Lisieux-i Szent Teréz-búcsút ünnepeltek a marosszentgyörgyi kármelita nővérek

A búcsús lelkinap a kolostor perjelnője, Szentháromságról nevezett Katalin Ildikó nővér Lisieux-i Szent Terézről szóló előadásával kezdődött. Tanításában kiemelte, hogyan játszott szerepet Teréz fejlődésében a családja és hogyan írt róla édesanyja, Szent Zélie Martin. Arra is kitért, hogy Teréz zsenge gyermekkorától fogva mennyire komolyan vette az életszentségre törekvést, eltökélt elszántsággal küzdve azért, hogy saját akaratától eljusson Isten akaratának megvalósításáig.

Ő nem akart félig-meddig szent lenni, hanem teljesen. 

Szent Teréz élete nem egy rózsaszínű leányálom volt, mint ahogy azt sokan vélik, hanem komoly lelki és fizikai szenvedésekkel teljes életút – hangsúlyozta Katalin nővér. – Ő ezek között az embert próbáló körülmények között döntött nap mint nap a szeretet mellett. Földi életének alkonyán éretten és alázattal ki tudta mondani: „Nem bántam meg, hogy odaadtam magam a Szeretetnek! Istenem, szeretlek!”

Az előadás után a kármelita nővérek a jelen lévő hívekkel – akik több településről érkeztek Marosszentgyörgyre – együtt imádkozták a rózsafüzért, majd a zsolozsma esti dicséretét.

Délután öt órától vette kezdetét a búcsúi szentmise, amelynek főcelebránsa Csató Béla egykori marosvásárhelyi főesperes volt.

A szentmise szónoka Tuzson Attila, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-főplébánia segédlelkésze, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium spirituálisa volt. Szentbeszédében kiemelte Lisieux-i Szent Teréz alázatosságát, és rámutatott arra, hogy

bár korunkban sokszor megmosolyogják az alázatos embereket, valójában ők hordozzák az igazi lelki nagyságot.

A szónok számos egyháztanítót idézve kiemelte, hogy csakis az alázat talajára érdemes építeni, hiszen akkor járunk az igazságban, és erénygyakorlataink akkor válnak erényekké, egyébként csak porhintés lenne a keresztény erény.

A szentmise keretében hárman felvették a Kármel-hegyi Boldogasszony skapuláréját, és így szorosabban elköteleződtek a Szűzanya mellett, akiről Kis Szent Teréz azt mondja: „Ő inkább Anya, mint Királynő!” Abban a reményben öltötték fel a Szent Szűz skapuláréját, hogy az Égi Édesanya mosolya segíti őket is életük harcaiban, hogy mindig Krisztus mellett tudjanak dönteni.

A szentmise végén rózsaszirmok megáldására került sor, emlékezve Lisieux-i Szent Teréz szándékára: „Mennyországomat azzal töltöm, hogy jót teszek a földön.” A búcsúünnepen részt vevő hívek „abban a reményben vitték haza otthonaikba, szeretteikhez, gondokkal küzdő testvéreikhez a megáldott rózsaszirmokat, hogy Kis Szent Teréz kegyelmi rózsaesőjét leesdjék, és megtapasztalják az ő pártfogását, hiszen ő hűséges mindazokhoz, akik életükben barátságukba fogadták őt, és nagyon leleményesen tud segíteni, amiről számos imameghallgatás és tanúságtétel szól a világ minden tájáról” – írta beszámolójában Istenszülő Oltalmáról nevezett Jozefa Terézia OCD.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír