Leó pápa a Zájid-díj átadása alkalmából: A testvériség nem elmélet, hanem sürgető szükségszerűség

Egy olyan világban, ahol a békét gyakran elavult utópiává, a testvériséget pedig elvont ideállá redukálják, az emberi testvériség nem elmélet, hanem sürgető szükségszerűség –szögezte le XIV. Leó pápa üzenetében, amelyben a pápa a konfliktusoknál, a különbségeknél és a feszültségeknél erősebb testvériségre szólít fel.

A testvériség sürgető szükségessége

A pápa megemlékezett a Ferenc pápa és Ahmad et-Tajjeb főimám által aláírt az emberi testvériségről szóló dokumentum hetedik évfordulójára. Ez az alkalom lehetővé teszi, hogy megünnepeljük azt, „ami a legértékesebb és legegyetemesebb emberiségünkben: testvériségünket, azt az elszakíthatatlan köteléket, amely minden Isten képére teremtett embert egyesít”.

Ma ennek a testvériségnek a szükségessége nem távoli ideál, hanem sürgető szükségszerűség”

– figyelmeztetett Leó pápa.

Testvériség, a konfliktusok első áldozata

A Szentatya utalt a sok – túl sok – testvérre és nővérre, akik ma az erőszak és a háború borzalmait szenvedik el, felidézve Ferenc pápa szavait a Fratelli tutti kezdetű enciklikájából: „minden háború a testvériség nagy tervét, ami az emberi család hivatása, pusztítja el”.

Egy olyan időszakban, amikor a béke közös építésének álmát gyakran »elavult utópiának« tekintik, meggyőződéssel kell hirdetnünk, hogy az emberi testvériség egy megélt valóság, erősebb minden konfliktusnál, különbségnél és feszültségnél.”

Egy olyan lehetőség, amelyet „a tisztelet, a megosztás és az együttérzés iránti mindennapi, konkrét elkötelezettség révén” kell megvalósítani.

Ne maradjunk az „eszmék birodalmában”

„A szavak nem elegendőek” – jelentette ki a pápa már tavaly decemberben, amikor a Zájid-díj bizottságának tagjaihoz szólt –, ezt a felhívást ebben az üzenetben is megismételte, emlékeztetve arra, hogy legmélyebb meggyőződéseinket csak „folyamatos, kézzelfogható erőfeszítéssel tudjuk életben tartani”. A pápa először a Dilexi te kezdetű apostoli buzdítására utalt, amelyben azt írja, hogy

ha az eszmék és elméletek birodalmában maradunk, anélkül, hogy ezeket gyakori és gyakorlati szeretetteljes cselekedetekkel kifejezésre juttatnánk, végül még legdédelgetettebb reményeinket és vágyainkat is elgyengítjük és elhalványítjuk”.

Ezután visszatért a Fratelli tutti kezdetű enciklikához: testvérekként mindannyian arra kaptunk hivatást, hogy túllépjünk a periférián, és „a kölcsönös összetartozás útján” találkozzunk.

A díjazottak a „remény magvetői”

A Zájid-díj – folytatta a Szentatya – azok előtt tiszteleg, akik ezeket az értékeket „az emberi kedvesség és szeretet hiteles tanúságtételeivé” alakították. Leó pápa közvetlenül a díjazottakhoz – İlham Əliyevhez, Azerbajdzsán Köztársaság elnökéhez; Nikol Pasinjánhoz, az Örmény Köztársaság miniszterelnökéhez; Zarqa Yaftali asszonyhoz, aki az afgán lányok oktatáshoz való jogának szószólója, valamint a Taawon palesztin szervezethez – szólva „a remény magvetőiként” jellemezte őket egy olyan világban, amely túl gyakran épít falakat hidak helyett.

Azzal, hogy a szolidaritás nehéz útját választották a közöny könnyű útja helyett, megmutatták, hogy még a legmélyebben gyökerező megosztottságok is begyógyíthatók konkrét tettekkel.

Munkájuk arról a meggyőződésről tanúskodik, hogy a testvériség fénye győzedelmeskedhet a testvérgyilkosság sötétsége felett.

Ne tekintsük többé idegennek vagy fenyegetésnek felebarátunkat

Leó pápa üzenetének végén háláját fejezte ki Mohamed bin Zayed Al Nahyan emírnek, az Egyesült Arab Emírségek elnökének a kezdeményezés rendíthetetlen támogatásáért, valamint a Zájid Bizottságnak a „víziójáért és erkölcsi meggyőződéséért”. Végül hangsúlyozta: „Továbbra is dolgozzunk együtt, hogy a testvéri szeretet dinamikája váljon mindenki közös útjává, és hogy a másikra többé ne idegenként vagy fenyegetésként, hanem testvérként tekintsenek”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír