Ma lenne kilencvenéves Szőnyi Zsuzsa

Szőnyi Zsuzsa ez év március 16-án hunyt el Budapesten, a zebegényi temetőben nyugszik, férje, az 1991-ben eltávozott akvarellfestő, Triznya Mátyás mellett.

Szőnyi István festőművész és Bartóky Melinda első gyermeke 1924. október 2-án született Budapesten, hatéves koráig Zebegényben élt. Bár a család 1930-ban Budapestre költözött, a nyarakat Zebegényben töltötték.

Szőnyi Zsuzsa a Veres Pálné Leánygimnáziumba járt, majd az ELTE magyar–francia szakos hallgatója lett. 1944-ben házasságot kötött diákkori szerelmével, a pesti piaristáknál végzett Triznya Mátyás festőművésszel. Egy korábbi sikertelen kísérlet után, 1949 februárjában férjével átjutottak a magyar határon. Grazból Velencébe, majd Firenzébe menekültek tovább. 1949. július 25-én érkeztek Rómába. A város befogadta őket, cserébe a házaspár – Triznya Mátyás halála után pedig Szőnyi Zsuzsa egyedül – ötven éven keresztül látta vendégül lakásában a világ minden részéről átutazó magyar művészeket és tudósokat.

1950 és 1965 között az olasz rádió magyar nyelvű adásának volt szerkesztője. 1956-ban magyar hetilapot szerkesztett és olaszt tanított a menekülttáborban a magyaroknak. 1965–1969-ig az olasz miniszterelnökség külföldi sajtóosztályának szerkesztőjeként és fordítójaként működött. Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádió alkalmi tudósítója, 1989-től a Vatikáni Rádió munkatársa volt.

Élettörténetét a Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai-levelek és -emlékek), a Triznya-kocsma és a Római terasz című könyvekben írta meg. 1999-ben Carlo Azeglio Ciampi olasz államelnök az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét adományozta Szőnyi Zsuzsának az olasz–magyar kulturális kapcsolatok ápolásában szerzett érdemeiért.

2007 májusában visszatért szülővárosába, és Rómából Magyarországra hozta édesapja összes festményét.

„Zsuzsa sokszor mesélt gyermekkori élményeiről – mondta a Vatikáni Rádióban Szabó Ferenc jezsuita. A zebegényi kert – a híres paddal, amelyet édesapja örökített meg – a paradicsomkert volt számára. Ott alkotott édesapja, több csodaszép festménye idézi a Dunakanyart. A kis Zsuzsát is gyakran lefestette.”

Fotó: HírösNaptár.hu, Librarius.hu, Veol.hu

Magyar Kurír