Libéria: szalézi fiatalok harcolnak az ebola ellen

Libériában is rohamosan terjed az ebolajárvány, a következő három hét során újabb megbetegedések ezrei várhatók – közölte szeptember 8-án az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

A legfrissebb információk szerint eddig 1871 megbetegedést regisztráltak Libériában, a vírussal fertőzöttek közül 1089-en vesztették életüket. A nemzetközi médiában ennek ellenére más országokra, például Sierra Leonéra nagyobb figyelem vetül – írja a szaléziak helyi honlapja, a Donboscoliberia.org.

„Isten minket akar felhasználni arra, hogy segítsünk az embereknek. Ne mondj nemet Istennek! A te igened életeket menthet!” – lelkesíti Raphael Airoboman szalézi a fiatal animátorokat, akik utcai bemutatóval csábítják az embereket a felvilágosító előadásra.

A helyiek közül sokan meg vannak győződve róla, hogy az ebola csak rémhír, amit a kormány azért terjeszt, hogy nemzetközi segélyeket tudjanak besöpörni. A halottakat látják, de azt hiszik, hogy olyan mindennapi betegségek végeznek az emberekkel, mint a malária.

Monroviában, Libéria fővárosában a szalézi karizmát oktatáson és nevelésen alapuló családi szellemben élik meg. A misszió az Aprószentek-plébánián, a Segítő Szűz Mária Iskolában, valamint a Don Bosco – Sean Devereux Ifjúsági Központban működik. Mellettük egy jelöltház is várja azokat, akik szaléziként szeretnék követni Don Boscót. Libériában 1979 óta vannak jelen a szaléziak. Az első szerzetesek Angliából, Írországból és Észak-Amerikából érkeztek. Jelenleg hat szalézi dolgozik itt, akik egy közösséget alkotnak, annak ellenére, hogy két különböző negyedben élnek: három szalézi Monrovia központjában, három pedig a New Matatdi negyedben működik.

A szerzetesek mindig készen állnak, hogy segítsenek a lakosságon, és ez most, az ebolajárvány idején is így van. A Don Bosco Ifjúsági Központból motoros fiúk csapata indul, hogy a város legtávolabbi részein élőket is tájékoztassák az ebola elleni megelőző intézkedésekről.

Libériában a hatóságok már korábban lezártak szinte minden határátkelőhelyet, és az iskolákat is becsukták, hogy megakadályozzák a vírus további terjedését. Betiltották az összes tömeges megmozdulást – a nyári táborokat, az oktatást, az összejöveteleket, még a papszentelést is. A Don Bosco Ifjúsági Központban – három hét után – le kellett fújni a nyári tábort, amelyen több mint 400 gyermek és fiatal vett részt.

Az élelmiszerárak az égbe szöktek és egyre több a hiánycikk. Ugyanez a helyzet a fertőtlenítőszerekkel, a klórral, a védőruházattal és a gyógyszerekkel. A bűnözés is növekedik, egyre több a lopás, rablás. Monrovia, Libéria fővárosa el van zárva: nehéz a ki- és bejutás.

A szaléziak is félnek a gyógyíthatatlan kórtól, de mélyen meg vannak győződve róla, hogy azért jöttek Libériába, hogy egységet vállaljanak az itt élő emberekkel, hogy velük maradjanak, és hogy szolgálják őket. Mélyen hiszik, hogy ez a legszebb módja annak, hogy megünnepeljék Don Bosco születésének kétszáz éves évfordulóját; többet jelent, mint csupán tájékoztató anyagokat nyomtatni, vagy szemináriumokat és kongresszusokat szervezni alapítójuk életéről, pedagógiájáról és lelkiségéről. Úgy szeretnék követni Don Boscót, hogy felajánlják az idejüket, tehetségüket, mindenüket, amijük van, és önmagukat is Istennek és a libériai népnek, hiszen Don Bosco is ezt tette, amikor kolerajárvány sújtotta Torinót.

„Nem vagyunk hősök és nem akarunk mártírok lenni – fogalmaznak. – Az ebola már sok életet követelt, és még mindig öl. Azt akarjuk, hogy abbahagyja a gyilkolást. Ezért fogtunk össze, hogy elűzzük az ebolát szeretett országunkból, Libériából.”

Magyar Kurír