Mária a megdicsőült Egyház előképe – Virrasztás a győri Könnyező Szűzanyával

„A mai igeliturgia felkészít Jézus húsvéti misztériumára, ami már közel van, és a halál feletti győzelemről beszél. Arra szólít fel, hogy hatoljunk bele ebbe a titokba, a halál feletti győzelem biztos reményével. Itt, a székesegyházban megemlékezünk arról, hogy 1697. március 17-én a Szűzanya képéről véres könnyek gördültek alá három órán keresztül.

A Szűzanya könnyezett, mert szeret bennünket, siratja bűneinket, amelyekkel hűtlenek lettünk Szent Fiához, de a sírás egyben vigasztalás és bátorítás is.

A Szűzanya ott állt a kereszt alatt, együtt szenvedett Szent Fiával, látta, hogy meghalt, de átélte a feltámadás csodáját is, s az Úr Jézus őt is felvette a mennyei dicsőségbe. Tehát a Szűzanya a feltámadásba vetett reményünk záloga, minden szenvedés, üldözés és bűn, halál ellenében” – hangsúlyozta Pápai Lajos püspök.

Az Ószövetségben a halál nem a megsemmisülést jelentette, ugyanakkor a halál országa, amit seolnak hívtak, olyan volt, mint egy száműzetés, egy árnyszerű élet, kapcsolat nélkül, Istennel való kapcsolat nélkül. Isten áldását ők még csak ezen a világon tudták elképzelni. Szép lassan Isten ismerete, aki az élők Istene, elvezette az ószövetségi népet annak felismerésére, hogy Isten hűséges az emberhez, akit szeret, s ha a halálban meg is szakad minden kapcsolata ezzel a világgal, az Istennel való kapcsolat megmarad.

Az evangéliumban Lázár feltámasztásáról hallottunk (Jn 11,1–45).

Az Úr Jézus Lázár feltámasztásával megmutatta isteni hatalmát. Ez a feltámasztás egyben jel volt, jele az ő jövendő feltámadásának:

már nem erre az életre támad fel, hanem az örök életre, és jele annak, hogy ezt a feltámadást meg akarja osztani mindenkivel, így velünk is. Jézus ezért mondta Lázár testvéréhez, Mártához fordulva: „Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta válaszában megjelenik az Apostoli Egyház hite: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Ezt a hitvallást látjuk Szent Péternél, és ez a mi hitünk is: Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, a Felkent, az élő Isten Fia, aki halálával legyőzte a halált és örök életet szerzett nekünk.

Most itt állunk a vérrel könnyező Szűzanya képe előtt, aki osztozott Szent Fia szenvedésében, és véres könnyeivel értésünkre adja, hogy a mi szenvedéseinkben is részt vállal. A Győri Egyházmegye emeritus püspöke René Laurentin francia teológust idézve rávilágított: a Szűzanya a megdicsőült Egyház előképe, hiszen elszenderedését követően Szent Fia részesítette őt az örök életben.

A Szűzanya reprezentálja a teljes megváltás elővételezését. Örömhír ez: nem a semmi felé megyünk, hanem a minket megszólító Krisztus felé, aki szeretettel vár bennünket.

A szentmise főcelebránsa elmélkedése zárásaként a sokat szenvedett Endrédy Vendel zirci apát imádságával fordult a Szűzanyához: „Hozzád fordulunk tehát, jó Anyánk. Te itt nem gyógyítottál betegeket, hanem véres könnyeket hullattál. Sírtál értünk. Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet. Ez mindennél nagyobb vigasztalást és erőt jelent számunkra, mert megmutattad, hogy te jobban szeretsz bennünket, mint mi magunkat. (...) Taníts meg siratni a lelkek eldurvulását, a szívek megkeményedését, sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, evilágiasságunkat, türelmetlenségünket és minden bűnünket, hogy a könnyek árjában megtisztultak és Szent Fiadhoz hűségesek legyünk.”

A püspöki szentmisét követően a hívek kifejezhették tiszteletüket a Szűzanya véres könnyeit őrző ereklyetartó előtt. Az ünnep szentségimádással, majd az élő és elhunyt zarándokokért felajánlott szentmisével folytatódott Hencz Márton püspöki titkár vezetésével.

Hencz Márton atya arra kérte a székesegyházban virrasztó zarándokokat, hogy hálaadásukat, lelki terheiket, kéréseiket bizalommal terjesszék a Szűzanya elé, imádságuk legyen fényesség az éjszakában, miként a kegyképen ábrázolt Szűzanya és a gyermek Jézus is fényeskedik a sötét háttéren.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír