Louie Giglio: Leírhatatlan – 100 tudományos kaland Isten csodálatos világegyetemében

A könyv tele van bibliai idézetekkel, melyekhez a lelkész szerző elmélkedéseket fűz, bemutatva Isten „leírhatatlanul és elképesztően fantasztikus”, az egész univerzumban és itt a földön is látható kreativitását. „Ki más adhatott volna üvöltést az oroszlán szájába, és dorombolást a cica pocakjába? Ki más találhatta volna ki a botsáskákat, lajhárokat, leveles tengeri sárkányokat, kacsacsőrű emlősöket vagy a tarkabarka sáskarákokat?”

A csend hangjai című fejezetben Giglio rávilágít: ha az űrben állnánk, közvetlenül valaki mellett, és teli torokból ordítanánk, az illető egyetlen mukkot sem értene belőle. Azért van ez így, mert a beszéd hanghullámként terjed, és a hanghullámoknak szükségük van valamire, amin utazhatnak, mint például a földi légkör. Istennek azonban nincsen szüksége sem hanghullámokra, sem rádióhullámokra, hogy halljon minket. Az imádság viszi hangunkat Isten felé. A szerző felteszi a kérdést: „Ha tehát az az Isten, aki az egész világegyetemet teremtette, kész meghallgatni bármit, amit mondani szeretnénk, miért nem imádkozunk többet?” Egyúttal felidézi: az imádság annyira fontos, hogy még Jézus – Isten egyszülött Fia – is időt szakított rá, ahogyan erről az evangéliumok tanúskodnak.

A teremtés csodáját a kötet írója többek között az óceánok lenyűgöző titokzatosságával érzékelteti. Tudomásunk szerint legmélyebb pontjuk a Csendes-óceánban a Mariana-árokban található, 11 kilométer, az óceáni árkok átlagos mélysége pedig 4 kilométer. Ezért van az, hogy az óceánoknak eddig csupán 5 százalékát sikerült felderíteni. A tudósok úgy vélik, hogy az óceánok mélyén több millió állatfaj vár még felfedezésre. Mi nem ismerjük az óceáni mélységek minden titkát, Isten azonban igen. Ugyanígy ismeri „elméd legmélyebb bugyrainak összes titkát is. Tud minden gondolatodról, még mielőtt kigondoltad volna – a jókról és a nem olyan jókról.” Ha félő, hogy a rossz gondolatok birtokba veszik a lelkünket, imádkozzunk így: „Uram, te mindent tudsz rólam – még a gondolataimat is ismered. Segíts foglyul ejtenem minden rossz gondolatot, és töltsd meg az elmémet mindazzal, ami tőled való.”

Testünk felépítésén elmélkedve a szerző azt vizsgálja, hogyan épülnek a téglaházak. Az építők nem csupán téglákat pakolgatnak egymásra, szükség van ragasztóra is, aminek a neve habarcs. A testünk is így épül fel, 37,2 billió pici „téglából”, amit sejtnek hívunk. A sejtek ragasztója a laminin, ez tartja össze a testünket. Elektronmikroszkópon keresztül megtekinthetjük, és rádöbbenhetünk: úgy néz ki, mint egy kereszt. Vagyis ez is arra emlékeztet minket, hogy Isten teremtményei vagyunk, a Mindenség Urának ujjlenyomata mindenütt rajta van a teremtett világon. A laminin annak szemléltetése, amit Jézus az ő igéjében mond: ő a ragasztó, ami testünket, lelkünket és minden mást összetart. „Így, amikor fáradtnak és túlterheltnek érzed magad, és a lehető legrosszabb napod van, gondolj a lamininra, és jusson eszedbe, hogy Jézus összetart téged és minden mást is körülötted.”

A teremtés emberi észszel felfoghatatlan mirákulumát bizonyítja, hogy a Föld, a Nap és az összes többi bolygó, ami felépíti naprendszerünket, csupán parányi része a Tejútrendszer nevű galaxisnak, mely olyan grandiózus, hogy a tudósok szerint 100–400 milliárd csillag található benne. Megszámlálhatatlanul sok. A Bibliából azonban tudjuk, hogy Isten minden egyes csillagot ismer, és mindnyájukat nevükön szólítja, ilyen nagy, ilyen hatalmas és csodálatos a mi Istenünk, a legnagyobb öröm azonban az, hogy a mi nevünket is ismeri.

Életünk során gyakran érnek bennünket súlyos megpróbáltatások. Louie Giglio ezzel összefüggésben emlékeztet rá: semmi sem csillog úgy, mint a szénből álló gyémánt. Keletkezéséhez azonban extrém nagy nyomásra és hihetetlenül magas hőmérsékletre van szükség hosszú időn keresztül. Ez többnyire a földkéreg alatt 160 kilométerrel fordul elő. Amikor a vulkán kitör, a gyémántokat „fellövi” a föld felszíne alá. Tehát egy koromsötét helyen, hatalmas nyomás és forróság közben valami gyönyörű és törhetetlen formálódik. A szerző felteszi a kérdést: „Voltál már sötét helyen? Nagy teher és stressz alatt? Lehetséges, hogy Isten arra használta azt az időt, hogy valami gyönyörűt és törhetetlent hozzon létre?” Ezért ha úgy érezzük, hogy mindenfelől szorongatnak a bajok, ne adjuk fel, bízzunk benne: Isten nem engedi, hogy összezúzzanak. Ezeket a különlegesen nehéz időket arra használja majd, hogy erőssé tegyen és megtanítson arra, hogy Őrá támaszkodjunk. Bízzunk az Úrban, különösen akkor, ha nehéz, „valami csodálatos és törhetetlen készül”, a hitünk Istenben.

A vihar Jézus általi lecsendesítését elemezve a szerző rámutat: a tanítványok elámultak és rettegés fogta el őket. Milyen ember képes ilyet megtenni? A válasz: egyedül Jézus Krisztus, aki teljes mértékben ember volt, ugyanakkor teljes mértékben Isten is, ezért „Isten egész hatalma és ereje az övé volt, és mindennek parancsolhatott”. Ez azt igazolja, hogy bár a világ néha rémisztő tud lenni, a Szeretet-Istenhez bármikor odaszaladhatok, védelmet remélve.

Ha pedig Jézus követése mellett döntünk, a Szentlélek eljön, hogy bennünk lakjon, és rögtön munkába áll, megváltoztatja gondolkodásunkat, érzéseinket, cselekedeteinket, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz.

Louie Giglio könyvéből világosan kiderül: a Szentháromságos Isten lenyűgöző és csodálatos, hatalma minden képzeletet felülmúló, emberi szavakkal leírhatatlan. Az egész teremtettség Istent dicsőíti, hiszen az ő műve minden. Minket pedig az Ő képmására teremtett, önmagához hasonlóvá alkotott, „így még a csillagoknál is több okunk van énekelni. Legyen a hangunk Isten szimfóniájának a része még ma!”

Louie Giglio: Leírhatatlan – 100 tudományos kaland Isten csodálatos világegyetemében
Illusztrálta: Nicola Anderson
Fordította: Nagyné Scholz Éva 
Encián Kiadó, 2020.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír