Magyar bencések az ökumené szolgálatában

Guzmics Izidor bencés szerzetes már a 19. század első felében megfogalmazta a „vallási unió” gondolatát. Tanulmányaiban, valamint az általa indított és 1832–1837 között megjelent Egyházi Tár című folyóiratban is több alkalommal hirdette a katolikusok és a protestánsok közötti unió lehetőségét. Az ökumené egyik első hazai képviselőjeként tarthatjuk számon őt, aki a felekezetek közötti megbékélést, az egység kérdését nemzeti alapon képzelte el. A református Kazinczy Ferenc jó barátja volt, akivel nemcsak a nyelvújításban működtek együtt, hanem oktatási és a korban vallásos szellemiségű nevelési kérdésekről is eszmét cseréltek, ökumenikus szellemben.

Később a 19–20. század fordulóján a magyar bencések és a reformátusok a nemzet érdekében végzett oktató-nevelő tanári munkában látták az együttműködés lehetőségét. Ez a kezdeményezés volt a szállóigévé vált „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között.” A kifejezés először 1898-ban hangzott el az Országos Középiskolai Tanáregyesület közgyűlésén a Debreceni Református Kollégiumban. A közgyűlés tiszteletére a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke ebédet rendezett, amelyen Bódiss Jusztin pannonhalmi bencés tanár a következőket mondta:

Most íme ez az agapé, e fényes szeretet-lakoma itt, a kálvinizmus metropolisában mindenkit meggyőzhet róla, hogy valamint Kazinczy és Guzmics egyek tudtak lenni Isten imádásában és a hon szerelmében, akkép utódaik is lelki rokonnak, testvérnek vallják magukat a vallásos és hazafias nevelés terén.

(…) Köszöntsük tehát hálás szívvel (…) az evangélikus református egyház jelenlévő tagjait, valamint azokat a kartársaikat, akik egyházuk hív szolgálatában… felekezeti különbség nélkül nevelnek hitben és hazaszeretetben erős derék polgárokat.” Balogh Ferenc a debreceni teológia tanára pedig azt mondta, hogy „a magyar égboltot a műveltség hatalmas szivárványa íveli át, egyik vége Pannonhalma magaslatáról indul, másik a magyar Alföld e talaján éri a földet, a két vég ma itt találkozik”.

A 20. század elején Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát Guzmics Izidor örökébe lépett, ökumenikus kapcsolatokat ápolva. Több levelet váltott Ravasz László és Révész Imre református püspökökkel. 1941–42-ben részt vett a vallási egységet kereső kör munkájában. Ennek az volt a célkitűzése, hogy a különböző vallásokból dogmatikusok, egyháztörténészek és valláspedagógusok kölcsönösen vizsgálják felül egymás hit- és erkölcstantankönyveit, és tegyenek javaslatot a félreérthető és sértő kifejezések törlésére. Bár ezt a tervet Kelemen Krizosztom főapát a szintén bencés Serédi Jusztinián esztergomi érsek elé tárta, a kedvezőtlen politikai helyzet és a második világháború elsöpörte a kezdeményezést. 1950 után, ahogy más egyházak, úgy a katolikus is ellehetetlenült a szerzetesrendekkel együtt.

Szennay András főapát ideje alatt, 1973–91 között újjáéledt a kapcsolat az európai, különösen az ausztriai és német kolostorokkal. Lehetővé vált, hogy a szerzetesek külföldre utazzanak és tanuljanak. A pannonhalmi szerzetesközösség a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét képviselte, amely jelentős eredményeket ért el az ökumenizmus terén. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn az egységtörekvést támogató egyházi vezetőkkel, teológusokkal és ebben az időszakban számos külföldi, olykor igen rangos vendég fordult meg Pannonhalmán.

Szennay főapát az 1980-as évek közepén Pannonhalmára hívta a nemzetközi ökumenikus szerzetesközösség, a Taizéi Közösség perjelét, ezért az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) számonkérte. Végül Roger testvér Magyarországra ellátogathatott, de Pannonhalmára nem.

Szennay András főapátsága alatt kezdődött el egyfajta vallásközi párbeszéd is. Franz Kőnig bécsi bíboros érsekkel – aki 1965 és 1980 között a VI. Pál pápa által alapított Nem Keresztények Titkársága vagy Nemhívők Titkársága (1988-tól Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa) elnöke volt – együtt munkálkodva Szennay főapát részt vett a szervezet munkájában. A titkárság magyarországi működését, a bíborossal való barátságát ugyan nem nézte jó szemmel az ÁEH, de eltűrte.

Békés Gellért bencés szerzetes is sokat tett az ökumenizmus terén. A második világháború után részt vett a menekült magyarok lelki gondozásában. Ennek a munkának a gyümölcse a Békés–Dalos-féle Újszövetség-fordítás. Ökumenikus keresztény magatartásával maradandó szellemi-lelki befolyást gyakorolt a keresztények közötti egységért végzett munka területén. Munkatársa volt a Király Kelemen ferences által szerkesztett Egység Útja című folyóiratnak.

A II. Vatikáni Zsinat után kezdett ökumenikus teológiával foglalkozni. A római Szent Anzelm Egyetemen az egyháztani tanszék vezetésével bízták meg, ahol szintén foglalkozott az ökumenikus teológiával. Számos olyan nemzetközi konferencián vett részt, amelyeknek a témája az ökumenizmus volt. A Katolikus Szemle főszerkesztőjeként bekapcsolta a magyar diaszpórát a megújuló katolikus világegyház életébe és a háború után kibontakozó, útkereső Nyugat-Európa szellemi vérkeringésébe, miközben magyarságuk megtartására buzdította őket. Kezdeményezte a külföldi magyar egyházi közösségek közötti párbeszédet.

Várszegi Asztrik főapáti ideje alatt több keresztény egyházi vezető is megfordult Pannonhalmán. Az 1990-es években remény volt rá, hogy a legfőbb ortodox vallási vezető, II. Alexij pátriárka és II. János Pál pápa Pannonhalmán találkozik a Szentatya látogatásakor, de végül ez különféle okok miatt meghiúsult. A főapát azonban mások mellett elhívta Pannonhalmára és vendégül látta a kopt egyház vezetőjét, III. Senudát, Grigorij örmény püspököt és Simeon bolgár metropolitát.

II. János Pál pápa 1996-os pannonhalmi látogatása alkalmával az ökumenikus szellemiség ápolását bízta a pannonhalmi bencés szerzetesekre, és ebben később Ferenc pápa is megerősítette a közösséget.

Az elmúlt évek ökumenikus törekvéseiről ITT olvashatnak bővebben.

A szöveg összeállításában Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatója nyújtott segítséget.

Forrás: konyvtar.osb.hu;  Pannonhalmi Főapátság; Várszegi Asztrik: Békés Gellért – en Kriszto In: Vigilia (2000/1)

Fotó: Pannonhalmi Főapátság

Nyitókép: ökumenikus konferencia, 2024

Magyar Kurír