Lucsok Miklós munkácsi püspök egy elesett katona gyászszertartásán: A hála és a köszönet ideje ez!

A katonákat, híveket és az elhunyt családját, ismerőseit egy szomorú esemény gyűjtötte egybe a székesegyházban.

Lucsok Miklós püspök szentbeszédében hangsúlyozta, hogy az elesett katonától a Krisztus feltámadásába vetett hittel búcsúzunk. „Az imádságunk a hitünk és szeretetünk kifejezése, az imádságunk egy kérés, hogy az Úr legyen irgalmas hozzá… Hogy az Isten tisztítsa meg őt, bocsásson meg neki, és fogadja be a Mennyek Országába.”

Krisztus azt ígérte, hogy a második eljövetelekor mindenki feltámad, és tovább élhetünk majd az Ő örökkévalóságában. „Az imádságunk az Istennel, a Mennyei Atyánkkal és a Feltámadt Jézussal való kapcsolatunk kifejezése” – emelte ki a püspök.

„Nagyon nehéz megélni ezt a sok szenvedést, a haláleseteket, melyeket a háború okoz.

Nekünk, akik itt maradtunk és itt élünk, nagyon nehéz lenne kibírni ezt abban az esetben, ha nem hinnénk a halál utáni életben, Krisztus győzelmében, az Ő feltámadásában.

Hisszük, hogy az élet folytatódik, és hiszünk Ihor és mindazok lelkének örök életében, akik feláldozták életüket, és a háború következtében hunytak el. És hiszünk a saját lelkünk halhatatlanságában is.”

A püspök elmondta, hogy most a hála ideje van, amikor

megköszönjük az elhunytnak mindazt a jót, melyet emberként és katonaként tett, azért, mert szerette, védte hazáját, és életét adta érte.

Köszönet és tisztelet illeti ezért!” A szónok arra buzdította a jelenlévőket, hogy bocsássanak meg vagy kérjenek bocsánatot az elhunyt Ihortól, ha maradtak köztük meg nem beszélt dolgok. Valamint arra kérte őket, hogy imával támogassák a gyászoló családot.

„A feltámadt Krisztusba, az Ő erejébe, az Ő fényébe, az Ő győzelmébe vetett élő hittel könyörgünk Hozzá, hogy legyen béke a szívünkben és az országunkban. Hogy életünket teljesen és mélyen áthassa a feltámadt Jézussal való élő kapcsolat. Hiszen bármelyikünk számára bármikor elérkezhet földi életünk utolsó pillanata. Imádságunk töltsön el és tegyen nyitottá bennünket a feltámadt Krisztusra!” – Lucsok Miklós püspök ezekkel a szavakkal zárta a szentbeszédet.

A szertartás befejezése előtt szót kapott Oleh Szoroka görögkatolikus lelkész, hadnagy, annak a határőrségnek a tábori lelkésze, melynek az elesett katona is tagja volt. A püspök szentbeszédére hivatkozva rámutatott arra a becsületre és méltóságra, mely mindazokat illeti, akik a hazájukat védik. A határőrség mottója: „Elsők a becsületben”. „Mindenki, aki védi hazáját, békét szerez. Ez egy nem könnyű küldetés.”

A temetés szertartása a temetőben folytatódott.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír