Mária boldog volt, mert mindig Isten jelenlétében élt – Főbúcsút ünnepeltek a bodajki kegyhelyen

A kétnapos búcsú kezdetén a zarándokokat Mórocz Tamás kanonok, a bodajki kegyhely igazgatója köszöntötte.

Az együtt ünneplés az Egyházban mindig nagy ajándék; jó az egy test közösségében, Krisztusban egységben lennünk. Jó a búcsújáróhelyen az Édesanya szívével megélni a fogadott fiúság kegyelmét. Hiszen sok nehézség van a világban és a személyes életünkben is, amikor szükségünk van az anyai szeretetre, az anyai szívre – fogalmazott a plébános, és arra biztatta a híveket, merjenek gyermeki szívvel kérni és megnyílni a Szűzanyának.

Emlékeztetett, hogy Bodajk története a magyar szent családhoz köti a kegyhelyet. Nagyon időszerű beszélni a családokról és arról, amit Szent István ránk bízott ezen a helyen is, hogy Istennel olyan mélységben találkozzunk, amely megérint minket édesanyján keresztül. Ezt a találkozást éljük át minden búcsúban, minden zarándoklaton.

Mórocz Tamás azt kívánta:

Azzal a csodálatos tapasztalattal térjünk haza, hogy nem vagyunk egyedül, mert Istennel lehetünk a mindennapokban is.

A plébános megköszönte, hogy a liturgiában gazdag bodajki ünnepnapokra az egyházközség, a plébánia munkatársai vállalták a sok előkészülettel járó munkát, személyes szolgálatukkal és nyitott szívvel várták a zarándokokat.

A közös Szentlélek-hívás és a több évszázados szép fohász, a loretói litánia elimádkozása után a főbúcsú előesti szentmiséjét Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke mutatta be.

A szentmisén a pilisvörösvári énekkar látott el zenei szolgálatot.

Homíliájában a püspök arról beszélt, miért mondjuk a Szűzanyát boldogságosnak, és mit jelent a boldogság a mi életünkben.

Mi volt a Szűzanya boldogságának a titka? A főpásztor mindenekelőtt Mária bensőséges kapcsolatát emelte ki Istennel. Mint ahogy egy lelki író megfogalmazta, előbb fogadta a szívébe, mint a testébe Jézust. Veres András püspök rámutatott: minden életkorban járható út ez, hogy befogadjuk Istent az életünkbe, és mindenben az ő szolgálatára akarjunk lenni. Akkor a Szűzanyához hasonlóan megismerjük a földi boldogságot.

A főpásztor a Szűzanya Istenre figyelő személyiségét is hangsúlyozta, aki el-elgondolkodott Isten szavain. Saját boldogságunk érdekében is szükség van arra, hogy elgondolkodjunk az evangélium üzenetén. Sokszor akadályoz ebben minket a rohanás, a felületesség, pedig számos dolgunkban eligazítást kaphatnánk, ha Isten szavaira jobban odafigyelnénk.

Végül a Szűzanya boldogságáról elmélkedve Veres András püspök arra hívta fel a figyelmet, fontos, hogy ne csak Istenre figyelő emberek legyünk, hanem Krisztus-követők is.

Az életünket nemcsak részben, hanem egészben alakítsuk az evangélium szavai szerint. A Szűzanya azért volt boldog, mert egészen odaadta életét az Isten szolgálatára: „Legyen nekem a te szavaid szerint.”

Ha ezt bármilyen élethelyzetben komolyan vesszük, akkor megtaláljuk a boldogságot. Ha bűnbánatot tartva, Isten szeretetében bízva élünk és cselekszünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten beteljesíti ígéretét, mert ő boldogságra teremtett minket.

Ha ebben megrendül a hitünk, nézzünk utána, milyen Istenben hittünk, mert az igaz Istenben nem csalódhatunk.

Ha nem Isten útján keressük a boldogságot, hanem az élvezetekben, a hedonista felfogásban, sosem érjük el a tartós boldogságot. Ha az evangélium útján keressük azt, akkor rátalálunk. Mert a lelki békét, az örömöt csak Isten tudja megadni – hangsúlyozta Veres András.

Az előesti szentmise után a templomi virrasztáson a bodajki lelkipásztori körzet tizenhat településének képviselői, munkatársi közösségei szolgáltak imádságos áhítattal.

Másnap, szeptember 15-én Spányi Antal megyéspüspök a főbúcsúi szentmisén arról elmélkedett, a Szűzanyát kell követnünk abban is, hogy mindig Isten jelenlétében kell élni a mindennapjainkat, hogy Isten eszközei lehessünk az örömhír hirdetésében.

A keresztény embernek, aki Máriára emeli tekintetét, meg kell sejtenie az ő titkát, és Isten jelenlétében kell élnie. Az Úr számunkra is kitárja szívét, kinyújtja ölelő karját. Szeretete olyan végtelen, hogy még a bűneink sem szakítanak el tőle, még tévelygéseinkben sem hagy el, inkább egyszülött Fiát adja értünk, hogy a keresztfán megsemmisítse bűneink adósságlevelét.

Isten jelenlétében élni nem képzelgés, nem jámbor elgondolás. Ő velünk van valóságosan, ahogy azt Mária látta, ahogy azt Szent István megértette.

Isten közel van hozzánk, nemcsak ezen a kegyhelyen, nemcsak a templomainkban vagy életünk különleges kegyelmi pillanataiban, hanem mindig.

A hétköznapokban ő ad erőt a helytálláshoz, ő ad erőt a jóra, amikor nehéz. Ő ad készséget a bűnbánatra, amikor rádöbbenünk, hogy engedtünk a kísértésnek, a csábításnak, és rájöttünk, nem lettünk boldogabbak, önmagunkat szegényítettük el. Ő az, aki erőt ad az Isten dicséretére vagy a másokért végzett engesztelésre.

Ha a keresztény ember Isten jelenlétét keresi, el kell mélyülnie az imádságos életben.

A főpásztor azzal zárta elmélkedését, hogy van miért hálát adnunk Istennek. Amikor észrevesszük jóságát, amikor megtapasztaljuk, hogy valóban mellettünk állt, amikor nehéz helyzetben voltunk, és nem tudtuk, mit kellene tennünk. Amikor megsegítette imádságaink által szeretteinket. Hálát kell adunk szeretetéért, jóságáért.

Dicsérni és magasztalni is kell Istent, mert ő szent, a világmindenség Ura, aki számít ránk, aki helyet készít a mennyországban, és vár bennünket az atyai ház örömébe. Ha megtanuljuk Máriát szemlélni úgy, hogy mindezt az ő életében megsejtjük, és látjuk a szenteket, akik ezt megvalósították, ha megtaláljuk Szent István és a magyar szent család életében, hogyan hatott ez egyéni és családi életükre, sőt ezer év múlva is az egész nemzet életére, akkor gazdagabbak leszünk. Isten jelenlétében tudunk élni, és megmutatjuk a világnak ennek örömét, boldogságát.

Az ünnepi szentmisét a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium harmadikos diákjainak éneke tette szebbé.

A bodajki búcsú a hagyományos oltárkerüléssel és keresztútjárással, valamint közös imádsággal zárult.

A közelgő szentév ajándéka lesz, hogy a Mária-búcsúra Bodajkra viszik majd a magyar szent család ereklyéit Székesfehérvárról, megemlékezve bodajki imádságos látogatásukról.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír