Mária új módon érti meg Isten Szavát – Marko Ivan Rupnik nagyböjti elmélkedése a Vatikánban

A János-evangélium „erős képet” hagyott az utókorra, amint az Anyát mutatja be Fia halálakor. Ebben a mindenki által ismert képben ennek ellenére van valami rendkívüli: ez a Fiú a világ Megváltója – kezdte elmélkedését Rupnik atya.

A keleti ikonográfia úgy ábrázolja Máriát, hogy egyik kezét az arcához emeli. A bizánci felfogásban ez a gesztus azt jelzi, hogy nagy bizonytalanságban, sőt kétségek között van. A bizánci ikonok Máriája tehát nagy próbatételt él át, bizonytalanságban van. Krisztus rátekint, Mária a Fiára néz – a keleti ikonográfia szerint a Fiú ekkor adja át Anyjának a legmagasabb bölcsességet, mely a tévedés, az összeomlás, a szenvedés és végül a halál értelmét is képes meglátni – fejtette ki Marko Ivan Rupnik; majd példákkal igazolta a keleti kereszténység ikonográfiai megközelítését.

A Márk-evangéliumban a szenvedését első alkalommal megjövendölő Jézust Péter félrevonja, és hatalmas szóval – „epitimao” – megfeddi: „Ez semmiképpen nem történhet meg veled!” A kifejezést egyébként Jézus a démonok elhallgattatására használja. Péter valóban démontól megszállottá válik, mert a jövendölést nem tudja összeegyeztetni saját győzedelmes Messiás-képével. Hasonló a helyzet az emmauszi tanítványokkal – hozott újabb példát Rupnik atya, utalva a két csalódott tanítvány szavára: „Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek” (Lk 24,21).

Olyan erős elvárás és reménység született emberi, nagyon is emberi szinten, mely kizárta a szenvedés és a halál, főleg egy kegyetlen halál útján keresztül történő megváltást. Ezért telik meg Mária szíve a kereszt alatt oly nehéz gondolatokkal. Hogyan lehetséges, hogy akit a világ Megváltójaként hirdettek, most így végezze? Mária azonban emlékszik a gyermek templomban való bemutatásakor hallottakra: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai” (Lk 2,34–35). Az a tőr bibliai éles kardként vág, metsz és elkülönít. Fájdalmat okoz. Mária szemlélődése a kereszt alatt egyáltalán nem békés elmélkedés.

Mit hordoz szívében Mária? Ezt egy nagyon fontos evangéliumi szó fedi fel: az egybevetés, két különálló rész összeillesztése. Mária szívében összeveti az angyali üdvözlet szavát a kereszt tapasztalatával: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,31–33). Mária örömmel megy Erzsébethez, méhében a jövendő Megváltóval, és tőle is azt hallja, hogy „Urának Anyja” érkezett. Ám a fölséges szavak mellett a születés képe is megjelenik lelkében: akinek országa el nem múlik, állatok között születik. Mária joggal gondolhatott Fia születésének megígért királyi nagyszerűségére, amit most a teljes nyomorúsággal kellett összevetnie. A Szűzanyát a Biblia e kettősség állandó egybevetésében ábrázolja, melynek eredménye szívében a megtérése, conversiója lesz az összeillesztett felé, aki az ő Fia.

Mária mint Isten Anyja az a bölcsesség, mely túllépve önmagán képes Istent egészen, teljes értelmével, a „két különálló rész összeillesztésével” szeretni

– fejtette ki a jezsuita teológus.

Mária és gyermeke első látogatói a pásztorok, akik a közhiedelemmel ellentétben abban a korban nem voltak megbecsült emberek, mégis közvetlenül Istentől kaptak intést az angyalokon keresztül. Az újszülött király első hódolói e lenézettek. Kezdetben van az eszme, aztán jön a valóság – mint a racionalizmus e korában: eszméhez illő valóságot szeretnénk teremteni. Mária azonban éppen ezzel ellentétes utat követ: nem a valóság megy a szó, az eszme után, hanem a valóság válik olyanná benne, hogy annak révén kijavítja magában a Szó, Isten Szava megértését, hisz mindig új módon kell megértenie az Igét, mert az események, melyek történnek, maga a történelem.

Ma óriási jelentősége van ennek, hiszen a tömegek megdöbbennek a valóság láttán, ami nem olyan, mint amilyennek elgondolták, és összetörnek – fejtette ki Rupnik atya. – Mária ellenben folyamatos megtérés, vagyis átértelmezés révén új módon érti meg a Szót: „A mindenható Isten a mindenható Szaván keresztül nemde így akarta..? – gondolkodik. Új és váratlan helyzetekkel találkozik, például amikor Fiáról nyilvános fellépésének megkezdése után megdöbbentő híreket hoznak, hogy „eszét vesztette”.

Ám a legnagyobb „új helyzet” a kereszt. Hogyan lehet a kettőt összeilleszteni? Akit szült, és akit keresztre feszítenek, az ő Fia. A személy változatlan, a körülmények eltérőek. A személy viszonyt, kapcsolatot jelent, így tehát az anyát, aki maga egy kapcsolat, nem lehet elszakítani a Fiától, sem születésétől, sem életétől, a történetétől, sem halálától. Szó, esemény, történelem, anya, emberség – kapcsolta össze a kulcsfogalmakat a szónok. – Krisztus a kereszten nyitott oldalából szüli, az Atya erejével, az új emberiséget.

Mária keresztre feszített Fia feje fölött olvassa az Írást: „király”. Hol van tehát az ígért dávidi trón? Mária tovább töpreng, és összeilleszt, mint Pál apostol: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről... Nekünk azonban feltárta Isten a titkot a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is” (1Kor 2,2.10). Amit Mária a Szentlélek erejében megsejt, felfedez, valójában a szeretet titka – mint az adomány titka, mint az ön-odaajándékozás titka. Pontosan úgy, ahogy a Fia tette a kereszten. Nem dávidi trón, hanem a feláldozott ajándék Bárány: Isten a történelmet a Bárányon keresztül kormányozza – aki az ön-odaajándékozás.

A nagyböjt arra készít fel, hogy Jézus keresztáldozatában önmaga értünk tett felajánlását ismerjük fel, hogy készek legyünk önmagunk odaajándékozására. Mária a kereszt alatt a szívében összeillesztette az Igét és a történelmet, felismerte és elfogadta Fia áldozatát – hangzott el Marko Ivan Rupnik jezsuita teológus, mozaiművész elmélkedésében.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír