A kísérletező fizikatanár: Plósz Katalin M. Georgia nővér

Georgia nővér búcsúztatása január 10-én volt a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont kápolnájában, ahol Lukács László piarista szerzetes celebrált szentmisét. Emlékező beszédében elmondta, Katalin 14 évesen a vér szerinti családjából egy másik közösségbe került, abba a szerzetesközösségbe, amelynek először diákja volt, majd tagjává lett. Az akkori hatalom azzal számolt, néhány év alatt kihal a kereszténység az országban, miután az egyházat megfosztották szinte minden életlehetőségétől. A Szegény Iskolanővérek Kongregációja másik három szerzetesrenddel, erősen korlátozott körülmények között, de folytathatta működését két-két gimnáziumban. A diáklányt megérintette a rend alapítójának, Boldog Gerhardinger Terézia anyának példája, és életét a gyermekek és a fiatalok nevelésére kívánta szentelni. Bármilyen kilátástalannak látszott akkor az egyház és a rend jövője, ő mégis Terézia anyának a Gondviselésbe vetett bizalmával vallotta: „Isten kezében van a jövő.” Így kérte fölvételét a rendbe, ahol már mint Georgia nővér saját életével váltotta valóra, amit később így fogalmazott: „Ahhoz, hogy valaki ilyen elkötelezett legyen, már ifjúkorában szüksége van példaképekre.” Az egyetem elvégzése után teljes lelkesedéssel vetette bele magát a tanításba, elsősorban a fizika tanításán keresztül nyitotta rá növendékei szemét a természet titkaira és szépségeire, s mutatott rá azok alkotójára, a teremtő Istenre.

Rendalapítójuk mellett Georgia nővér egy másik példaképet is talált Eötvös József és fia, Loránd személyében – folytatta Lukács László. – Terézia anyában elsősorban feltétlen Istennek adottságát, emellett pedig természetszeretetét és tudásvágyát csodálta. Eötvös Józsefben a nagy tudású embernek a tettekben megnyilvánuló hazaszeretetét, a fiát bölcsen nevelő édesapát csodálta. Ő is elmondhatta volna nagy példaképével: „Célt választék magamnak, használni akarok, másoknak élni, másokért fáradni.” Akárcsak példaképe, ő is „magas célokat tűzött ki, és igen sokat követelt magától”. Pedagógusként a fiát nagy türelemmel irányítgató édesapa, József, fizikatanárként viszont Loránd tevékenysége állt közelebb hozzá: a zseniális tudóst látta benne, aki egy meglehetősen viharos fiatalkor után a tudományban és a köz szolgálatában is tudott nagyot alkotni. Követte Loránd életelvét: „Jól csak az a tanár taníthat, aki tud, akit érdekel a természet. Eszménye a tudós-kutató tanár.”

Az elnyomatás évtizedeiben csak a természettudományos pályák élvezhettek viszonylagos szabadságot, Georgia nővér így aktívan részt vehetett az Eötvös Loránd Fizikai Társulat életében, rendszeresen szerepelt a fizikatanári ankétokon, kutatta a két Eötvös életét, feltárta pályájuk számos addig ismeretlen részletét. Leginkább talán mégis az apa és fia kapcsolata érdekelte: vérbeli pedagógusként azt kereste, hogy az édesapa hogyan egyengette, formálta tehetséges, mégis sokáig a maga különleges útját járó fiának az életútját.

A Fizikai Szemle, melynek rendszeres szerzője volt Georgia nővér, februári számában emlékezett meg az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Középiskolai Szakcsoportjának volt titkáráról. Kiemelik, hogy Georgia nővér – a kollégák és tanítványok számára „Dzsordzsi néni” – sokat kísérletezett és kísérleteztetett; „úttörő volt a tanulókísérletek oktatásba való bevezetésében”; az eszközkészítésbe is bevonta tanítványait. Az ATOMKI (MTA Atommagkutató Intézete) diákpályázatain számos diákja ért el dobogós helyezést, különösen a kísérleti témákban. Jelentős szerepe volt a Svetits és a Patrona Hungariae Gimnáziumban is az előadóterem és a szertár fejlesztésében.

Tudományos és pedagógusi munkásságáról ITT olvashatnak az érdeklődők.

Forrás és fotó: Boldogasszony Iskolanővérek, Fizikai Szemle

Magyar Kurír