Mária Magdolna – Az Etalon Film Kft. kiadványaiból

Lukács evangéliuma szerint (8,2-3) Mária Magdolna is azokhoz az asszonyokhoz tartozott – az evangélista név szerint is említi Johannát, Heródes helytartójának a feleségét és Zsuzsannát –, akiket Jézus meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségektől. Mária Magdolnából Jézus hét ördögöt űzött ki. Márk evangéliuma szerint Mária Magdolna egészen különleges kegyben részesül, Jézus neki jelenik meg először (16,9). János evangéliumában pedig arról olvashatunk, hogy feltámadását követően Jézus szól Máriához (20,11-18) A keresztény hagyomány szerint Mária Magdolna volt az az asszony is, aki Simon farizeus házában „könnyeivel áztatta Jézus lábát, hajával megtörölte… és megkente illatos olajjal”, ezért „sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett” (Lk 7,36-50), a betániai vacsorán pedig újra megkente nárdusolajjal Jézus lábát a temetésére (Jn 12,1-8).

Raffaele Mertes filmjében Mária férjes asszony, Magdala úrnője, együtt dolgozik a munkásaival, gondja van a betegekre, a sérültekre, gyógyfüvekkel és főzetekkel látja el őket. A film kezdő képsorában egy kisfiú, Sámuel megvágja a kezét, az anyja, Johanna, rögtön Máriához fordul segítségért. Mária biztonságban, él, jólétben, mások szeretetében.

Mindez azonban egyetlen pillanat alatt semmivé válik. Mária férje, a kereskedő Amos eltaszítja magától, boszorkánynak nevezi, akiben démonok lakoznak, méhét pedig átkozottnak. Mária ugyanis nem kerül áldott állapotba, s ezért Amos egyértelműen őt hibáztatja. Mária bosszút fogad. Egy római prefektus, Silvanus szeretője lesz, s így látszat szerint nem Amos válik el tőle, hanem ő hagyja el a férjét. Silvanus azonban durva katona lélek, hamar ráun Máriára, nem tartja többnek egy „zsidó szajhánál”. Az sem hatja meg, hogy Mária áldott állapotba kerül tőle – egy későbbi jelenetben kiderül, hogy Amos új asszonya sem lesz állapotos, tehát valószínűleg nem Máriában volt a hiba –, érzéketlenül veti oda neki, „csöppet sem érdekel, hogy mi lesz a fattyúddal.” Silvanus végül brutálisan megveri Máriát, katonáival megerőszakoltatja, és a sorsára hagyja.

Mária elvetél. Kitaszítottsága immár totális. Az utcalányok irgalmas szamaritánusként befogadják, ápolják, gondozzák. Mária azonban kilátástalannak látja a sorsát, s vízbe akarja fojtani magát. Jézus és halászó tanítványai azonban megmentik az életét. Közvetlenül ezután az alvó Mária arra ébred, hogy Jézus a Hegyi beszédet mondja: „Hallottátok a parancsot: ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el… Ezt is előírták: aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, okot ad neki a házasságtörésre… Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok?” (Mt 5,27-28; 31-32; 43-46). Beszédének végén Jézus szembefordul Máriával, rámosolyog. Üzen neki, mint aki pontosan tudja, hogy mi történt vele. Megérti zaklatottságát, haragját, de finoman figyelmezteti a mindenkire kiterjedő szeretet és a megbocsátás mindenek fölöttiségére.

A sokszorosan csalódott, meggyötört Máriát két ellentétes irányból érik hatások. Jézus beszédét meghallgatja Heródiás, Heródes negyedes fejedelem új asszonya. Ismert, hogy Heródiás Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége, de Heródes elcsábította, s nőül vette őt (Mk 6,17). Heródiás hallott Jézus csodatevő és gyógyító erejéről, s elküldetett vele a szolgálóleányával, Zsuzsannával, de Jézus nem válaszolt neki. Heródiás jobb karján csúnya, vörös, gennyes kelések láthatók. Azt, hogy Jézus válasz nélkül hagyta, azzal magyarázza, hogy csak szegényeket gyógyít, de a királynékhoz már nincs elég hatalma. Fel sem merül benne, hogy gyógyulásának az akadálya önmaga kegyetlenségében keresendő. A karjáról a mellére is kiterjedő sebek lelke gonoszságának látható jelei. Heródiás retteg attól, hogy Heródes eltaszítja magától, s elveszti mindazt, amit megszerzett magának. A filmben ugyanis nem csupán Heródiás hagyja el Heródes kedvéért az urát, de Heródes is a feleségét, Nabatea hercegnőjét. Heródiás egyelőre uralkodik a pojáca Heródesen és Fülöptől született, egzaltált leányán, Salomén, aki rettegve gyűlöli őt. Az élvezeteket hajszoló Heródiásnak azonban mindez nem elég, meg akarja szerezni magának a provincia leghatalmasabb római parancsnokát, Vitelliust is. Mária feladata az, hogy gyógyítsa meg Heródiást, s szerezze meg neki a római parancsnokot. Heródiás megígéri, hogy ez esetben mérhetetlen gazdagsággal és hatalommal halmozza őt el.

A földi jutalmak csábító megszerzése mellett megjelenik Mária számára a valódi kiteljesedés ígérete is, Keresztelő János személyében. Tudjuk, hogy Keresztelő János Jézus Krisztus előhírnöke volt, s a film is így ábrázolja őt. Heródes ingerült kérdésére, Messiásnak képzeled magad, azt válaszolja: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Õ Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket” (Lk 3,16). János kíméletlenül ostorozza az istentelen, hedonista életvitelt folytató, a bűnbánat iránt teljesen érzéketlen Heródest és Heródiást, de mindvégig szelíd, türelmes Máriával szemben, megérezve benne a szeretet iránti vágyódását. Keresztelő János ugyanazt az előhírnöki szerepet tölti be Mária esetében, mint egyetemesen. Õ vezeti el, lépésről lépésre Máriát Jézushoz. Amikor először találkoznak, Mária még Silvanus szeretője. János kéri, maradjon vele és tanítványaival, szentelje Istennek az életét. Mária azonban csak azt látja, hogy Silvanus gazdag és hatalmas, s úgy érzi, ez mindentől megvédi őt. Súlyos árat kell fizetnie ezért az illúzióért. Amikor az őt valóban szerető Vitellius kedvese lesz, Keresztelő János figyelmezteti, hogy egy férfi szerelme könnyen elvész. Mária kétszer is keserűen megtapasztalja ezt. János Isten mélyebb szeretetéről beszél, „amely békét hoz…Isten elrejtőzik előlünk, ezért a vágyódásban találjuk meg, és a végén, bármi volt is a kérdés, Õ az egyetlen válasz.” János az, aki többször – még a lefejezése előtti pillanatokban is – arra kéri a szomorú múltját feledni képtelen Máriát: „Tarts bűnbánatot, Mária. Bocsáss meg, mielőtt késő lesz… Megbocsátás, Mária! Ne gyűlölj, ne állj bosszút!”

Mária azonban hosszú utat tesz meg addig, amíg eljut a valódi, feltételt nem támasztó szeretetig. Vitellius az ő sugallatára öleti meg Silvanust, s égeti fel Magdalát, miután Mária hitszegőnek és árulónak nevezi Amost. Mária látja a kikötözött, korbáccsal véresre vert férjét, a lángoló házakat. A kis Sámuel is meghal. Mária kétségbeesése határtalan, a tragédiáért önmagát okolja. Nemet mond Vitelliusnak, aki pedig magával vinné Rómába, azzal az ígérettel, hogy soha senki nem bánthatná többé. Máriát súlyos bűnvád gyötri, úgy érzi, számára nincs bocsánat. Ebben a teljesen reménytelen helyzetben érkezik meg Jézus, s isteni hatalma segítségével feltámasztja a kis Sámuelt, bizonyítva, hogy a szeretet „erősebb a halálnál és minden bűnnél.”

Raffaele Mertes filmjében a lélekben újjászületett Mária a mindenkire kiterjedő szeretetet sugározza szét az embereknek. A film végén Mária Magdolna betegeket, időseket, az élet kitaszítottjait ápolja, gondozza, s a sokat szenvedettek mélyen átélt hitével vallja: Krisztus „élt, feltámadt… a szeretete erősebb volt a halálnál. Ezt tanította, és én hiszek neki… Jézus nem ment el. A szeretetében élünk. Tovább él a szeretetében, amit egymásnak adunk.”

Mária Magdolna
olasz-német filmdráma, 95 perc, 2000
Rendező: Raffaele Mertes
Forgatókönyvíró: Gareth Jones
Szereplők:
Maria Grazia Cucinotta: Mária Magdolna
Danny Quinn: Jézus
Benjamin Sadler: Keresztelő János
Immaniol Arias: Amos
Massimo Gini: Vitellio
Giuliana De Sio: Heródiás
Gottfried John: Heródes
Kiadja az Etalon Film Kft.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír