Már földi életünkben is szentté válhatunk – Péter és Pál főapostolok ünnepe Debrecenben

A tanítás alapját a Szent Liturgiák során rendszeresen elhangzó zsoltárrészlet adta: „Üdvözíts minket Isten Fia, aki szentjeidben csodálatos vagy, énekelünk néked.” (Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiája) Kocsis Fülöp szerint érdemes elgondolkodni ezen a fohászon, hiszen a legfontosabbat kérjük benne: hogy teljesítse be életünket Isten Fia, hogy ha eljön a vég, akkor eljuthassunk az üdvösségre. Azonban azt is tudjuk, hogy az üdvösség nemcsak a koporsó lezárulta után osztályrészünk: Isten már itt a földön részesít minket benne, olyan mértékben, amilyen mértékben odaadjuk magunkat neki – magyarázta a főpásztor.  A zsoltár második részében pedig ezt halljuk: „aki szentjeidben csodálatos vagy”, amivel egy egyszerű jelzőt mondunk az Istenre. A pogány költőtől (Szophoklésztól) ugyanakkor másként tanuljuk: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” És ez is igaz, mert az ember csodálatossága nem más, mint Isten nagyszerűsége az emberben.  Annál csodálatosabb, minél inkább átadja magát Istennek, minél inkább együtt él vele az ember. Az Isten csodálatossága azokban az emberekben jelenik meg, válik érzékelhetővé, akik Istennel együtt élnek, akiken keresztül itt a Földön is érzékelhetővé válik Isten közelsége – világított rá a főpásztor, majd hozzátette:

az üdvösség nem más, mint hogy együtt élhetünk Istennel végtelen boldogságban itt, majd odaát. Így ez a végtelen boldogság már itt elkezdődhet.

Mindez a szentek életében szépen megmutatkozik: ők a legboldogabb emberek a földön, mert megtalálták azt a boldogságot, amit Isten teremtett erre a világra és ültetett bele az emberek szívébe.

Az ember keresi a boldogságot, s valójában Istent keresi. Mert nélküle nincs boldogság.

Apró örömök, élvezetek lehetnek az életben, melyek ideig-óráig tartanak, de az ember csakis Istenben lehet boldog, s minél inkább benne él, annál boldogabb, annál szentebb – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

Itt nemcsak a kanonizált szentekre gondolunk – tette hozzá a metropolita –, hanem a körülöttünk élő szentekre is: mert amikor az Istennel közelségbe kerülünk és megtapasztaljuk szeretetét, akkor eltölt, eláraszt bennünket az a boldogság, amit csakis Isten jelenléte adhat, s ilyenkor mi is szentté válunk, mert

az Isten közelsége tesz szentté.

Ha ez gyakran megtörténik, akkor mások is szeretnek majd a közelünkben lenni, mert érzik, hogy Isten által betöltött boldog emberek vagyunk. Ezért mondjuk, hogy az Isten csodálatos „az ő szenteiben”.

Ezután Péter és Pál főapostolok ünnepére tért át a főpásztor.

Szent Pál balgaságra adja a fejét (2Kor 11,21–12,9) – idézte fel Kocsis Fülöp. Dicsekedni kezd, de nem érdemeivel, hanem azzal, hogy mennyit kellett szenvednie. A metropolita arra figyelmeztetett, hogy nem kell Szent Páléhoz hasonló, rendkívüli élményekre vágyakoznunk, ha az Istent közel szeretnénk tudni magunkhoz. Az egyszerű imádság is elég hozzá. Szent Pál valójában úgy vált szentté, hogy a gyöngeségeit elfogadta, és be is vallotta azzal, hogy mintegy dicsekedett velük – világított rá a főpásztor.

Szent Péter apostol történetében (Mt 16,13–19) szintén az Isten művét szemléljük, aki Péter által szólt, s akit az apostolok fejévé, Róma püspökévé, az első pápává tett.

Nem kell tehát dicsekednünk a magunk erényeivel, a magunk teljesítményeivel;

elég, ha belátjuk gyengeségeinket, a dicsőséget pedig átadjuk Istennek. Ez a szentté válás útja.

Ami ugyanakkor csak azoknak sikerülhet, akik engedik, hogy Isten a maga művét végbe vigye bennük.

A gyöngeségeink, gyarlóságaink, bűneink nem akadályok; a rossz természet nem akadálya Isten tervének – hangsúlyozta Kocsis Fülöp, majd hozzátette: Péter és Pál teljesen más karakterek, más környezetből, kultúrából származnak, de talán ezért is hozza őket össze Egyházunk, hogy megérthessük, bárkiből szent lehet, ha az Istennel együtt él.

A tanítás a zsoltár utolsó részének magyarázatával zárult: „énekelünk néked”. Aki tud énekelni az Istennek, az jó úton jár, mert olykor-olykor felfedezi Isten közelségét. Ha azonban csak a saját szentségünket fedezzük fel, az nem annyira jó jel. Ehelyett sokkal inkább a saját gyöngeségeinket kell megtalálnunk, hiszen azokon keresztül dicsőül meg Isten – hangsúlyozta még egyszer az érsek-metropolita.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír