kér tőlünk.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

A mai evangélium azt mondja el nekünk, hogy Jézus feltárja tanítványai előtt közelgő húsvétjának misztériumát: a Messiásnak – mondja – „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból” (Mt 16,21).

Amit mond, nagyon távol áll attól, amit ők egy győzedelmes és nagy hatalmú Messiástól várnak, akinek segítségével legyőzhetik és lábbal tiporhatják ellenségeiket (vö. Zsolt 108,14). A vele töltött idő alatt már sokszor rácsodálkozhattak tetteire és szavaira. Ez az utóbbi kijelentése azonban valóban minden elképzelésüket felülmúlja. Péter pedig kifejezi egyet nem értését, és szemrehányást tesz Jézusnak: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22).

Nem sokkal korábban még felismerte benne „Krisztust, az élő Isten Fiát” (Mt 16,16). Most viszont, meglepődve és talán csalódottan a hallottakon, a korábban tett gyönyörű hitvallásának mintegy ellentmondva szemrehányást tesz Jézusnak. Mintha azt mondaná neki: „Igen, hiszem, hogy te vagy a Messiás, de nem így kell megmenteni a világot.” Reakciója buzgóságból fakad, melyet kétségtelenül őszinte szeretet táplál, mégis elgondolkodtat bennünket.

Nekünk sem mindig könnyű ugyanis megértenünk és elfogadnunk Isten útjait, különösen akkor, amikor nagyon eltérnek a mieinktől.

Ilyenkor megkísért bennünket, hogy a hit minden logikájával ellentétben azt gondoljuk: az Úr téved, vagy ami még rosszabb, nem hallgat meg bennünket, vagy nem törődik velünk.

Amikor ilyen bizonytalan helyzetbe kerülünk, Péter – minden lobbanékonysága ellenére – két fontos dolgot tanít nekünk. 

Az első, hogy

soha, még ilyen helyzetben se szakítsuk meg a párbeszédet az Úrral, sőt bizalommal tárjuk elé azt is, hogy nehezen értjük, mit kér tőlünk.

A második pedig az, hogy soha ne ítéljük meg Isten cselekvését, hanem inkább alázattal figyeljünk az imádságban arra, amit cselekvése által feltár előttünk, még akkor is, ha az nem felel meg várakozásainknak.

Az apostolfejedelem nagysága ebben is megmutatkozik.

Jézus így válaszol neki: „Távozz tőlem, sátán!” (Mt 16,23), majd elmagyarázza neki és a többi tanítványnak, hogy ha az ő nyomdokaiba akarnak lépni, meg kell tagadniuk önmagukat, fel kell venniük keresztjüket, és követniük kell őt (vö. Mt 16,24). Péter meg is teszi: miután meghallgatta Jézust, elfogadja a kihívást, és egész életében, egészen a vértanúságig hű marad Krisztus szavaihoz, akit Megváltójaként ismert fel.

Kérjük hát az Urat, hogy hitünk megélésében és imádságunkban bennünk is meglegyen Péter őszintesége:

alázattal mondjuk el az Úrnak, mit érzünk valójában, akkor is, amikor szívünk zavar van a szívünkben, ugyanakkor tanuljuk meg Péter készségességével elfogadni azt is, amit várakozásainkon túl kér tőlünk.

Segítsen bennünket Mária, aki engedelmesen átadta magát Isten terveinek egészen Fiának, Jézusnak a keresztjéig.

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Haitiról drámai hírek érkeznek. Kenscoffban súlyos vérengzés történt: sokan életüket vesztették, másokat pedig elraboltak. Imádságomban megemlékezem az áldozatokról és családtagjaikról, és kérem, hogy haladéktalanul engedjék szabadon az összes túszt. Sürgető felhívással fordulok minden felelősséget viselő személyhez, hogy konkrétan kötelezzék el magukat a lakosság biztonságának garantálása és az erőszak minden formájának megszüntetése mellett.

Imádságomról biztosítom mindazokat, akiket a Nepálban és Tibetben bekövetkezett szörnyű árvíz sújtott. Imádkozzunk azokért, akik életüket vesztették, a sebesültekért, az eltűntekért, a családokért és a mentésben részt vevőkért! Mindenki gondoskodó törődése járuljon hozzá a szenvedések enyhítéséhez és ahhoz, hogy a lakosság megkapja a szükséges segítséget.

Továbbra is imádkozzunk a békéért! Szent Ágoston, akinek emléknapját ezekben a napokban ünnepeltük, azt mondta, hogy „a béke […] hasonló a csodában szereplő kenyérhez, amely szaporodott a tanítványok kezében, miközben megtörték és szétosztották” (Háromszázötvenhetedik beszéd, 2).

Bárcsak egyre többen lennének a világban, akik bátran megtörik és szétosztják a béke kenyerét, leküzdik a megosztottságot, előmozdítják az igazságosságot, gyakorolják a megbocsátást, mindenki javára.

Kedden tartjuk a teremtésvédelem világnapját. Ezzel kezdődik a „teremtés időszaka” című rendezvény, amelyben különböző felekezetekhez tartozó keresztények vesznek részt, és amelynek idei témája: „Élő víz.” Amint az erre a napra írt üzenetemben emlékeztettem, „közös otthonunk” gondozása a szív megtérését kívánja, hogy amit az ember pusztításra használt, azt állítsa inkább élet szolgálatába. Arra hívok mindenkit, hogy

fogjunk össze imádságban és cselekvésben, hogy Isten békéje élő vizének csatornáivá váljunk, és felüdülést vigyünk megsebzett világunknak.

Köszöntelek mindnyájatokat, Castel Gandolfó-i hívek és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a „Run to Rome” jótékonysági rendezvény résztvevőit, a Fény útját végigjáró fiatalokat, a corbettai Csodák Szűzanyja tisztelőinek csoportját, valamint a hagyományos évi találkozójukra érkezett motorosokat.

Köszönetet mondok a rendfenntartó erőknek és mindazoknak, akik segítették itteni, Castel Gandolfó-i nyári tartózkodásomat, valamint gondoskodtak a biztonságról a zarándokokkal való találkozások során. Nagyon köszönöm!

Szívből köszöntöm a híveket, akik a Szent Péter téren követik az Úrangyala imádságot.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria