Maria Eisl – Andreas Laun: A szerelem dinamikája

Eisl és Laun kutatási eredményekre hivatkozva állítják: védekezési módszert alkalmazó párok esetében gyakoribb a válás, mint azoknál, akik nem védekeznek, hanem a természetes fogamzásszabályozással élik a házasságukat. A témában végzett vizsgálatokból kiderül: a természetes fogamzásszabályozás a vallásgyakorlattól függetlenül önmagában is hozzájárul a házasság stabilitásához. Ok-okozati összefüggés áll fenn a válások alacsonyabb száma és a természetes fogamzásszabályozás alkalmazása között. Eltekintve a vallás kínálta lehetőségektől, a házasságot stabilabbá teheti a jó kommunikáció, a kölcsönös bizalom, az önfegyelem és a biztonság érzése.

Mindezt egyértelműen segíti a Rötzer-féle tüneti-hőmérsékleti módszer. Professzor Josef Rötzer 1965-ben tette közzé a természetes fogamzásszabályozást tárgyaló, orvosi szempontból tekintve addigi legjobb anyagot. A módszer lényege: az ébredési hőmérséklet, valamint a méhnyaknyák megfigyelésével lehet meghatározni a terméketlen napokat, és ezáltal a szükséges szexuális megtartóztatás időszakát, ha az aktuális periódusban nem ajánlott vállalni a gyermekvállalás felelősségét. Ez fordítva is igaz: ugyanazok a megfigyelések, melyek segítenek elkerülni a fogamzást, segíthetnek abban is, hogy teljesüljön a gyermek iránti vágy. A tüneti-hőmérőzéses módszer rendkívül megbízható, feltételezve, hogy a ciklusról írásbeli feljegyzések készülnek, és az ismert szabályokat betartják.

Különlegessége, hogy természetes, így nincsenek mellékhatásai, szövődményei sem. A mesterséges védekezési módszereknek viszont súlyos mellékhatásai lehetnek: trombózis, embólia, fokozott rákkeltő kockázatok (mellrák, máj- és méhnyakrák). Mindezek ellenére a világ lakosságának csupán 3-4 százaléka él a természetes fogamzásszabályozással. A szerzők szerint ennek több oka is van: a médiának nem érdeke, hogy a módszert megismertessék, vagy komolyan foglalkozzanak vele. A fogyasztói ipar hatalma is közrejátszik, ugyanis a mesterséges védekezési módszereken sok pénzt lehet keresni, viszont a természetes fogamzásszabályozáson nem. Az orvosok számára pedig csekély értékkel bírnak azok a módszerek, melyekhez nem szükséges a páciens gondozása, kezelése.

A könyv írói nem titkolják: a természetes fogamzásszabályozás nem kényelmes út. „Követelményeket állít. De ez Isten útja, mely az életet gazdagabbá teszi a nő és a férfi számára egyaránt, így az egész család számára is. A többi védekezési módszerre az áll, ami a dalban is szerepel: úgy hitték, kapnak valamit, és közben szegényekké váltak.” A kötetben a természetes fogamzásszabályozás gyakorlóinak értékelését is olvashatjuk: „A megtartóztatásnak az a pozitív hozadéka, hogy annál jobban tudunk örülni a terméketlen időszaknak. A termékeny időszakban viszont sok minden másra jut idő: sport, barátok. A többi idő pedig a mézeshetek megismétléséhez hasonlítható. A megtartóztatás megélése gazdagabbá tesz, holott nem mindig egyszerű. De szép az, ahogy követhetjük a természet saját ritmusát, és nem kell társadalmi nyomás alatt élni. A szexualitást intenzívebben és intimebben lehet megélni.”

Egy másik vallomástevő így fogalmaz: „A megtartóztatás időszaka után az együttlét újdonságként hat, férfiként a nőt is újnak látom, és ez izgalmat okoz. Erősödik az ember személyisége. Férfiként megtanultam tudatosítani az érzéseimet, és elgondolkodom azon, hogyan lehetne a legszebben megélni a kapcsolatunkat a megtartóztatás időszakában.”

Kiemelten foglalkozik a kötet a katolikus egyház házasságról szóló tanításával, amelynek bibliai alapjai vannak. Amikor a farizeusok válással kapcsolatos kérdésekkel zaklatták Jézust, ő így válaszolt: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem eggyé válnak” (Mt 19,5). Jézust követve az egyház ragaszkodik ahhoz, hogy az „egy testté lettek” bibliai feltételei teljesüljenek, azaz megszülessen a test és a lélek egyesülése. „A Biblia is megerősíti azt, amit mindenki tud erről az eggyé válásról: a szeretetünket kellene vele kifejeznünk, és az utódlásról kellene általa gondoskodnunk.” Jézus „gyógyítja, megszenteli, tisztítja, és befejezi az embert, akárcsak a házastársi szeretet.”

Ezért mondja Szent II. János Pál pápa, hogy a kegyelem által minden, így a házasságban történő egyesülés is „a szentség aktusa”. Mindezek tükrében nem kell azon csodálkoznunk, ha azt halljuk: a házasság út az életszentséghez. A szerzők rámutatnak: ilyen nagyra tartja az egyház a férfi és a nő közti szeretetet, testi és lelki egységüket a házasságban. Ám az egyház azt is tudja, hogy ezt az ideális állapotot nagyon nehéz elérni – „de ha soha nem tekintünk a csillagokra, akkor sosem indulunk el, és kisebb célokat sem érünk el”.

Szent István Társulat, 2014.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír