A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 82 fővel utazott a franciaországi kegyhelyre. A 20 súlyos beteg mellett segítők, zarándokok is kísérték a csoportot a rendtagokon kívül. Az alábbiakban Visy László beszámolóját olvashatják.
A Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere, a nemzetközi zarándoklat vezetője, John T. Dunlap nyilatkozatában elmondta: „Lourdes önmagában nem oldja meg a világ gondjait. Valami sokkal nagyobb kihívást jelent. Emlékeztet minket arra, hogy kiknek kellene lennünk. Egy hidegebbé váló világban befogadóbbnak kell lennünk. Egy elszigetelődő világban össze kell fognunk.
Egy olyan világban, amely elfelejti a gyengéket, a középpontba kell helyeznünk őket. Ez nem választható lehetőség. Ez a hivatásunk: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum.”
Azaz: a hit védelme és a rászorulók szolgálata.
A lovagrend hivatásának szellemében dolgozott a magyar csoport is. Minden rendtagnak megvolt a szolgálati beosztása betegeink ellátása terén, sőt minden betegnek volt saját, bármikor elérhető „őrangyala” is, még szorosabbá téve ezt a segítő kapcsolatot.
Minden zarándokhely nagy kérdése, hogy vajon a vallási turizmus tömegessé válása, a kegytárgyboltok, vendéglátóhelyek nyüzsgése nem nehezíti-e meg a hit személyes átélését, a mély kapcsolódást Istenhez. Lourdes ebben a tekintetben is csodálatos, gyakran megrendítő élményeket adott. A betegeinkkel való személyes kapcsolat, a közös élmények intenzitása a keresztúton, szentségimádáskor vagy a szentmisén volt az az alap, ami az egyéni elmélyülést lehetővé tette. Hiszen
nyitott szívvel szeretetet, gondoskodást adni ugyanolyan spirituális öröm, mint azt elfogadni.
A gótikus vagy barokk templombelsőkhöz szokott szemnek szokatlan a Szent X. Pius-bazilika. A föld alá épített, 25 ezer hívőt befogadni képes szakrális tér 1958-ban, Szűz Mária megjelenéseinek 100. évfordulójára épült. Magyar származású francia építész, Pierre Vago munkája.
Az egyik este szentségimádásra került sor. A hajóbordázatra emlékeztető boltozat alatt, a középen álló oltáron ott volt az Oltáriszentség.
Majd’ tízezer térdeplő zarándok önmagában kereste a saját találkozását Istennel. A néma elmélyülésben így lett a hatalmas térben mégis erős közös élmény a szentségimádás.
A keresztút szertartását a magyar zarándokcsoport lelkivezetője, Tóth Tamás, a Máltai Lovagrend tiszteletbeli konventuális káplánja vezette. Bevezetőjében elmondta: mindannyian saját keresztünket hoztuk ide Krisztus keresztje elé. Ez lehet betegség, de a saját lelki tökéletlenségünk is.
„Azért jöttünk ide, hogy ami hiányzik belőlünk, azt Szűz Mária segítségével Krisztus kiegészítse bennünk. Jézus azt mondja, ahol ketten összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük. És most itt vagyunk, majdnem tízezren, a máltai lelkiség képviselői, és
mindannyiunkat a közös karizma hozott össze. Betegek, segítők, zarándokok, papok: egymástól tanulunk, kiegészítjük egymást, hatalmas szeretetkapcsolatban egymással és Jézussal.”
Zarándokcsoportunk másik pap tagja, Farkas István Lupus atya, piarista szerzetes, paptanár aranymiséjét ünnepelte éppen a máltai zarándoklat alatt. „Amikor megtudtam, hogy pappá szentelésem napra pontos 50. évfordulója éppen a lourdes-i együttlétre esik, elsírtam magam. A papszentelés időszaka általában a június. Engem a fizika államvizsgám miatt szenteltek május 1-jén. Mária papjának tartom magamat, mert fogantatásomkor engem édesanyám Szűz Máriának fölajánlott, hogyha az Úr Jézus azt akarja, legyen pap belőlem. Ezt nem árulta el nekem, csak egy évvel pappá szentelésem után. Jézus és Mária egy anyai kérésre rábólintott.
Húsz alkalommal voltam már itt zarándokként.
Annyi nyomorúság sehol nem látható, mint itt. És annyi reményteli, boldog arc sem látható másutt, mint itt. Tehát nem a baj az igazi veszedelem, hanem a reménytelenség.”
Lupus atya aranymiséje a grottánál volt, Szűz Mária megjelenésének helyszínén. Ez az úgynevezett nemzeti mise a Kárpát-medencei magyarság szentmiséjévé vált az idei zarándoklaton. A főcelebráns Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt. A hívek között az anyaországiakon kívül jelen voltak szlovákiai, romániai magyar máltai rendtagok, zarándokok betegek, segítők. A szentmisére rendelt evangéliumi részlet János könyvéből szólt, melyben Jézus elmondja: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakást veszünk nála.”
A főpásztor a jelen lévő magyarországi, felvidéki, erdélyi és partiumi hívek számára homíliájában kifejtette: „Ez a mondat itt Lourdes-ban, a barlangnál különösen megérint minket. Mert itt megtapasztaljuk azt, hogy Jézus a Szűzanya által különösképpen közel jön hozzánk. Nem elvont módon, hanem konkrétan, megtapasztalható gyógyító jelenléttel, vigasztalással, megtéréssel. Jézus ennél ma még többet is mond.
Nemcsak közel akar jönni hozzánk, hanem bennünk akar lakni. Éppen ezért a szívünk legyen az a barlang, az a hely, ahol az Atya és a Fiú otthonra talál.
A Máltai Lovagrend a szeretet rendje, ahol a szeretet megfoghatóvá, konkréttá válik a betegek, a szenvedők, a rászorultak felé. A legnagyobb csoda az, amikor az ember szíve átalakul – amikor a saját kényelméről lemond, és a másik ember felé fordul; amikor a hit nemcsak szó, hanem valóban megtestesült életté válik. Ezt a csodát kell nekünk nap mint nap megtennünk, hűségben, szeretetben.”
A szentmisét követően Lupus atya aranymisés áldást adott a grottánál, a folyóparton a magyar zarándokcsoport minden egyes résztvevőjének.
Szöveg és fotó: Visy László
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria







