Mária oltalma alatt – Beszélgetés Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművésszel

„Mindkét testvéremmel Mária napján, szombaton születtünk, édesanyánk nagy jelentőséget tulajdonított ennek – mondta el az interjúban Tóth Csaba. – Én egy autoimmun betegséggel jöttem a világra, aminek következtében a Pelikán park melletti gyermekkórházban küzdöttek az életemért az orvosok. A szüleim misét mondattak a gyógyulásomért a szombathelyi ferences templomban, sőt olyan kritikus volt az állapotom, hogy ott is kereszteltek meg. Féléves korom után gyógyultan engedtek haza a kórházból.

Mária oltalmát életem során több alkalommal megtapasztaltam, életveszélyes helyzetekben megmentette az életem, kritikus életszakaszokon segített át, és olyan lehetőségeket adott az életben, amire nem számíthattam

(például a Munkácsy-díj és a Simsay-díj, vagy az utóbbi négy évben megjelent három könyvem). Házunk építésekor az alapásás közben egy körömnyi, I. Ferdinánd idejéből való Patrona Hungariae-s ezüstpénzt találtam – ezt a motívumot aztán vakolatdíszben az elkészült ház homlokzatára megmintáztam; a hátsó homlokzatra pedig a Szent Koronát készítettem ugyanígy – együtt Mária országát jelképezi a családom számára. Bálint Sándor szerint ezek a jelképekkel bíró oromdíszek oltalmazzák a házat és lakóit, és ez nálunk is így történt; feleségemmel, Varga Bernadett iparművésszel négy gyermeket neveltünk fel és juttattunk el a diplomáig.”

Tóth Csaba a rendszerváltás óta tanít a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, majd annak jogutódjaiban, a Nyugat-magyarországi Egyetemen és az ELTE Savaria Egyetemi Központban; kilenc évig tanított a Szombathelyi Művészeti Gimnáziumban is. „A festészet mellett mindig is tanárnak készültem, és ma is úgy gondolom,

mint az érem két oldala, ez a két hivatás kiegészíti, sőt feltételezi egymást. A legnagyobb szenvedélyéről taníthat az ember, ugyanakkor egy festmény önmagában is tanítás,

tehát, ha most tanárként véget is ér a pályám, festményeimmel továbbra is tanítani fogok, József Attila nyomdokain »én az egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani«.”

„...egyfajta mérleg, vagy megmérettetés lesz ez a kiállítás, számomra is és a közönség számára is. A kiállítás címe is erre utal, úgy érzem, a kapott talentummal el kell számolni. Azonban nem tekintem lezárásnak, csupán egy fontos állomásnak.

Az utóbbi években kevesebbet tudtam festeni, önmagamhoz képest rengeteg elmaradásom van. Mindezeket nyugdíjas időmben pótolni szeretném; ha elkészülök velük, egy olyan monumentális kiállításban gondolkodom, ami csak nagyméretű imádkozó, könyörgő és hálát adó kezeket fog ábrázolni, »Kyrie eleison« címmel – ezekben az apokaliptikus időkben nincs fontosabb ennél.”

„A Szépművészeti Múzeum Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal festménye kapcsán a sziklájáról, barlangjáról és forrásáról (...) a következőket szeretném elmondani: A toscanai Domenico Cavalca domonkosrendi szerzetes, Keresztelő Szent János életrajzában leírja, hogy a gyermek János Uriel angyal oltalma alatt állt, amikor a kis Jézussal találkozott a pusztában a Szent Család Egyiptomba való menekülése során. Leonardo ezt a jelenetet örökítette meg mindkét Sziklás Madonna-festményén, és ezt a találkozást látjuk a budapesti Szépművészeti Múzeum Mária gyermekével és a kis keresztelő Szent Jánossal festményén is, Uriel angyal nélkül. Boldog Emmerich Katalin ágostonrendi apáca A Boldogságos Szűz Mária élete című munkájában a történetet így beszéli el: »A szent családnak menekülés közben három helyütt volt csak éjjeli szállása... A nappalt gyakran barlangokban és elhagyott pusztákon töltötte el József és Mária. A menekülőknek igen sokat kellett szenvedniük. Gyakran szomjúság gyötörte őket. Isten egy ízben csodálatos forrást fakasztott, amelynek hűsítő vizétől újra éledt az elfáradt szent család. A hatodik este egy barlangban látjuk Máriát és Józsefet a kis Jézussal... A hely, ahol ezek történtek, igen nevezetes hely volt... Mária egy ízben követet küldött Erzsébethez, és tudatta vele, hogy Heródes a kisgyermekek életére tör, azért meneküljön el a kis Jánossal otthonából.«

Mind a Sziklás Madonnákon, mind a budapesti festményen látjuk a barlangot és a forrást, a Sziklás Madonnákon a barlangot egészen közelről (belülről), a Szépművészeti Múzeum festményén Mária homloka mellett (a mögötte lévő sziklában), míg Mária hajkoronája mellett a sziklából fakadó forrást. (A Sziklás Madonnáknál a kép előterében a forrás gyöngykavicsos partját látjuk.) A budapesti kép hátterében, a távolban Jeruzsálem várfalai láthatók. A Firenzei Állami Levéltárban a múlt évben fedeztek fel egy eddig kiadatlan dokumentumot, amely szerint Vincitől nem messze, a Montalbano hegység egy sziklájából 1473-ban egy forrás fakadt, aminek vize csodatévő, gyógyító erővel bírt és szenteltvízként is használták. Paolo Antini levéltáros szerint Leonardónak az Uffizi Képtárban őrzött, az Arno völgyét ábrázoló, egyetlen datált rajza (amely 1473. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján készült, ami abban az időben talán a legnagyobb Mária-ünnepnek számított) ezt a helyszínt ábrázolja. A rajzon látható szikla morfológiája nagyon hasonló a budapesti festmény hátterében lévővel, ami újabb összefüggések lehetőségét vetik fel. A 21 éves Leonardo e napon örökítette meg a sziklát és a forrást, és ennek következtében a későbbi festményein e két motívumot összekötötte Szűz Máriával és a szeplőtelen fogantatással, ami az akkori időkben a ferenceseknek adott igazi küldetést (IV. Sixtus pápa 1476-ban fogadta el a szeplőtelen fogantatás ünnepét). A forrás gyöngykavicsos fövenye Leonardo mindkét későbbi Sziklás Madonna képén és mindkét Szent Anna harmadmagával festményén is visszaköszön.”

„Egykori tanárom, Móser Zoltán fotóművész nemrég fogalmazta meg egy interjúban: »a látáshoz tudás is kell, mivel a műveltségünk szerint látunk«. A Szépművészeti Múzeum festményének a Szent Bernát-kápolna oltárképeként (1478) való beazonosításában ez segített, mivel megpróbáltam abból a szellemiségből megközelíteni a képet, amiben megfogant és létrejött. Elisabeth Kübler-Ross, a híres pszichológus mondja: »tudományosan az jár el tisztességesen, aki azt írja le, amire rábukkant, s emellett elmagyarázza, hogyan jutott el a végkövetkeztetésig«. Írásaimban én is ezt tettem” – fogalmazott Tóth Csaba.

Az interjú teljes szövege ITT olvasható.

*

Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész alkotásaiból Küldetés címmel nyílik retrospektív kiállítás május 30-án a szombathelyi Agora Művelődési és Sportházban.

Fotó: Agora Savaria Facebook-oldala; Szombathelyi Egyházmegye; zaol.hu

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír