Magyar fiatalok zarándokolnak Auschwitzba

Kétezer közép-európai fiatal utazik Krakkóba és Auschwitzba, elmennek az emlékmúzeumba, találkoznak túlélőkkel. Magyarországról is sokan indulnak útnak. Kik ezek a fiatalok?

Elsősorban gimnazisták és részben egyetemisták, akik hallottak arról, hogy a Szent Egyed közösség zarándoklatot szervez Krakkóba és Auschwitzba. Olyan fiatalok, akiknek történelem- vagy hittanórán beszéltünk erről az útról, részt vettek a megemlékezéseinken, együtt néztünk meg színdarabot ebben a témában, vagy hallottak egy túlélőt beszélni, akit a közösség meghívott hozzájuk. Így sikerült felébreszteni bennük a kíváncsiságot az iránt, ami hetven évvel ezelőtt Magyarországon és Európában történt. Vannak közösségeink Kelet-Közép Európában: Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában, Oroszországban, Romániában is. Ezekről a helyszínekről is érkeznek gimnazista és egyetemista fiatalok.


A Szent Egyed közösség kétévente megszervezi ezt találkozót a fiatalok számára. Nemzetközi ifjúsági zarándoklat a történelem egyik legtragikusabb színterén, de nem történelmi emléktúra. Miért éppen ide szervez ifjúsági találkozót egy keresztény közösség?

A 20. század legnagyobb tragédiájához, a II. világháborúhoz és ezen belül a Soához a szélsőséges nacionalizmuson és rasszizmuson keresztül vezetett az út. Ezek az érzések és gondolatok ma sem jutottak nyugvópontra. Ahogy Varga Béla holokauszttúlélő fogalmazott: „A krematórium lángjai ugyan kialudtak, de a fajgyűlölet parazsa ott van a mélyben.” Fontos, hogy megértsük, mi vezetett ehhez a bűntényhez, miért kellett 430 000 magyar zsidónak, mintegy másfél millió európai zsidónak és romának, gyerekeknek, nőknek, férfiaknak és aggastyánoknak hazájuktól több száz kilométerre, a Visztula mellett fekvő koncentrációs táborokban meghalniuk.

A hitünket és erkölcsünket faggató kérdés ez. És jó fiatalon feltenni őket. Mert ez a fiatal generáció fogja építeni országainkat. És ha ők elhatározzák, akkor tudnak is tenni azért, hogy országainkban ne legyen fajgyűlölet, ne gyűlölettel és megvetéssel tekintsünk például a romákra, hanem a szolidaritás civilizációját építsük.

A hitünkről van szó. Akik ott szenvedtek és meghaltak, kiszolgáltatottá és a legkisebbekké váltak. Jézus az evangéliumban a legkisebbekkel azonosítja magát (Mt 25,31–46). Vannak ma is legkisebbek, kitaszítottak, hajléktalanok, intézetekben élő elmagányosodott idősek, bevándorlók és menekültek. Ki fogja őket befogadni, ki fogja őket támogatni? A szolidaritás kultúráját át kell adni. Ferenc pápa mondta június 25-én, amikor ellátogatott a Szent Egyed közösséghez Rómában: „A szolidaritás nem szitokszó, hanem keresztény szó!” A zarándoklat célja, hogy erőt találjunk a szolidaritás kultúrájához.


A mai fiatalok az utolsó generáció, amely még személyesen találkozhat a haláltáborok túlélőivel. Ezen  a nemzetközi ifjúsági találkozón elkísérik a résztvevőket a holokauszt túlélői, beszélnek a fiatalokhoz. Mit jelent számukra az ő tanúságtételük?

Az a tapasztalatom, hogy rengeteget. Talán mert a túlélők igen nagy tapasztalattal rendelkeznek az élet mélységeiről, s bizonyos értelemben a pokol bugyrairól is, úgy tudnak szólni a fiatalokhoz, hogy az megbabonázza őket. Rita Prigmour, egy roma ikerpár egyik tagja, akin Mengele kísérletezett, két éve beszélt az auschwitzi zarándoklaton. A nácik a csecsemő Ritának injekciót adtak a szemébe, hogy megváltoztassák annak színét, és egyéb más szörnyűségeket műveltek. Ikertestvére meghalt, ő túlélte, de egész fiatalkorában szenvedett a kísérletezés következményeitől. Rita képes volt mindenkinek megbocsájtani, semmi gyűlölet nincs benne. A fiatalok az előadás után nem akarták őt elengedni, kérdezgették, és mindennek igen emelkedett és örömteli hangulata volt. Vagy Varga Béla bácsi, akit az előbb idéztem: ő az auschwitzi zarándoklat után eljött Pécsre is, mert a helyi fiatalok meghívták. A Zsolnay Negyedben másfél órán át mesélt, de senki nem akart hazamenni, teljes csend volt. Pedig a tanárok azt mondták, hogy a gyerekek a negyvenöt percet alig bírják ki nyugodtan. Idén májusban Fahidi Éva író, a holokauszt túlélője járt nálunk Pécsett. Kétszáz fiatal hallgatta, vastapsot kapott tanúságtétele után, őt is körbevették, autogramot kértek tőle, egyszóval fantasztikus velük találkozni. Budapesti és monori barátaink hasonló tapasztalatokról számoltak be, amikor túlélőt hívtak meg egy-egy osztályba, vagy más rendezvényre.

Ez a harmadik találkozó, amit tervezünk és megvalósítunk. Reméljük, lesz negyedik, s adja Isten, hogy eljöjjenek túlélők még arra is.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír