Lezárult a Fraknói Vilmos halálának 100. évfordulója alkalmából szervezett emlékév

Egy évvel ezelőtt kezdődött a Fraknói Vilmos szekszárdi, majd szentjobbi apát, nagyváradi kanonok, arbei címzetes püspök, az MTA osztálytitkára, főtitkára és másodelnöke halálának 100. évfordulója alkalmából meghirdetett Fraknói-centenárium.

A jubileumi emlékévet Fraknói Vilmos 181. születésnapján, 2024. február 27-én nyitotta meg a róla elnevezett kutatócsoport.

A centenáriumi évben műhelyelőadások és műhelyszemináriumok, a nagyváradi akadémia, római konferencia, a lateráni koszorúzás, sírjának felújítása és a november 19-i ünnepség alkalmai idézték meg a Fraknói-kutatócsoport névadója emlékezetét.

Tudományos munkásságának, papi hivatásának és személyének a Fraknói Emlékkönyv állít maradandó emléket.

A kötet meggyőzően igazolja, hogy tudósként és főpapként Fraknói Vilmos legalább annyira jelentős alakja a magyar tudománynak és katolicizmusnak, mint mestere, pártfogója és barátja: Ipolyi Arnold. A historizmusból táplálkozó patriotizmusa és progresszivitása pedig a szintén közeli barát, Prohászka Ottokár mellé helyezi alakját. Míg azonban Ipolyi örökségét és kultuszát a néprajz és művészettörténet, Prohászka emlékezetét többek között a Székesfehérvári Egyházmegye kitartóan ápolta, Fraknói Vilmosé hozzájuk, illetve korabeli jelentőségéhez képest fokozatosan elhalványult.

Halálának centenáriumán a Pázmány Péterről elnevezett budapesti katolikus egyetemen mint kutatóhelyen működő, Fraknói Vilmos nevét viselő kutatócsoport változtatni kívánt ezen.

A tudományos kötet mellett immár újabb művészeti alkotás is megörökíti a tudós főpap emlékét. A 2025. február 26-i záróeseményen helyezték el Bükösdi Gábor festőművész Fraknói Vilmos, az MTA főtitkára és a Monumenta Vaticana Hungariae alapítója című, a centenárium alkalmából Tusor Péter megrendelésére festett portréját Budapesten, a Központi Szeminárium I. emeleti folyosóján. Fraknói Vilmos képmása az intézmény díszterme bejáratának közelében, az egykori szemináriumi rektor, Ipolyi Arnold, a volt tanítvány, Csernoch János festményei, az örök történeti főhős, Pázmány Péter szobra társaságában foglalta el méltó helyét.

Az ünnepélyes képavatás alkalmából Tusor Péter, Martos Levente Balázs püspök-rektor, Bükösdi Gábor és Fedeles Tamás mondott rövid beszédet.

Ezt megelőzően a Központi Szemináriumban tartott 12. Fraknói-műhelyelőadáson Tusor Péter mutatta be legújabb historiográfiai eredményeit, Fraknói Vilmos és a püspöki kar – A római történeti intézet alapítástörténetéhez (1910–1913) címmel.

Az előadás végén bejelentette, hogy a Fraknói-centenárium lezárására időzítve megjelent a Püspöklexikon 1804–1918 kötete (948 oldal). Dedikációja annak a Fraknói Vilmosnak szól, aki ténylegesen nem lett tagja az újkori magyar hierarchiának, és egész életét a magyar történeti, kiváltképpen vatikáni kutatásainak szentelte. Jelen kötet révén a historiográfia nyújt most elégtételt számára, s foglalhatja el virtuális helyét a legkiválóbbak: Lonovics József, Haynald Lajos, Mailáth Gusztáv, Fischer-Colbrie Ágoston, Prohászka Ottokár, Glattfelder Gyula és mások sorában.

A centenáriumot záró esemény végén Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök szentmisét celebrált Fraknói Vilmos emlékére az Egyetemi templomban, ahol a temetésekor tartott ünnepélyes requiemet is bemutatták.

Az emlékmisén Liszt Ferenc (1811–1886) és César Franck (1822–1890) orgonaművei idézték meg a 19. század miliőjét (Offertorium a Magyar Koronázási Miséből; Prélude, Fugue et Variation in h [Op. 18]).

Forrás és fotó: Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír