Lucsok Miklós püspök tartott lelkigyakorlatot magyar ajkú híveknek a kárpátaljai Szinyákon

Szép ajándék volt a Jóistentől, hogy az új évet lelki ráhangolódással kezdhettük. Elbűvölő környezetben vehettek részt a jelentkezők Lucsok Miklós püspök lelkigyakorlatán Szinyákon (Kékesfüreden) január 10. és 12. között.

Az első elmélkedésben a jelenlét, a jelen pillanat fontossága kapott hangsúlyt. A főpásztor rámutatott: Isten minden pillanatban nyitott ránk, elhalmoz szeretetével, azon van, hogy az üdvösség útján maradjunk.

„Úgy érzem, az, hogy a lelkigyakorlatra jelentkeztem, szintén az ő törődésének a jele, hiszen az Atya minden alkalmat megragad arra, hogy megmutassa: kincs vagyunk számára, minden teremtmény fontos neki” – írta Istványi Andrea.

A hétköznapokban mindannyian megtapasztaljuk, mennyire fogva tartanak a feladatok, a teljesítmény, az idő korlátja – olvasható a személyes hangvételű beszámolóban. – Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy az agyunk „kattog”, tervez, valamin agyalunk, s ez a magatartás átcsúszik az imába is: mintha imádkoznánk, de egyszer csak feleszmélünk, hogy a gondolataink körül forgunk. Hogyan maradjunk nyitottak a nap folyamán Istenre, hogyan halljuk meg a hangját ebben a mókuskerékben?

Lucsok Miklós püspök a lelkigyakorlaton többször is

kiemelte a reggeli imádság jelentőségét, mert ez az az idő, amikor új erővel megnyílhatunk a Szentlélek vezetésére, megtanulunk figyelni a sugallataira, hogy egész nap legyen erőnk és derűnk az emberekhez, a feladatokhoz. Amolyan szívakkutöltés.

Nem maradtak el a kiscsoportos beszélgetések sem, amelyek során a résztvevők megoszthatták gondolataikat, meglátásaikat.

„Egy-egy közös elmélkedés alkalmával újra és újra hálát érzek a csoporttagok bizalmáért, hogy nyíltan megoszthatjuk véleményünket, és így egymás tapasztalata gazdagít minket – fogalmaz beszámolója végén Istványi Andrea. – Köszönettel gondolok mindazokra, akik megszervezték a lelkigyakorlatot. Bátorítok másokat is arra, hogy az év folyamán szakítsanak időt, és vegyenek részt egy lelkigyakorlaton.”

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír