Mária, a remény csillaga – Veres András püspök a győri Könnyező Szűzanya búcsúján

A búcsú március 15-én vette kezdetét, a megnyitó szentmise főcelebránsa és szónoka Reisner Ferenc általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora volt.

Veres András a vasárnapi szentmise elején köszöntötte az ünneplő közösséget, az ország sok részéből és a határon túlról is érkezett zarándokokat. Továbbá üdvözölte a Magyar Katolikus Rádió, a Kossuth rádió és a Mária Rádió hallgatóit, akik élő adásban kapcsolódhattak be a szentmise ünneplésébe.

„Krisztus egyszer s mindenkorra megváltotta a világot, még akkor is, ha erről sokan nem vesznek tudomást, vagy nem fogadják el Üdvözítőnk szeretetét. Tanítása örök, amely az evangéliumban minden ember számára megismerhető és követhető. Ez adja ma is azt a közös erkölcsi alapot, amely minden ember boldogulását szolgálhatja. Jézus arra hívja azokat, akik készek őt követni, hogy legyenek evangéliumának bátor hirdetői és követői. Ezzel tudnak jót tenni a világnak, amely nem találja bajaira az orvosságot” – hívta fel a figyelmet szentbeszédében Veres András püspök.

Ferenc pápa a jubileumi szentév meghirdetésével azt kívánta, hogy ez az év mindenki számára alkalmat kínáljon a remény felélesztésére.

Az egész világnak nagy szüksége van az élő reményre, korunk emberének is fel kell ismernie életének ajándékát, hogy ő több a testnél.

Meg kell ismernie lelkének valóságát is, amely alkotójával, a Teremtő Istennel tartja őt élő kapcsolatban. A vele megélt élő kapcsolat által jut el annak felismeréséhez, hogy az isteni élet részese lehet. Erről Jézustól kaptunk tanítást, aki által Isten szeretete kiáradt a világban. Ez az isteni szeretet élteti bennünk a reményt, amely erőt ad az élethez. A vallásos ember reménye a hitre épül, és Isten szeretetéből táplálkozik. A keresztény életet az el nem múló remény élteti, amely Istentől származik. A keresztény ember reménye az örök életre irányul – hangsúlyozta a Győri Egyházmegye főpásztora.

Ezt követően a szentmise főcelebránsa XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű, 2007-ben kiadott enciklikájának Szűz Máriáról szóló tanítását idézte: „Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk.

Életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudtak élni. Ők a remény világító fényei.

Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a Világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak, és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba.”

Azért jöttünk ma a „remény csillagához”, hogy felszítsa bennünk a remény lángját. Ő a „szomorúak vigasztalója” is. Bátran tárjuk eléje szomorúságunkat, ő nem hagy magunkra bajainkban, hiszen itt vérrel könnyezésével és az elmúlt évszázadok imameghallgatásaival is arról tett bizonyságot, hogy együttérez gyermekeivel, különösen azokkal, akik segítségét várják.

Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) – nekünk is meg kell hallanunk Mária kánai menyegzőn mondott intését, ugyanis minden bajunk forrása az, ha nem tesszük azt, amit Jézus kér tőlünk.

A nagyböjti idő legyen alkalom arra, hogy rendet tegyünk magunkban és a környezetünkben egyaránt.

„Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, mi Anyánk, taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni. Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat. Tengernek csillaga, fényeskedjél nekünk, és vezess minket az utunkon!” – zárta a Spe salvi enciklika fohászával elmélkedését Veres András püspök.

A szentmise teljes egészében megtekinthető a Győri Egyházmegye YouTube-csatornáján.

*

Az idei Könnyező Szűzanya-búcsú március 15-e, nemzeti ünnepünk estéjén vette kezdetét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A zarándokok és a helyi hívek rózsafüzér imádsággal hangolódtak a nyitó szentmisére.

„Az idei búcsú különlegessége, hogy a remény szentévében ünnepelhetjük – köszöntötte az egybegyűlteket Reisner Ferenc, a Győri Egyházmegye általános püspöki helynöke. – A jövő kiszámíthatatlansága ugyan félelmet, csüggedést kelthet bennünk, de tekintsünk a Boldogságos Szűz Máriára, ő szeretettel és derűvel viszonozza tekintetünket, reménnyel tölti el szívünket.”

