Liszt Dante-szimfóniájával veszi kezdetét a Budapesti Nyári Fesztivál

Dante Alighieri születésének 750. évfordulója alkalmából a Budapesti Nyári Fesztivál Liszt Ferenc pokol és menny között cikázó műveivel nyitja meg a szezont. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad Liszt és Dante című nyitókoncertjén a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényli. Ördögien virtuóz karmesteri pálcája nyomán a zeneszerző géniusz olyan, képzőművészeti ihletésű művei csendülnek fel, mint az Éji menet és a Mephisto-keringő, melyek Lenau romantikus Faustjának hatására születtek meg, illetve a Haláltánc, melyet a pisai Nagy temető falán található A halál diadala című freskó ihletett.

Liszt Ferenc 1838-ban Marie d'Agoult-val járt Pisában, ahol megtekintették a város híres temetőjét, a Camposantót. A sírkertet gótikus, befelé nyitott kerengő övezi, melynek külső falán egyetlen ablakot sem nyitottak. Az így kialakított hatalmas, egybefüggő falfelület valósággal kínálja, hogy nagyméretű freskókkal borítsák. A kerengő festői díszítése – melyet Giotto tanítványai kezdtek meg – több mint egy évszázadig tartott. Az egyik legkülönösebb és legizgalmasabb freskó A halál diadala (Trionfo della Morte), melyet 1350 körül festett Francesco Traini. Liszt korában a művet Orcagnának tulajdonították, később felmerült még Lorenzetti és Buonamico Buffalmacco neve is. A kép egyik oldalán elegáns dámákat látunk jóképű lovagok társaságában. Zenét hallgatnak, a lovagok kezében vadászsólymok pihennek, az egyik hölgy éppen egy ölebbel játszik.

A kép másik oldalán egy hasonlóan előkelő társaság lovagol keresztül egy erdőn, de a menet útját váratlanul három koporsó állja el, bennük oszlásnak indult holttetemekkel, melyek a halál diadalára emlékeztetik őket. A lovak fenyegető riadtsággal torpannak meg a halál birodalmának e határmezsgyéjén. A kutyák nyugtalanul szimatolnak a levegőben. Néma iszonyat uralkodik az egész jeleneten, s a szereplők hideglelős borzongásában láthatóvá válik a félelem. Liszt képzeletét már ekkor, 1838-ban megragadta ez a hallatlanul expresszív és borzongató freskó, s azonnal össze is kapcsolta a Dies Irae gregorián dallammal. A kompozíciós alapötlet – a Dies Irae-dallam variációs feldolgozása egy zongoraverseny keretében – már ekkor megszületett, a mű befejezése mégis sokáig váratott magára. Liszt több verziót is készített, végül a kompozíció ősbemutatójára az ötlet megszületése után majd harminc évvel, 1865-ben került sor.

Buonamico Buffalmacco: A halál diadala, Pisa, Il Camposanto, 1336-41. (részlet)

A háromtételes Dante-szimfónia az Isteni színjáték helyszíneire, a Pokol, a Tisztítótűz és a Paradicsom köreibe kalauzolja a hallgatóságot.

Liszt az Isteni színjátékot itáliai útja során olvasta. A mű hatására komponálta a zongorára írt Dante-szonátát, majd később a Dante-szimfóniát, amelyet 1857. november 7-én mutatott be a drezdai Udvari Színházban. Egy évvel később Prágában mutatták be a darabot, majd 1859-ben nyomtatásban is megjelent a lipcsei Breitkopf und Härtel kiadónál, Richard Wagnernek ajánlva.

Liszt, a romantikus művész és a vallásos ember sokat foglalkozott a halál gondolatával és a túlvilággal. Legnagyszerűbb alkotásai is e témákban születtek. Különleges, zseniális érzéke volt a pokoli látomások, a sátáni irónia zenei kifejezéséhez; a romantikus programzene egyik legkiemelkedőbb művészeként a végletekig fokozta a zene ábrázoló készségét. Ahogyan Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója fogalmazott a megrendezésre kerülő koncert kapcsán: „A június 12-i nyitókoncerten elhangzó művei a létezés, a morál, az ördöggel és a Teremtővel való viszonyunkat járják körül a zene semmi mással nem helyettesíthető eszközeivel. Eladhatjuk-e lelkünket múló előnyökért? Elszerethetjük-e ördögi segítséggel más párját? Mi vár ránk, ha már nem leszünk itt e földön? Ezek lesznek ennek az estének a kérdései. Nem tudom, kapunk-e választ, de a koncert után a sziget susogó fái közt sétálva, Margit kolostorának romjai között botorkálva bizonyosan úgy érezhetjük, hogy – Kosztolányi szavaival – »hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam«.”

Fotó: Koncert.hu

Magyar Kurír