Horvát zarándoknap Máriagyűdön, a Dráva menti népek közös kegyhelyén

A hívó szóra Kátolyból, Nagykozárról, Pécsről, Pécsudvardról, Harkányból és Siklósról érkeztek hívek, hogy együtt imádkozzanak és énekeljenek a Máriagyűdi Szűzanya palástja alatt.

Darnai Ágoston köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Szűzanya szobrától örvendetes olvasóval indult a körmenet a Rózsafüzér sétány felé. A Fájdalmas Szűzanya szobránál elhangzott a Hétfájdalmú Szűzanya rózsafüzére is, az imádságokat végig ének kísérte.

A szentmise kezdetére megérkezett Barics Gábriel atya, a pécsi horvát nyelvű szentmisék felelőse, valamint a nap vendége és a szentmise főcelebránsa, Almási Róbert is Horvátországból. Homíliája elején elmondott egy történetet egy elveszett, elkóborolt fiúról, akit szülei találkozóra hívtak egy város egy bizonyos pontjára, megbocsátást ígérve neki. Mikor odaértek, egy fiú helyett közel hétszáz hasonló korú fiút találtak, akik haza akartak térni és megbocsátást kapni. A zarándokokkal is valahogy így van:

a Szűzanya hívó szavára, a megbocsátás, csöndes örömérzés reményében jönnek a Mária-kegyhelyekre, ahol megbékélést, szép rendet, megnyugvást remélnek találni.

A Pécsi Egyházmegye horvát nemzetiségű lakosságának vannak fogadott zarándoknapjai. A pécsieknek és Pécs környékieknek Szentháromság ünnepe, a Dráva mentieknek pünkösdhétfő, de – ahogy Darnai Ágoston mondta – ne csak egy-egy ünnepen jelenjenek meg Máriagyűdön, hanem legyen még egy alkalom a máriás lelkületű hívek számára, hogy anyanyelvükön is közösséggé kovácsolja őket a rózsafüzér, a szentmise, a keresztúti ájtatosság és a búcsú a Szűzanyától litániával vagy elköszönő énekkel.

A szentbeszédben szóba került a régi kegyszobor, ma Eszéki Szűzanya – Gospa Osječka – története, amely 1997–1998-ban Máriagyűdön vendégeskedett. Akkor volt 295 éve annak, hogy Eszékre menekítették a Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban.

A szatmári béke után a gyűdiek visszakérték, de az eszékiek a szoborhoz ragaszkodtak, így az ma az eszéki alsóvárosi ferences templom – Tvrđa – főoltárát díszíti.

A kegyszobrot Nesselrod Ferenc pécsi megyéspüspök 1713-ban az eszéki híveknek adományozta, 1784-ben ezüstpalástot helyeztek rá.

Máriagyűdről azt tartják, hogy a Dráva menti népek közös Mária-kegyhelye. Az Eszéki Szűzanyáról azt írja Mitar Dragutinac atya az Eszéki Szűzanya himnusza című megzenésített versében,

ahogy a Dráva két ősi népet köt össze, anyai szeretettel gyűjti maga köré a folyó mindkét oldalán élő népeket.

Almási Róbert e vers első szakának idézésével fejezte be prédikációját, külön kiemelve a következő sort: szeressétek egymást testvérként, én nem hagylak el benneteket! („…bratski se ljubite, ostavit vas neću…”)

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Kollár Ákos

Magyar Kurír