Magányosan senki sem lehet boldog – Országos keresztény diákmoziprogram indult

Első alkalommal május 16-án láthatta a kazincbarcikai és nyergesúfjalui szalézi iskolákból érkező mintegy kétszáz diák Giacomo Ciampiotti A mennyországot választom című, 2010-ben készült filmjét; június 3-án délelőtt pedig a gödöllői premontreiek tanulóinak vetítették le Ciampiotti alkotását.

A megjelent mintegy kétszázharminc diákot és tanáraikat Pál László Bendegúz, a Keresztény Filmes Misszió Alapítvány elnöke, a gödöllői premontrei gimnázium egykori tanulója köszöntötte. Kiemelte: azért hozták létre ezt a programot, hogy a keresztény értékeket, tartalmakat hordozó filmek eljussanak a fiatal korosztályhoz, akiknek meghatározó élmény a vizualitás, a mozgókép.

Andrásfalvy János szalézi tartományfőnök párhuzamot vont A mennyországot választom című film főhőse, Néri Szent Fülöp (1515–1595) és a szalézi rend megalapítója, Don Bosco (1815–1888) között.

Néri Szent Fülöp a 16. századi Rómában kezdett el foglalkozni a nehéz sorsú gyerekekkel. Viccelődő, szinte bohócszerű ember, akiben azonban mély, misztikus szeretet lakozott. Ő hozta létre az oratóriumot, a templomon kívüli együttlétet, szórakozást, kulturálódást, bebizonyítva, hogy a vallásosság, a hitben elmélyülés egyáltalán nem unalmas dolog, életünket át kell hogy hassa az Istennel, Jézussal való kapcsolat. Fülöp odafordult azokhoz, akik valóban bajban voltak, egész életét áthatotta a velük való törődés. Ez hatalmas újdonság volt az 1500-as években.

Háromszáz évvel később Don Bosco ifjú papként észrevette, hogy ugyanerre van szükség Torinóban. Óriási volt a munkanélküliség, az utca tele volt árva, szüleik által elhagyott, csavargó gyerekekkel, akik káromkodtak, verekedtek. Don Bosco létrehozta számukra a szalézi oratóriumot, kibővítette, és Néri Szent Fülöp lelkületével működtette szerető, családias légkörben.

Fülöp atya híres mondása volt a gyerekekhez: „Bármit tehettek, csak bűnt ne kövessetek el. Legyetek jók, ha tudtok!” A jó cselekedet hozzákapcsolódik a vidámsághoz, a benső örömhöz. Don Boscónál ugyancsak megtalálható a vidámság.

Andrásfalvy János atya felidézte, hogy Don Bosco kilencéves korában álmot látott: fiatalok verekedtek, csúnyán beszéltek, ő pedig közéjük állt, hogy megrendszabályozza őket. Hirtelen megjelent egy csodálatos, ragyogó ruhájú férfi, és figyelmeztette:

Nem erővel, hanem szelídséggel kell békét teremtened köztük.

Don Bosco nem hitte el, értetlenkedett, és akkor a férfi azt mondta: melléd adok egy tanítónőt. Erre megjelent egy szépséges Asszony, akinek köpenye úgy tündökölt, mintha csillagokkal szórták volna tele. Megfogta a gyermek Bosco János kezét, és így szólt: Nézd! A gyereksereg eltűnt, helyettük kecskék, kutyák, macskák, medvék és egyéb állatok sokasága foglalta el a teret. A szép hölgy megfogta Don Bosco kezét, és közölte vele: ez a te területed, itt kell dolgoznod. Ami most a szemed láttára történik ezekkel az állatokkal, azt kell majd tenned a fiaimmal. A vadállatok hirtelen eltűntek, és bárányokká változtak. Jézus és Mária kíséretében a farkasok is bárányokká válhatnak.

A szalézi oratóriumokat jellemezve a tartományfőnök kiemelte, hogy az oratóriumnak több rétege van: a plébánia evangelizál – Istent megismerni a legnagyobb ajándék a világon; az otthon családiasságot, befogadást, szeretetet jelent, a barátságnak is a helye; az iskola nevel és tanít –, valódi értékeket tanulhatunk meg, melyek segítenek minket az életben. Néri Szent Fülöp és Don Bosco is olyan gyermekeket, fiatalokat vezetett el Istenhez, akik szegények voltak, és emellett a létszükségleteikről is gondoskodtak. Számított a jobb körülmények között élők nagylelkű támogatására is. Ha valaki ad a gazdagságából a szegényeknek, azon Isten áldása van.

A bevezetőt követően került sor A mennyországot választom című film vetítésére. Giacomo Campiotti alkotása a mindenki által elhagyott utcagyerekeket felkaroló, életét nekik szentelő, Krisztus kegyelméből csodatevő képességekkel megáldott embert mutatja be.

A film kezdetén Fülöp atya Rómába igyekszik, hogy belépjen a jezsuitákhoz, és megszerezve Loyolai Ignác engedélyét az Indiákra menjen misszióba. Éppen egy fán piheni ki az út fáradalmait. Álmából egy hófehér ruhába öltözött, bárányt vezető kisfiú ébreszti, és közli vele: „Valami azt súgja nekem, mégsem mész az Indiákra, Fülöp.” Ám Fülöp atya erősködik, hogy igenis elmegy, „Már hogy ne mennék. Elmegyek.” Amin meglepődik, hogy a kisfiú honnan tudja a nevét? Ám mire felocsúdik, a gyermek már el is tűnt, a báránnyal együtt. Egyértelmű, hogy

az Úr angyala, vagy talán maga a gyermek Jézus jelent meg Néri Szent Fülöpnek, jelezve, mi lesz a jövőbeli küldetése: hogy megmentse a nyájtól elkóborolt, elveszett bárányok, vagyis gyermekek, ifjak lelkét.

Fülöp atya Rómába érkezve azonnal szembesül a kegyetlen valósággal: a szüleik által elhagyott gyermekek bandába verődve fosztogatják a boltokat, kereskedőket, a náluk valamivel idősebb Félcipó vezetésével. A gyermekbanda teljesen ki van szolgáltatva az aranyifjú Alessandrónak, Capurso bíboros unokaöccsének. Alessandro gyűlöl mindenkit, elsősorban a saját apját, mert születésekor magára hagyta az anyjával együtt, s bár pénzt küldözget neki, soha nem törődött vele. Alessandro mások megalázásában, kifosztásában leli örömét, így állva bosszút az őt ért sérelemért; teljesen az uralma alatt tartja a gyerekeket, akik gondolkodás nélkül teljesítik erőszakra buzdító parancsait.

Fülöp atya fokozatosan ismeri fel, hogy mi az ő valódi hivatása, így aztán amikor XIII. Gergely pápa felajánlja neki, elmehet az Indiákra, már visszautasítja, mondván, hogy az ő helye itt van, a társadalom perifériájára sodródott gyerekek mellett.

Néri Szent Fülöpről a kortársai feljegyezték:

az emberek iránti szeretete emelte és vonzotta a lelkeket.

Az Úrtól kapott kegyelem révén kezének érintése vagy látása kísértéseket űzött el, bűnösöket térített, betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel. A filmben több erre utaló jelenet is van. Így amikor levest főz az éhes gyerekeknek a mezőn, gyorsan elfogy az étel, ám hirtelen ismét megtelik a kondér, majd újra és újra, s jut mindenkinek, bőségesen. Jézus kenyérszaporítási csodái juthatnak eszünkbe, amikor néhány kenyérrel és hallal lakatott jól több ezer embert (Mt 14,13–21; 15,32–39).

Egy összetett jelenetsor vezet el Alessandro megtéréséhez. Az erőszak igézetében élő ifjú képtelen elviselni, hogy elvesztette lelki és fizikai uralmát Félcipó fölött, aki a kezdeti ellenségeskedés után Fülöp atya hívévé válik. Ezért embereivel elfogatja, s tolvajlás vádjával börtönbe záratja. Azzal fenyegeti, hogy élete végéig ott fog rohadni, ha kitart Fülöp atya mellett. Félcipó kiszolgáltatott helyzetében vállalja a júdási szerepet. Azt hazudja Fülöp atyának, hogy egy nő a halálán van, őt kéreti, hogy adja fel neki az utolsó kenetet. Fülöp atya azonnal elindul, ám a házban, ahol a haldoklónak kellene lennie, két prostituált várja őt. Közben érkezik Alessandro egy főpappal, hogy leleplezze Fülöp atyát. Ő azonban a bűnös asszony megtérését meséli el, aki Simon farizeus házában olajjal kente be Jézus lábát, és a hajával szárította meg, s minden bűne megbocsáttatott, mert nagyon szeretett (Lk 7,36–50). A két prostituált zokogva hallgatja Fülöp atyát. Alessandro nekitámad Félcipónak, azzal vádolva, hogy előre tájékoztatta Fülöp atyát mindenről, ám a dulakodás közben a tőr az ő hasába fúródik. Alessandro haldoklik, Fülöp atya pedig, feledve mindazt a rosszat, amit az ifjú életében elkövetett, ott van mellette, hogy vigaszt nyújtson neki élete utolsó pillanataiban. Alessandro azonban olyannyira megátalkodott, hogy még most sem száll magába, elutasítva Isten irgalmát, szívét ekkor is a féktelen gyűlölet tölti be. Acsarkodva sziszegi Fülöp atyának: „Meggyónom, hogy gyűlöllek, gyűlöllek téged, és a rongyos kölykeid nevetését. És gyűlölöm az apámat, mert szégyell. Gyűlölöm, mert mindig magamra hagyott.” Fülöp atya lelke azonban nem rendül meg Alessandro önsorsromboló konokságától, felismeri benne az irgalomra szoruló lelket: „De most már nem vagy egyedül” – vigasztalja a haldokló ifjút, s kezét a sebére teszi.

A filmben ábrázolt Fülöp atyából végtelen derű, jókedv sugárzik, s mindez Istenbe vetett mélységes hitének következménye. Isten iránti szeretetét pedig mindig megosztja másokkal, mert vallja:

Magányosan senki sem lehet boldog. Mert a bennünk lakozó boldogságot meg kell osztanunk, és osztoznunk kell a mások örömében.

Megtaláljuk önmagunkban, ha mélyen magunkba nézünk, hogy valaki szeret minket, és Isten végtelen szeretete nem hagy el minket soha.”

A mennyországot választom
(Olasz életrajzi filmdráma, 125 perc, 2010).
Rendező: Giacomo Campiotti
Forgatókönyvíró: Mario Ruggeri
Főbb szereplők:
Néri Szent Fülöp: Gigi Proietti
Alessandro: Adriano Braidotti
Capruso bíboros: Roberto Citran
Galiotto: Antoio Mazzara
(Forgalmazza: Etalon Film Kft).

Fotó (archív): Etalon Film

Bodnár Dániel/Magyar Kurír