A reményhez szorosan kötődő erény a türelem. Tele van az életünk türelmetlenséggel, idegeskedéssel, szétzilálja emberi kapcsolatainkat, rányomja bélyegét mindennapjainkra.

Isten azonban türelmes hozzánk: Mária ezt tükrözi felénk magatartásával, szeretetteljes mosolyával.

A remény útján haladva erőt adó megállókra van szükségünk, egy ilyen alkalom a ma este is. Ezek táplálják és erősítik belső reménységünket, belső világunkat. A zarándok azért indul útnak, hogy élete legmélyebb összefüggéseit meglássa és feltárja saját maga előtt. Az elcsendesedésben és az erőfeszítésekben a lényegre koncentrálunk. A remény első jele és ajándéka a béke. Mert ha ebben a reményteljes zarándoklatban, ebben a reményteljes belső csendben odafigyelünk a Jóistenre, akkor egy idő után zaklatott életünk hullámverései is elcsitulnak, béke költözik a szívünkbe, és ez belső kiegyensúlyozottságot, belső megnyugvást ajándékoz számunkra.

Mária szeretné a békét előmozdítani a szívünkben. A remény jeleit kell megmutatnunk embertársainknak, különösen a betegeknek, az időseknek, szegény testvéreinknek, a fiataloknak, akik még távol vannak a kegyelem forrásától, a Jóisten kegyelmi adományaitól.

A remény legfőbb tanúja Isten anyja, a Boldogságos Szűz Mária. Valahányszor Fiára tekint, mint minden édesanya, az ő jövőjére gondol. Szívébe vésődtek azok a szavak, amelyeket Simeon intézett hozzá a templomban: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34–35) A kereszt lábánál, amikor látta az ártatlan Jézust szenvedni, meghalni gyötrelmek és fájdalmak között, megismételte a maga igenjét, amit egykor Názáretben kimondott. S anélkül ismétli meg ezt az igent, hogy elveszítette volna Istenbe vetett reményét és bizalmát. Közreműködött annak beteljesedésében, amiről Fia tanított. Hallottuk a mai evangéliumban, hogy Jézus a Tábor hegyén még Mózessel és Illéssel is saját szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél (vö. Lk 9,28b–36). A szenvedés, a halál, az elvesztés jelen van az életünkben. Lépten-nyomon megtapasztaljuk életünk végességét, s ennek következtében bizonytalanság tölti el szívünket.

Mária szeretné belső sebeinket anyai szeretetével ápolni, gyógyítani. A szeretetből vállalt fájdalmas gyötrődésben lett ő a mi anyánk, és lett reményünk anyja.

A Boldogságos Szűz Máriával már optimistán tekinthetünk Fiára, Jézus Krisztusra, aki értünk vállalta a szenvedést, értünk vállalta a halált, hogy felragyogtassa számunkra az új életet. Nem véletlen, hogy a népi jámborság ma is a tenger csillagaként emlegeti a Boldogságos Szűz Máriát: az élet viharos viszontagságai között is számíthatunk anyai segítségére. A Boldogságos Szűz Mária Jézusra, az új élet szerzőjére és ajándékozójára szeretné irányítani figyelmünket.

Ő életünk biztos horgonya Isten mellett. A hullámok nem sodorhatnak el, ha képesek vagyunk lehorgonyozni a kegyelem reményében.

Mária reményt keltő tekintetében tisztítsuk meg életünket, lelkünket, általa legyünk a remény emberei a világ előtt – fogalmazta meg bátorítását prédikációja zárásaként Reisner Ferenc.

A szentmise végén a paptestvérek és a hívek Veres András megyéspüspök vezetésével imádkoztak a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt. A hívek a szentmisét követően kifejezték tiszteletüket az előtt az ezüst ereklyetartóban őrzött kendő előtt, amellyel a kegyképen ábrázolt Szűzanya véres könnyeit felitatták 1697. március 17-én. Az este Mária-köszöntővel, szentségimádással, élő és elhunyt zarándokokért bemutatott szentmisével, majd egész éjszakás virrasztással folytatódott.

Részletek és a szentbeszéd a megnyitó szentmiséből ITT megtekinthetők.

Forrás: Győri Egyházmegye (1; 2)

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír