Magyar búcsú a szlovákiai Máriavölgyben

Külhoni – 2024. október 7., hétfő | 15:57

A Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából meghirdetett, Pozsonyhoz közeli máriavölgyi zarándoklaton a borús idő ellenére idén is Mária-tisztelők százai vettek részt október 5-én, szombaton.

A Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál fekvő nagy múltú kegyhelyen szabadtéri szentmisét mutattak be a zarándokoknak.

A szentmise főcelebránsa Mahulányi József galántai esperes-plébános volt. A szentbeszédet Nagy András udvardi esperes-plébános mondta.

A szentmise a hagyományoknak megfelelően a himnuszok eléneklésével ért véget.

*

A szentmise előtt Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora tartott elmélkedést.

„Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből” – idézett Molnár Tamás Mindszenty József bíboros egyik 1946-os körleveléből.

„Lángtenger. Ima, hit, engesztelés. Egy olyan átimádkozott helyen, hittel felkeresett helyen, engesztelők által bejárt helyen elmélkedhetünk ma erről – Máriavölgy/Mariathal/Marianka búcsújáróhelyén –, ahol saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, az ő ideikben élt hívő és kereső emberek talán életükben egyszer, talán sokszor, rendszeresen megfordultak, amiről a – szerintem legtöbb családi hagyatékban megtalálható – innen vitt kis emléktárgyak, szentképek, képeslapok is tanúskodnak – mondta Molnár Tamás. – Egy olyan szent helyen vagyunk ma is együtt, ahol a legenda szerint már első szent királyunk idején remeték éltek; ahol a feljegyzések szerint már a 13. század elején csodák történtek; ahová Nagy Lajos király 1377-ben a magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjait, a pálosokat telepítette; ahová huszonötezer fős tömegben a pozsonyi és környékbeli magyarokkal 1939-ben Isten Szolgája Gróf Esterházy János, a későbbi mártír is elzarándokolt; s ahol a

különböző évtizedekből származó hálatáblák is kőbe vésett igazságként jelzik: voltak és vannak imameghallgatások. Most mi is ebben a reményben gyűltünk itt össze.

Szűz Máriát, Égi Édesanyánkat, a Rózsafüzér Királynőjét a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük. Okkal. Évszázadok során, egy egész évezred óta. Ma is. Ma is? Tényleg Mária országának lakóiként élünk? Itt, itthon, felvidéki magyarként élve kiolvasható az életünkből Mária jótanácsa az evangéliumból, hogy azt tegyük, amit Fia, Jézus mond? Úgy tesszük a dolgainkat, hogy azok Jézus tanításával összhangban legyenek?

Nem szeretnék, nem is lehet csupán igennel vagy nemmel válaszolni a feltett kérdésekre. Nem szeretnék rózsaszín szemüvegen keresztül nézve, sok mindent szőnyeg alá söpörve és naivan úgy tenni, mintha minden száz százalékban teljesen rendben lenne a társadalomban, az Egyházban, a családokban, a nemzetek közt. Ez ugyanis önámítás lenne, s a javítandó dolgokhoz még csak igényt sem éreznénk hozzáfogni. Nem javulhatna semmi azon a téren, ahol pedig igenis feladatunk van javítani.”

Molnár Tamás teljes elmélkedése ITT olvasható.

Forrás: Pozsonyi magyar katolikus közösség

Fotó: Danis Balázs

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria