Máriagyűdön tartották a Pécsi Egyházmegye nagyböjti lelkigyakorlat-sorozatának első alkalmát

A Pécsi Egyházmegye hívőközösségét megszólító lelkigyakorlatot hagyományteremtő szándékkal rendezik meg idén első alkalommal tizenegy település tizenhárom helyszínén február 25. és április 5. között.

A lelkigyakorlat minden helyszínen megegyező módon épül fel: három részből áll, melyben 15 és 18 óra között óránként egy, a hegyi beszédre (Mt 5–7) alapuló elmélkedést hallhatnak a hívek, majd egy tized rózsafüzért és a keresztúti ájtatosság egy állomását imádkozzák. A lelkigyakorlatot, melynek teljes időtartamában folyamatos gyónási lehetőséget biztosítanak, főpásztori szentmise zárja.

Felföldi László megyéspüspök, aki a sorozat minden helyszínén személyesen vesz részt, a február 25-én megtartott máriagyűdi nyitó lelkigyakorlaton örömmel köszöntötte a híveket és kifejezte háláját a nagy arányú részvételért, melyben

együtt, egymást segítve, reményt adva és örvendezve élik át a nagyböjti készületet.

A lelki beszélgetések, a szentgyónás és a találkozások gazdagsága gyümölcsöző készületi lehetőséget teremt minden résztvevő számára.

Az elmélkedések sorát Kárász Gábor máriagyűdi káplán nyitotta meg, aki az Isten ember iránt érzett végtelen szeretetéről beszélt.

Krisztus az értünk vállalt áldozatával örök jövőt nyitott meg minden ember számára. Mindnyájunk feladata, hogy folytassuk Jézus küldetését, legyünk kezdeményezők a szeretetben, ajánljuk fel másoknak a szeretetet, a szeretet mennyországát – hangzott el az első elmélkedésben. – Ugyanakkor tudjuk elviselni a szeretet visszautasítását, a már megtapasztalt kölcsönönös szeretetből merítve.

Ahogy Jézus is erőt merített az Atyjával örökre összefűző örök szeretetből, mi is tudjunk erőt meríteni a szeretetünk félreértésének, viszonzatlanságának és visszautasításának elviseléséhez.

A szeretet lényege, hogy nem kér, hanem mindig csak ad, továbbszeret, ez a belső természete.

Ronta László harkányi plébános a nagyböjt kihívásairól beszélt. Rámutatott: Isten minden embert egyformán szeret, nem válogat. Mindnyájan értelmes emberi életre vágyunk, ezért fontos megérteni, hogy

Isten nélkül üressé válik az életünk.

Ezért fontos látni, hogy a döntéseink Isten felé vezetnek minket, vagy eltávolítanak tőle. A nagyböjti idő, mely a bűnbánatot, a lemondást, az erények gyakorlását jelenti, az emberi értékek megtalálására és megszerzésére biztat.

A valódi böjt lemondásokkal jár. Az igazi lemondás valaminek az elhagyása, önmagunk odaajándékozása. Az önmagáról lemondani és másokért élni tudó ember hasonlít a viharba került hajóshoz, aki a felesleges dolgokat kidobálja a hajóból, hogy bizton partot érjen. Így kellene nekünk is tennünk a bűneinkkel, rossz szokásainkkal, melyek eltérítenek minket Istentől.

A nagyböjt akkor célravezető, ha Istenhez visz – emelte ki a harkányi plébános. – A böjt nem fogyókúra. A böjt önmegtagadás, lemondás, a lelkünk erősítésére és tisztítására szolgáló időszak. Ha így készülünk a feltámadás megünneplésére, akkor boldog húsvétunk lesz, mert valóban át fogjuk tudni érezni, hogy Jézus értünk halt meg és értünk támadt fel.

Barics Gábriel görcsönyi plébános nagyböjti elmélkedésében arra figyelmeztetett, hogy a böjtben nekünk is

meg kell találnunk azokat a pillanatokat, órákat, amikor kimegyünk a pusztába, ahol együtt lehetünk az Úrral.

Azért jöttünk most is, mert nemcsak az időnket és önmagunkat adjuk Istennek, hanem alakulni, változni szeretnénk: az imádság által a lemondásokban és a jó cselekedetekben gyarapodni; megtalálni azt, amit az életünkből Istennek szeretnénk felajánlani. Fontos azonban, hogy szívből jöjjön, szívből tegyük és szeretetből adjuk.

Legyen megpróbáltatás részünkről a böjti időszak, melyben lesznek nehézségek, de közben átérezhetjük, hogy Krisztus velünk van és győzedelmeskedik. A böjtben az ember önmagát győzi le: nemet mond a kísértésre, változni akar, de közben tükörbe kell nézni, hogy lássuk, hol kell változnunk. Ugyanakkor önmagunkat nem a másikhoz kell viszonyítani, hanem Krisztushoz kell igazítani. Az imában állhatatosan kell kérni, hogy az Isten alakítson minket. Ha változni akarunk, őt kell követni, és akkor megtapasztaljuk szeretetét.

Ebben a nagyböjti időszakban ezen az úton induljunk el, hogy egyre közelebb kerüljünk Krisztushoz, és a húsvétban valóban azt ünnepeljük, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem Krisztusé – hangzott el a görcsönyi plébános tanításában.

A lelkigyakorlatot püspöki szentmise zárta a máriagyűdi bazilikában.

Felföldi László pécsi megyéspüspök szentbeszédében a nagyböjt kettősségére hívta fel a figyelmet: a jézusi győzelemre és az emberi bukásra, ami miatt nem sikerült megőriznie a paradicsomi állapotot. Ez a mi életünk, közösségeink mai története is egyben, melyek ha elveszítik az Istennel való kapcsolatot, kikerülnek a paradicsomi állapotból.

Amíg a szeretet egységében vagyunk Istennel, addig minden rendben van. Ez a paradicsom, melynek feltétele, hogy Istennel kapcsolatban legyünk.

Minden család élete paradicsomi állapottal indul. Majd a házastárak elkezdenek kifelé figyelni, és elveszítik a paradicsomi állapotot. Nem Isten űzte ki őket onnan, hanem ők, mi veszítjük el – emelte ki a főpásztor.

A nagyböjtben bűnbánatot hirdetünk, megbocsájtunk azért, hogy újra paradicsom legyen, a szeretet ideje legyen. Isten vágya, hogy ezt az örömöt adja nekünk, mert a javunkat akarja. Virágzó kertet akar, de ahhoz engednünk kell, hogy az isteni szeretet kegyelmei megérintsék a szívünket – fogalmazott a szónok. – Ha az ember inkább a világ zajára, a vágyaira hallgat, elveszíti ezt a kertet, az élet pedig sivárrá és sivataggá válik.

Ha nem jut idő Istenre, akkor éhezünk, ha éhezünk, kísérthetőkké válunk, közben pedig elveszítjük önmagunkat, a méltóságunkat, valóságunkat.

Amikor a gonosz megkísérti Jézust a böjtben, megvívja vele küzdelmét, a sivatag, a puszta pedig zöldellő kertté változik. Ez vár ránk is az életünkben, a családjainkban, a közösségeinkben: ezért vívjuk meg a magunk küzdelmét a szeretetért és a békéért, hogy az így megvívott harc után újra megtapasztaljuk a paradicsomi kert örömét, biztonságát és derűjét, amit Isten mindnyájunknak oda akar adni. Legyünk ebben a nagyböjti küzdelemben erősek a szeretet útján, hogy megtapasztaljuk Isten mindent újjáteremtő szeretetét és irgalmát – zárta szentbeszédét Felföldi László püspök.

A szentmise a bűnbánat ősi szertartásával, a hamvazkodással ért véget, melyben az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből keletkezett hamuval a celebráló papok keresztet rajzoltak a hívők homlokára, emlékeztetve őket mulandóságukra, e szavakkal: „Emlékezzél, ember, porból vagy és porrá leszel!”

A pécsi egyházmegyei nagyböjti lelkigyakorlatok további helyszínei és időpontjai ITT találhatók.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír