Lucsok Péter Miklós OP munkácsi megyéspüspök húsvéti üzenete

„Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Akárhányszor hallom a feltámadt Jézus ezen első szavait János evangéliumából, mindig mélyen megérintenek. Bármilyen helyzetben is vagyunk, ezek a szavak olyannyira váratlanul és mélyen hatolnak belénk, hogy szinte megállítják gondolatainkat, megrendítenek, vagy éppen kérdést ébresztenek bennünk: „Valóban, mit keresek? Kit keresek?”

Mélyüljünk el a Jézussal való találkozásban a következő evangéliumi szakaszon keresztül: „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.« Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta, és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez. Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: »Asszony, miért sírsz?« »Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.« E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: »Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.« Jézus most nevén szólította: »Mária!« Erre megfordult, s csak ennyit mondott: »Rabboni«, ami annyit jelent, mint »Mester«.” (Jn 20,11–16)

Mária Magdolna, miután átélte Jézus szenvedésének és kereszthalálának borzalmát, könnyezve jön oda a sírhoz. Jézus holttestét keresi…, de még azt sem találja. És éppen ebben a fájdalommal és kétségbeeséssel teli pillanatban jelenik meg a feltámadt Krisztus, és megkérdezi: „Kit keresel? A holttestemet? Én élek!”

Ebben a veszteségekkel, fájdalommal és halállal teli időszakban Krisztus szavai nemcsak vigasztalást jelentenek, hanem kiutat is. Kiutat a veszteségekből, kiutat az élet csupán vízszintes szemléletéből. Mert

az életnek van egy függőleges dimenziója is, amely akkor nyílik meg, amikor beengedjük az életünkbe a feltámadt Urat; győzelmével, látásmódjával, reményével.

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Legyen az élő Krisztussal való találkozás az, ami könnyeinket örömmé, keresésünket találkozássá, veszteségeinket reménnyé változtatja!

+ Lucsok Péter Miklós

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír