Majdnem Voltaire – Egy pápai arckép története 125 évvel ezelőttről

Az 1900-as szentévhez és Szent István megkoronázásának 900. évfordulójához közeledve Fraknói Vilmos püspök, a Római Magyar Történeti Intézet vezetője meggyőzte a pápát, hogy engedje magát lefestetni a Magyar Nemzeti Múzeum számára. XIII. Leó 1878-ban, hatvannyolc évesen lépett Szent Péter trónjára, s kilencvenhárom éves koráig, 1903-ig irányította a Katolikus Egyházat. 1900-ban az akkor már kilencvenéves egyházfőt nehéz volt rávenni a portréülésre és az avval járó fáradalmakra, de szerencsére – ha nem is minden zökkenő nélkül – a portré elkészült.

Fraknói püspöknek ugyanakkor a magyar kormányt is meg kellett győznie arról, hogy a Szentatyát csak egy olyan komoly és már nemzetközileg is elismert művész festheti le, mint László Fülöp. A Laub Fülöpként szegény pesti családban született művész budapesti, müncheni és párizsi tanulmányok után remek, hangulatos életképekkel vált ismertté. Ferdinánd bolgár cár 1894-es portrémegrendelését követően azonban már néhány röpke éven belül a későbbi Philip de Laszlo (1869–1937) Európa egyik legkeresettebb portréfestője lett. Élete Budapest, Bécs, Párizs és Berlin között ingázva telt, mígnem 1907-ben ír származású feleségével és családjával Londonban telepedett le. László mindig büszkén vallotta magát magyarnak, kapcsolata nem szakadt meg hazájával, sőt az első világháború éveiben emiatt (mint az Angliával ellenséges állam polgárát) még börtönbe is zárták.

A művész 1900 márciusában érkezett Rómába. László az élete vége felé tollba mondott – és halála után Londonban megjelent – önéletrajzában részletesen leírja vatikáni tartózkodását és a pápával való találkozásait. Első alkalommal rövid pápai audiencián vett részt. Másnap kiválaszthatta azt a helyiséget, ahol a portrét kívánta elkészíteni, s a harmadik nap végre megkezdhette a munkát. Az első ülés alkalmával a „pápa ösztönösen természetes, töprengő testhelyzetet vett föl, mely annyira szép és jellemző volt, hogy megkértem, maradjon ebben a pózban, ameddig csak tud. Először sötét hátteret képzeltem neki, de az túl éles kontrasztot képzett a csontszín reverendához meg a karmazsin palásthoz, és az egész valahogy nagyon keménynek és közhelyesnek mutatkozott. Azonnal semleges szürke háttérre váltottam, hogy csupán az övbojt arany, a palást karmazsin, és a trón sötétvörös színe érvényesüljön. Ez méltóságteljes és nyugodt hatást keltett, melyben az élénk, sötét, tisztán látó szemek uralkodnak.”

László Fülöp (1928-ban készült fotó)

A második ülésnap után a pápa látni kívánta az addig elvégzett munkát. László híven írja le francia nyelvű párbeszédüket, amely szinte megsemmisítette a művészt. „Úgy véli, kedves fiam, hogy ez én vagyok? – kérdezte a szentatya, ám László igenlő válaszára elkomorult a tekintete: – De kedves fiam, ez Voltaire-re hasonlít, és én gyűlölöm azt az alakot!” A pápa azt kérte, változtasson a képen. László azonban merészen és őszintén kijelentette: javítani nem tud, helyette inkább újrakezdené az egészet. Kockázatosnak tűnt egy kilencvenéves és nagyon elfoglalt embert erre kérni, de Őszentsége beleegyezett.

Az öt ülés után elkészült nagyszerű portré végül elnyerte a pápa tetszését, aki néhány személyes ajándékkal és egy aranyéremmel jutalmazta meg a művészt. László röviddel azután az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmét is elnyerte a festménnyel. Az elegáns reneszánsz architektúrájú keretet latin nyelvű felirat egészíti ki: XIII. Leo P.M. (Pontifex Maximus = pápa) A.D.MDCCCC (anno Domini, vagyis az Úr 1900. évében) PONT. XXIII (és pontifikátusának, azaz pápai szolgálatának 23. évében). XIII. Leó volt az első pápa, aki személyesen ült modellt egy magyar festőnek. A festő pedig az egyetlen magyar művész, aki a pápák közül nemcsak őt, hanem kései utódját, XI. Piuszt is megfesthette.

A Voltaire-re emlékeztető másik portrét László szétvágta, de a fejet megtartotta. Ezt később végrendeletileg XI. Piusz pápára hagyta, akinek halála után a festmény a Vatikáni Múzeum gyűjteményébe került.

László Fülöp: XIII. Leó pápa portréja, 1900, olaj, vászon, 111,5 × 94,5 cm, kerettel, Magyar Nemzeti Galéria.

Forrás: Magyar Nemzeti Galéria Facebook-oldala

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria; Wikipédia

Magyar Kurír