Lisztté őrlődni, borrá préselődni – Olajszentelési szentmise Győrben

A papság kérésére tartják a szent három nap előtti napon ezt a szentmisét a Győri Egyházmegyében, így azok az atyák is részt tudnak venni rajta, akik távolabbi, illetve több településen szolgálnak.

A szentmise elején arra kérte Veres András megyéspüspök a jelen lévő lelkipásztorokat, hogy imádkozzanak egymásért, az egyházmegye papjaiért, különösen azokért, akik betegségük vagy öregségük folytán nem tudnak jelen lenni, vagy csak egyszerűen nincsenek itt. Azt hangsúlyozta, hogy a papságban mindnyájan összetartoznak. Közöttük lelki testvériségnek és közösségnek kell megvalósulnia.

A szentbeszédet a püspöki tanítószéken, a katedrán ülve tartotta Veres András megyéspüspök, aki felhívta a figyelmet arra, hogy ez a nap lehetőség az ünnepi szolgálat előtt az elcsöndesedésre és a papi hivatás elmélyítésére. Jézus meghívása szükséges a papi szolgálathoz. Érdemes ilyen szemmel olvasni az evangéliumot. Nem mindenkit hív meg erre a sajátos szolgálatra, de akiket meghív, azoknak ez rendkívüli ajándék és Isten szeretetének a kifejeződése.

Tőlük Jézus az egész életüket várja, nemcsak valamennyit, hanem az egészet.

Ő szeretetből hívja meg az embert, a viszontszeretetnek pedig a természetéhez tartozik, hogy mindent adni akar.

Ferenc pápa a Patris corde kezdetű apostoli levelében írja: „Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik.” A szeretet önátadásának érettségére eljutni – ez mindnyájunk számára a feladat.

A II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló dokumentuma azt mondja: a papot Isten az evangélium hirdetésére, a hívek lelkipásztori gondozására és az istentisztelet végzésére hívja. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy

papi életünk egyik legszebb megnyilvánulása a szentmise bemutatása.

Tudjuk, hogy Jézus rendelte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Jézus a kenyér fölött kimondta: „ez az én testem”, „ez az én vérem”. A kenyérből, amely a megőrölt búzából való lisztből készült, a bor fölött, amely kipréselt szőlőből készült. Ez utalás nemcsak Jézus szenvedésére, hanem minden papi szolgálat természetéhez is tartozik, hiszen a pap is megismétli Jézus rendelése szerint: „ez az én testem”, „ez az én vérem”. És nem elég pusztán e szavak megismétlése és kinyilvánítása, hanem a papnak is megőrölt búzaszemmé és kipréselt szőlőszemmé kell válnia. Saját testét és vérét, vagyis egész életét kell adnia ebben a szolgálatban.

Elgondolkodtató, miért válik néhány év, esetleg évtizedek után egy-egy paptestvér szomorúvá, lehangolttá, holott évről évre erősödnie kellene elkötelezettségében. Mi teszi őket lanyhákká? Miután házaspárokkal is foglalkoznak a lelkipásztorok, ezért lelki beszélgetésekből, gyónásokból kiderül, hogy a válások leggyakoribb oka is az, hogy már nem akar mindent adni a házastárs, a szeretetét nem akarja feltétel nélkül odaadni. Talán ez okozza a papi hivatásokban is a lanyhulást, a megtörődöttséget. Viszont szerencse, hogy Isten türelme nagyobb, mint egy-egy házastársé, akik nem tűrnek, hanem inkább elválnak. Isten azonban végtelenül türelmes, béketűrő, szeretetével újra és újra vissza akar bennünket szerezni. Az még nagyon jó jel, ha érzi az ember a fájdalmát, hogy nem tud egészen megőrlődni, mint a búzaszem, nem tud egészen kipréselődni, mint a szőlőszem, de szeretne, akarna.

XII. Piusz pápa azt írta: a papok Krisztus személyében tevékenykedve végzik szolgálatukat. Vagyis Isten arra méltatott minket, hogy helyettesei legyünk földi népe körében. Ő gyengeségeink, bűneink ellenére is hatalmas dolgokat visz végbe általunk. Éppen ezért kötelességünk, hogy ami szent cselekedeteket végzünk, azokat igyekezzünk egyre szentebb módon tenni.

Papnak lenni óriási ajándék és öröm, és nemcsak áldozat. Hiszen öröm is Isten szolgálatában lisztté őrlődni, borrá préselődni.

Minél inkább átadom magam ebben a szolgálatban Istennek, annál inkább érzem hivatásom örömét. Azért imádkozom ebben a szentmisében, hogy mindnyájan átéljük ezt az örömöt, hogy mindnyájan készek legyünk odaadásunkat, szeretetünket megújítani; Isten akkor könnyebben tudja népének megszentelését véghez vinni, ha szent és példamutató életet tudunk élni – zárta szentbeszédét Veres András.

A papság ezt követően megújította szenteléskor tett ígéreteit, amit az olajszentelés szertartása követett. A keresztelendők olaját egy fiatal házaspár, a betegek olaját egy idős házaspár, a krizmát két diakónus vitte a megyéspüspök elé.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Horváth Gábor

Magyar Kurír