Marguerite jó társadalmi helyzetben lévő családba született 1620. április 17-én a franciaországi Troyes-ban. Húszévesen belépett a bencés nővérekhez, akiknek nagy rendháza volt szülővárosában.
A francia telepesek által alapított kanadai Ville-Marie (ma Montreal) kormányzója a rendház főnöknőjének testvére volt. A kormányzó franciaországi körútja során meglátogatta a troyes-i kolostort is. Szóvá tette, hogy nagy szükségük lenne tanítókra, akik a francia és az indián gyerekek oktatását egyaránt vállalják. A harminchárom éves Marguerite ezt hallva úgy döntött, hogy elkíséri a kormányzót Új-Franciaországba.
Akkoriban a női szerzetesközösségek szigorú klauzúrában, a világtól elzárkózva éltek. Marguerite azonban arra érzett hivatást, hogy a mindennapi emberek életét élve valósítsa meg Isten akaratát. Québecbe érve ezért nem az orsolyita kolostorban – mely az egyetlen női rendház volt ott akkor – szállt meg, hanem a szegény telepesek között.
A Ville-Marie-ban töltött első években rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, mivel a kolónia szegény volt és kicsi, és a magas gyermekhalandóság miatt szinte nem volt kit tanítani. De ezek az évek sem teltek el eredmények nélkül:
Marguerite a város első kőtemplomának építtetője lett a közeli Mount Royalon, egy elhagyott épületben pedig állandó iskolát alakított ki.
Később megalapította a Congrégation de Notre-Dame de Montréal szerzetesközösséget, melynek tagjai nem kolostorban, hanem az egyszerű emberek között éltek. Társaival a következő években kiépítette a mai Montreal közoktatásának és szociális intézményrendszerének alapjait.
Elsősorban a lányok tanítását tartotta fontosnak, mivel úgy látta: azzal tehet a legtöbbet a családokért, hogy a jövő anyáinak biztosít oktatást. A növekvő igényekre válaszul egymás után alapította az iskolákat a mai Montreal és Québec területén. Ezek különböző típusú intézmények voltak: bentlakásos iskola előkelő családokból származó lányok számára, általános iskola szegényeknek, valamint gyakorlati képzést és szakmát adó intézmény fiatal nők részére. 1678-ban egy közeli irokéz faluban is iskolát alapított.
1683-ban lemondott elöljárói tisztségéről, de haláláig lelkivezetője maradt a közösségnek. Életének utolsó két évét önéletrajza megírásának és a csendes imádságnak szentelte. 1700. január 12-én hunyt el. 1950-ben XII. Piusz boldoggá, 1982-ben II. János Pál pápa szentté avatta.
Forrás: Catholic.org, Vatican.va
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
(sza)
Kapcsolódó fotógaléria