Lisztet követve, az ő szellemében – Találkozás Mészáros Zsolt Máté orgonaművésszel

– Mikor vált az ősi „pesti főtemplom” művészi pályafutásának központi helyszínévé?  

– 2017 októberében adtam az első hangversenyemet a frissen felújított templomban. Akkor – még a Zeneakadémia hallgatójaként – második alkalommal nyertem el a Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndíjat, amelynek része volt, hogy minden ösztöndíjas lehetőséget kap egy bemutatkozó koncertre. Orgonaművészként én válaszhattam meg a helyszínt, hogy hova szervezzenek nekem egy nagyszabású szóló orgonahangversenyt. Éppen befejeződött a Nagyboldogasszony-templom felújítása, és nagyon vonzott a helyszín. A zenetörténetből, a főváros kulturális múltjából ismert volt, hogy Liszt milyen szoros kapcsolatban állt ezzel a templommal. De akkor még nem elsősorban ez keltette fel az érdeklődésemet, hanem a megújult – addig éveken át nem látogatható – épület szépsége, jelentősége, hiszen ez Budapest legrégibb temploma. Arra gondoltam, milyen nagy dolog lenne, ha itt valósulhatna meg ez a hangverseny. E bemutatkozó alkalom kapcsán ismerkedtem meg Osztie Zoltán plébánossal és Aranyossy Mihállyal, a templom turisztikai vezetőjével.

– Ettől kezdve visszajárt, és rendszeressé váltak zenei szolgálatai és a koncertek?  

– Igen, alkalmanként helyettesítettem is a szentmiséken, de elsősorban művészi feladatokra, hangversenyekre kértek fel. Külföldi – többek között amerikai – turistacsoportoknak rendszeresen tartottam orgonabemutatókat, előadásokat a templom zenei múltjáról. Az éveken át tartó együttműködés következményeként egyre több közös hangversenyt szerveztünk. 2020. októbert 22-én, Liszt születésnapján adtam koncertet, ami mára hagyomány lett.

– Ezek után kérték fel zeneigazgatónak?

– Hivatalosan 2021 szeptemberétől. Az év nyarán kaptam meg a kinevezést a plébános úrtól, de mivel éppen nyáron van a legtöbb hangversenyem, így ősztől tudtam vállalni, hogy minden héten itt legyek templomban.

– Nagy zenei múltra tekint vissza a Nagyboldogasszony-templom. Mit emelne ki az elődök munkájából, a zenetörténeti vonatkozásokból, a helyi kismesterek művei vagy a kottatár érdekességei közül?

– A belvárosi főplébánia, Budapest legrégibb temploma évszázadok óta a főváros egyik fontos művészi, kulturális színtere. Mindig az adott korszak legjelentősebb muzsikusai, egyházzenészei jelentek meg és dolgoztak itt. Ezt képezi le a kottatár, ami jelenleg két részre van osztva: az egyik a 20. század előtti kompozíciókat tartalmazó történelmi kottatár, a másik a 20. századi, illetve kortárs gyűjtemény. A toronykilátó kiépítése előtt még az északi toronyban volt a kottatár, nem a mai helyén. Természetesen kutatóként, zenetudósként engem is nagyon érdekelt a templom gyűjteménye. Amikor idekerültem, egyik első dolgom volt, hogy elkezdtem átnézni a kottatárat. Valóban elég komoly anyagról van szó. Elsősorban helyi különlegességeket tudnék kiemelni: az itt karnagyként, zenei vezetőként működő komponisták munkáit. Zenetörténeti szempontból persze nagyrészt kismesterek közé sorolható, lokális jellegű, a pest-budai zenei életen belül fontos szerepet játszó művészek alkotásairól van szó, de számos jelentős kompozíció is szerepel közöttük. Lemérhető, hogy az itteni egyházzenészek milyen tájékozottak voltak, jól ismerték az aktuális európai irányvonalat, zenei tendenciákat. Kapcsolatban álltak szerzőkkel, és rendszeresen vásároltak kottákat külföldről is. Jellemzően persze főleg osztrák, német komponisták műveit szerezték be, köztük Joseph Haydn-, Michael Haydn- és Mozart-darabokat, de például Cherubini-kompozíciót is találunk a gyűjteményben. Mozart Requiemjét itt mutatták be először Magyarországon. 

– A templomhoz kötődő zeneszerzők közül a legnagyobb egyéniség kétségtelenül a sokszor emlegetett Liszt Ferenc. Tekintettel arra, hogy Ön Liszt-kutató is, ennek különleges szerepe lehet a jelenleg zajló pályázati munkáira, illetve a jövőre vonatkozó terveire nézve is.

– Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Liszt Ferenc egyházzenei tevékenységének a budapesti belvárosi főplébánia-templom volt a legfontosabb hazai helyszíne. Ez azzal is összefügg, hogy Liszt barátságot ápolt a templom egykori plébánosával; Schwendtner Mihály rendszeresen rendelkezésére bocsátotta a plébánia vendégszobáját, Magyarországi tartózkodásai alatt Liszt sok alkalommal szállt meg itt. Jó kapcsolatban állt a templom karnagyával, Engeszer Mátyással is, aki a feleségével alapította meg a Liszt-egyletet. Liszt gyakran vezényelt a templomban, nemcsak a saját alkotásait, másokét is, többek között Mosonyi Mihály műveit. A Liszt-egylethez számos Liszt-mű bemutatója és előadása kötődik. A pesti főplébánia-templomban volt a Missa Choralis ősbemutatója; Budapesten itt hangzott el először az Esztergomi mise. Nemrégen készítettem el a Via Crucis szólóváltozatának új közreadását, amelynek fő forrása az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti Liszt-kézirat. Ebben található egy külön kórusszólamkotta, amelyen Engeszer Mátyásnak szól az ajánlás. Ebből arra következtethetünk, hogy Liszt Ferenc eredetileg itt szerette volna bemutatni a művet. Engeszer, Schwendtner Mihály, majd Liszt halála miatt azonban erre akkor sajnos nem kerülhetett sor. Viszont 1929 nagypéntekén, Harmat Artúr vezényletével mégis a belvárosi templom lett a késői ősbemutató helyszíne. Mindezek mellett Liszt rendszeresen látogatta az itteni szentmiséket.  

– Liszt-kutatóként jelenleg – hároméves pályázati ösztöndíjának lezárásaként – egy összkiadás megjelentetésére készül.  Hogyan foglalná össze röviden a projekt célját és jelentőségét? 

– A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként immár harmadik éve dolgozom Liszt Ferenc orgona- és harmóniumművének kottakiadásán. Ha a vonatkozó művek valamennyi változatát figyelembe vesszük, mintegy hetven kompozícióról beszélhetünk, amelyek között néhány perces meditatív egyházi darabok és közel negyvenperces nagy művek is találhatók. Széles a spektrum, Liszt szinte teljes életművét lefedik ezek az alkotások. A munkám során felkutattam az elsődleges forrásokat, a szerző kéziratait, vagyis az eredeti autográfokat. Utoljára az 1980-as években foglalkoztak Liszt vonatkozó alkotásaival. Időszerűvé vált tehát az összkiadás, ugyanis azóta nemcsak a tudományos módszerek változtak, hanem a kottakiadás követelményei is. Akkoriban még nem ismerték sok mű eredeti kéziratát, enélkül pedig nehéz visszafejteni, hogy mik voltak a zeneszerző elképzelései. Liszt rengeteget komponált, széles körű tevékenységének köszönhetően pedig szinte folyamatosan mozgásban volt. Míg más zeneszerzőknél a rendelkezésre álló források világosak, az ismert gyűjteményekben megtalálható művek könnyen elérhetők, összehasonlíthatók és közreadhatók, addig Liszt hagyatéka teljesen szétszóródott a nagyvilágban. Ha csak élete utolsó alkotói periódusát nézzük, az idejét megosztotta Budapest, Weimar és Róma között; nagyon sok tanítványa volt mindenhonnan, még Amerikából is. Hét ország közel ötven gyűjteményével vettem fel a kapcsolatot, hogy kikutathassam és összegyűjthessem a kéziratokat. Jó néhány olyan mű akadt, amelynek eddig nem ismertük a kéziratát, csak az első kiadását. Liszt számos átiratot is készített, olykor a tanítványaival együtt. Az orgonára, illetve harmóniumra írt szólódarabok között van olyan, amelynek hat (!) változata született. Számos műből találtam olyan változatot, amely idáig még nem volt kiadva. Ebben a gyűjteményben minden mű valamennyi változata szerepelni fog. Ha valaki szeretné nyomon követni, hogyan dolgozott Liszt, erre lehetőség nyílik az összehasonlítások nyomán; vagyis a mester zeneszerzői műhelyébe is betekinthetünk. 

Liszt különleges lejegyzésmódokat használt, amely eltért a modern kottaírástól. Mondok egy példát. Bonyolult zenei struktúrákat írt az orgonára, sokszor zenekari darabokat ültetett át. E hangszer lehetőségei óriásiak, hiszen kézzel-lábbal játszhatunk sok szólamot. A kottaképek tanúsága szerint a zeneszerző itt is úgy járt el, mintha zenekarra komponált volna. A zeneiskolában megtanítják, hogy az ötvonalas kottaírási rendszerben a harmadik vonalra írott hang szárát lehet lefelé és felfelé is húzni; az alatta lévő hangok szárát felfelé, a felette lévőkét pedig lefelé visszük. Liszt nem így tett. Jelezvén, hogy melyik szólam mivel tartozik össze, ha úgy kezdett el egy szólamot, hogy felfelé húzta a hangok szárát, akkor azt így írta végig; ha lefelé, akkor pedig úgy. Ezáltal olyanok ezek a kották, mintha zenekari partitúrák lennének, amelyekben nagyon jól elkülönülnek egymástól a különböző szólamok, rétegek. Liszt egyébként saját pedáljegyzésmódot is kitalált az orgonistáknak: azoknak a hangoknak, amelyeket jobb lábbal játszunk, felfelé húzta a szárát, amelyeket ballal, azoknak lefelé. Ha ránézünk a kottára, rögtön egy ilyen segítő „technikai megoldást” láthatunk tőle. A speciális liszti lejegyzésformákat eddig egyetlen kottakiadásban sem követték a közreadók.     

– Hogyan képzeljük el kötetbe vagy kötetekbe foglalva ezt a kritikai összkiadást, illetve mikorra várható a megjelenése?

– Úgy nyolc-kilenc kötetnyi kottaanyagot foglal majd egybe. Kigyűjtöttem az egyéb forrásokat is: általában az első kiadásokat, a nyomtatott változatot megelőző, leggyakrabban a tanítványok által tisztázott, a kiadóknak átadott metszőpéldányokkal, korrektúralevonatokkal együtt. Liszt legtöbbször piros és kék ceruzával javítgatta a kottaképeket. Kutatóként akkor tudjuk az összes hibát, pontatlanságot kiszűrni, ha ez a sor, tehát a munkamenet valamennyi fázisa – az első kézirattól az első kiadásig – a rendelkezésünkre áll. A munkát augusztusig kell befejeznem, onnan számítva várhatóan egy-másfél éven belül kezdődhet a kötetek megjelentetése. A kiadással kapcsolatos részletek ügyében még megbeszélések, egyeztetések folynak.

– Említette, hogy 2020 óta rendszeresek a Liszt-műveket bemutató koncertjei a belvárosi templomban. Időközben pedig elindult az a kilencrészes sorozata is, amelynek keretében az összkiadásban szereplő valamennyi művet megszólaltatja.

– Tavaly október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján indult el a sorozat, amelyben szeretném bemutatni a kutatómunkám eredményeit. De ezen túl is számos újdonsággal készülök, olyan Liszt-művekkel, amelyeket eddig nem vagy csak ritkán hallhatott a közönség. Elhangzik az összes, orgonára és harmóniumra írt Liszt-darab, valamint megszólalnak azok a kamaraművei is, amelyekben szerepet kapnak ezek a hangszerek. A műsorokat kiegészítettem továbbá átiratokkal, köztük sajátokkal is. A kilenc hangverseny különböző tematikára épül: foglalkozunk a szimfonikus költeményekkel, oratóriumokkal, kantátákkal… Arra törekszem, hogy akik a sorozat valamennyi részét meghallgatják, a teljes liszti életműbe betekintést nyerjenek. Minden hangversenyre zenetörténeti kommentárokkal, leveleket, kordokumentumokat felvonultató szövegválogatásokkal is készülök, hogy az elhangzó műveken túl a közönség Liszt Ferenc személyiségét is mind mélyrehatóbban megismerhesse. Idén március 18-án irodalmi ihletésű darabokkal folytatódik a sorozat, amelynek közreműködője Kautzky Armand színművész. Március 31-én keresztút keretében fog megszólalni a főplébánia-templomban a Via Crucis. Április 22-én egy különleges, színes koncertre kerül sor; Liszt kamarazenei ritkaságai hangzanak el, mások mellett az Angelica leánykar és Vizin Viktória mezzoszoprán felléptével.

– Röviden ejtsünk szót a zeneszerzői elhivatottságáról is. Tavaly Veszprémben díjat nyert a Gizella-miséje, amely a belvárosi főplébánia-templom „hivatalos népmiséje” lett.  

– A veszprémi érsekség zeneszerzői pályázatára 2022 nyarán komponáltam egy vonószenekari kíséretű vegyeskari misét, amellyel harmadik helyezést értem el. „Őseink hite a jövő reménye”: a főegyházmegye e jelmondata szépen egybecsengett a belvárosi főplébánia-templom sok évszázados történelmével, sokrétű kulturális (építészeti, képzőművészeti, zenei) örökségével. A jelmondat azt juttatta eszembe, hogy egy olyan, 21. századi misekompozíciót kellene megalkotnom, amelyben visszatükröződik a Katolikus Egyház zenei világa a gregoriántól a kortársig. Liszten, Kodályon túl Messiaen művészetéig sok mindenből merítettem. Kórusvezetőként fontos szempontnak tartottam, hogy a Gizella-miséből készüljön egy „népmisei” változat is, amelyet az együttesünkön túl a szertartásokon részt vevő hívek is tudnak majd énekelni. Óriási boldogság számomra, hogy a 975 éves templom zenei életét gazdagíthatom ezzel a művel, amely a hivatalos ordinarium része lett. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén hangzott el először. Az orgonára és négyszólamú kórusra írt változatát húsvétkor, a zenekari változatát pedig a templom búcsúnapján, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén szólaltatjuk meg.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. március 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.