A szentmise előtti imákat a nagymagyari esperes-plébános, Naszvadi Sándor vezetésével mondták el a hívek, majd a szentmise elején Molnár Tamás atya az egyházmegye főpásztora, Stanislav Zvolenský érsek üdvözletét tolmácsolta, aki évről évre a május 22-hez közel eső vasárnapon tartott nagymagyari Szent Rita-búcsú főcelebránsa.
Immár hagyomány, hogy a megyéspüspök jelenlétében zajlik ez a népszerű csallóközi búcsú, melyre a helyieken kívül számos vidékről érkeznek búcsújárók, Szent Rita-tisztelő hívek. Ilyenkor tartják a rózsaszentelést is.
A több hónapos lelki előkészület nyitószentmiséjére megtelt a környék legnagyobb temploma – a nagymagyari Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplom. Helyiek és sok más településről érkezett hívek imádkoztak együtt. A homília a mai kor csodáiról is szólt. Molnár Tamás atya átéléssel mondta el a szentmise után tapasztaltakat, miszerint a szentbeszéd hatására a résztvevők közül is osztottak meg vele napjainkban átélt csodákat, beszámolva többek közt egy teljesen friss csodás gyógyulásról is, amelyet Szent Rita égi közbenjárásának is tulajdonítanak.
A homíliában a három isteni erényről – a hitről, a reményről és a szeretetről – elmélkedhettek a jelenlévők, ezen erények jelenlétéről Szent Rita életében, valamint ezek szerepéről kinek-kinek saját személyes életében is. Ehhez a múlt év utolsó napján örökkévalóságba költözött emeritus pápa, XVI. Benedek enciklikáit idézte a szónok.
„Mi hozott össze ennyi együtt imádkozó kedves testvért, helyieket és vendégeket, időseket és fiatalokat? Nemde a hit, hogy van Isten, hogy Isten minden korban támaszt szenteket, a hit, amit a Hiszekegyben minden vasárnap megvallunk, hogy létezik a szentek közössége, s a hit, hogy ők Isten nagyvonalúsága folytán a segítségünkre tudnak lenni, hogy mi is szentek lehessünk?” – tette fel a kérdést szentbeszédében a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora. „Bizalomteli reménnyel hoztuk szíveinkben az imaszándékokat Szent Rita elé, bízva abban, hogy csodák bármelyikünk életében előfordulhatnak, reménytelennek tűnő helyzetekben is, az utolsó pillanatban is – mondta a szónok. Majd XVI. Benedek pápának a keresztény reményről írt, Spe salvi enciklikájából idézett:
A remény első lényeges iskolája az imádság. Ha már senki nem hallgat rám, Isten még mindig meghallgat. Ha már senkihez nem tudok szólni, senkit nem tudok segítségül hívni – Istenhez mindig szólhatok. Ha többé senki nem segíthet rajtam (...), Ő tud nekem segíteni.”
Összegyűltünk, hogy hittel imádkozzunk, Szent Rita hathatós égi közbenjárását kérve – mondta prédikációja végén Molnár Tamás atya, e szavakkal buzdítva: Merjünk hinni, remélni a szerető Isten csodáiban, s abban, hogy Isten megengedi, hogy a már célba érkezettek közbenjárjanak nála ügyeinkben. Szent Rita segítsége nem mese, nem múltbeli nosztalgia, nem vallási babona, hanem Isten túlcsorduló szeretetének bőséges ajándéka. „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, de egyszer majd színről színre, s igazából akkor fogjuk mindezt megérteni. Ám addig is higgyünk, reméljünk, szeressünk Szent Ritához hasonlóan.”
A szentbeszéd teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Pozsonyi Főegyházmegye
Fotó: S.I.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria