Mária szíve nyitva van az ég felé – Székely János volt a remetekerti búcsúi szentmise főcelebránsa

Székely János püspök így üdvözölte a híveket: „Nagy szeretettel köszöntök minden kedves zarándokot. Itt állunk a leggyönyörűbb templomban, ami csak létezik, a teremtés, a természet templomában. Ezt a templomot Isten építette. Oszlopai a fák, boltozata az égbolt, mennyezetfreskói a felhők, padlózata a fűszálak, a virágok.

Nézzük ámulattal ezt a gyönyörű templomot, hallgassuk a csend hangját. Sokan talán azért hallgatnak állandóan valami zajt, azért van a fülükön mindig valami, hogy ezt a fülsüketítő ürességet, ezt a fájdalmas űrt valahogyan betöltsék.

Hallgassuk a csend hangját, ahogy megcsendül, a teremtő Isten jelenlétét, az ő kristálytiszta harmóniáját. Gyönyörködjünk a Szűzanyában, az ő legtisztább, legtökéletesebb teremtményében, akiben fölragyog Isten álma.”

„Az evangéliumban ma hallunk a Boldogasszonyról Erzsébet szavain keresztül. Azt mondja neki, »boldog vagy, te, aki hittél«. Talán lehetne ezt pontosabban így is fordítani: »Boldog vagy, te hívő, boldog vagy, ó, hívő! Boldog vagy, akinek a szíve tele volt hittel.« Boldog, aki kinyitja a szívét valami nálánál nagyobb titok felé – fogalmazott a megyéspüspök.

Az emberi szívet egészen semmi más nem tölti be, csak az Isten, csak odaföntről lehet betölteni. A földi dolgok mind végesek és töredékesek, sebzettek. Csak aki kinyitja a szívét, mint Mária az ég felé; csak aki hívő, akinek az élete egy hatalmas igen az ég felé, csak az tudja átélni a teljességet, a boldogságot. Mária boldogasszony, mert hitt, mert az élete egy óriási igen volt Istennek” – hangsúlyozta a főpásztor.

„Milyen a te életed? Mi van a szíved mélyén? Nyitott-e az életed az ég felé? Vagy csak a sebzettséget ismered, csak a töredékességet? Azt gondolod, hogy semmiből a semmibe tart az élet?” – tette fel a kérdéseket Székely János, majd így folytatta: „Ha az ember úgy gondolkodik, hogy a létének különösebb oka és célja nincs, lassanként eltűnik az emberi életből az igazi erkölcs is, a jó és a rossz, s maradnak helyette erkölccsel kapcsolatos, szubjektív érzések. A mai embernek nagyjából ez maradt.

Sokan azt gondolják, hogy az erkölcs nem más, mint az evolúció során kialakult túlélési stratégiánk. Az igazi erkölcs azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy mit érzel, milyen a társadalmi hagyományod vagy kultúrád, amit teszel, rossz, azonnal abba kell hagynod.

Az igazi erkölcs azt jelenti, hogy létezik fölöttünk és rajtunk túl egy gyönyörű, objektív isteni rend, amit ő beleteremtett, beleültetett a világba, egy gyönyörű isteni harmónia.

Nekünk, embereknek ezt kell lassanként fölismerni, kiolvasni a világból. Létezik egy objektív, isteni jó, isteni törvény és rend, amelynek az útján az ember az igazi boldogságot megtalálhatja.”

A szentmise végén Tódor Szabolcs esperes, búcsúszentlászlói plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek az ünnep megszervezésében, a közreműködő önkormányzatoknak, önkénteseknek pedig a fáradhatatlan, kitartó, együttműködő munkát.

Az ünnepélyes szentmisén közreműködött a búcsúszentlászlói és a nagykapornaki templom kórusa és a ZalaBrass fúvósegyüttes.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye; Zalaerdő.hu

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír