Leó pápa vasárnap délben: Nincs hiteles istentisztelet a konkrét emberről való gondoskodás nélkül

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Ezen az Urunk születésének ünnepét követő második vasárnapon mindenekelőtt szeretném ismételten kifejezni jókívánságaimat mindannyiatoknak.

Holnapután, a Szent Péter-bazilika szent kapujának bezárásával lezárjuk a remény jubileumát, s éppen a karácsony most ünnepelt misztériuma emlékeztet bennünket arra, hogy reményünk alapja Isten megtestesülése.

János evangéliumának előszava, melyet ma is hallunk a liturgiában, ezt idézi fel számunkra: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). A keresztény remény ugyanis nem derűlátó előrejelzéseken vagy emberi számításokon alapul, hanem Isten azon döntésén, hogy osztozni akar életutunkon, hogy sose legyünk egyedül földi életünk során.

Ez Isten műve: Jézusban egy lett közülünk, úgy döntött, hogy velünk lesz, azt akarta, hogy örökre velünk lévő Isten legyen.

Jézus eljövetele az emberi test gyengeségében egyfelől feléleszti bennünk a reményt, másfelől azonban kettős kötelezettséget ró ránk: az egyiket Isten, a másikat pedig embertársaink felé.

Isten felé: mert ha ő testté lett, ha emberi törékenységünket választotta lakhelyéül, akkor újból és újból arra kapunk meghívást, hogy Istent Jézus testéből kiindulva és ne egy elvont tanból gondoljuk el. Ezért mindig meg kell vizsgálnunk lelkiségünket és hitünk kifejezési formáit, hogy valóban a megtestesülésnek megfelelőek legyenek: vagyis azt az Istent legyenek képesek elgondolni, imádságban megszólítani és másoknak hirdetni, aki Jézusban elénk jön; nem egy távoli Istent, aki a tökéletes égben fölöttünk lakik, hanem a közeli Istent, aki törékeny földünkön él, jelen van testvéreink arcában, és a mindennapok helyzeteiben tárja fel magát.

Embertársaink felé irányuló elköteleződésünknek ugyanilyen következetesnek kell lennie. Ha Isten egy lett közülünk, akkor minden emberi teremtmény az ő tükörképe, az ő képmása, világosságának szikráját hordozza magában; s ez arra hív bennünket, hogy minden személyben felismerjük az ő sérthetetlen méltóságát, és gyakoroljuk az egymás iránti szeretetet.

Így a megtestesülés konkrét elköteleződést is kér tőlünk a testvériség és a közösség előmozdítására, hogy a szolidaritás legyen az emberi kapcsolatok mércéje, azt kéri, hogy álljunk az igazságosság és a béke szolgálatába, törődjünk a leginkább kiszolgáltatottakkal, védelmezzük a gyengéket.

Isten testté lett, ezért nincs hiteles istentisztelet a konkrét, hús-vér emberről való gondoskodás nélkül.

Testvéreim, a karácsony öröme bátorítson bennünket folytatni utunkat, és kérjük a Boldogságos Szűz Mária segítségét, hogy egyre készségesebben szolgáljuk Istent és felebarátainkat!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném ismételten kifejezni közelségemet mindazokhoz, akiket fájdalom tölt el a svájci Crans-Montanában történt tragédia miatt. Imádkozom az elhunyt fiatalokért, a sérültekért és családtagjaikért.

Aggodalommal kísérem a venezuelai helyzet alakulását.

Minden más szempontot megelőzően a szeretett venezuelai nép javának kell érvényre jutnia,

és arra kell késztetnie, hogy utasítsák el az erőszakot, az igazságosság és a béke útján járjanak, biztosítva az ország szuverenitását, garantálva az alkotmányban rögzített jogállamiságot, tiszteletben tartva mindenkinek az emberi és polgári jogait, és közösen munkálkodva egy nyugodt, együttműködésen, stabilitáson és egyetértésen alapuló jövő építésén, különös figyelemmel a legszegényebbekre, akik a súlyos gazdasági helyzet miatt szenvednek. Ezért imádkozom, és kérem, ti is imádkozzatok ezért, s bízzuk imádságunkat a Coromotói Szűzanya, valamint Szent José Gregorio Hernández és Szent Carmen Rendiles nővér közbenjárására.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és a különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Szlovákiából és Zágrábból érkezett hívőket, a máltai Gozo székesegyházának ministránsait, valamint a franciaországi Fréjus–Toulon egyházmegyei szeminárium közösségét.

Köszöntöm az ercolanói Puglianói Szűzanya-Oratórium csoportját, a Postomiából és Porcellengóból érkezett családokat és lelkipásztori munkatársakat, Sant’Antonio Abate, Torano Nuovo és Collepasso híveit; továbbá a sant’arpinói Rocco-Cinquegrana Intézet tanárait, a modenai és Roccella Jonica-i tartomány cserkészeit, Ula Tirso, Neoneli és Trescore Balneario bérmálkozóit.

Kedves testvéreim, továbbra is tartsunk ki a béke Istenébe vetett hitben: imádkozzunk a háború miatt szenvedő népekért, s vállaljunk szolidaritást velük!

Áldott, szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír