Hagyományosan ez a nap a temesvári hívek zarándoknapja is a radnai bazilikába, amiről 1740 óta vannak feljegyzések.
A 19. században, 1892–1893-ban Magyary Pál kanonok, a temesvári papnevelde spirituálisa megalapította a Máriaradna Zarándokegyesületet, amely a kommunizmus bevezetéséig megszakítás nélkül működött. A búcsújárásoknak szabályos, ünnepélyes programja volt, amely nyomtatásban is megjelent.
Idén július 30-án a liturgiát Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, temesvár-józsefvárosi plébános mutatta be. Koncelebrált Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános; Jäger Béla kanonok, temesvár-újkissodai plébános; Heinrich József óteleki plébános; Miklós Csaba majláthfalvi plébános; Reinholz András radnai plébános; Sergiu Ștefan Ursache temesszlatinai plébános; Norbert Gatz plébános a dresden-meisseni egyházmegyéből, továbbá jelen volt Lisi Francisc lugosi diakónus.
A szentmise zenei szolgálatát Andreea Bodroghi orgonista és a templomi énekkar látta el.
Az idei zarándoklaton részt vettek majláthfalvi, óteleki, temesszlatinai és arad-ségai hívek is. A temesvár-újkissodai plébániáról és a temesvár-józsefvárosi plébániáról mintegy 150 hívő indult útnak már kora reggel, hogy időben megérkezzen a máriaradnai kegytemplomhoz. A jelenlévők 11 órakor szentmisén vettek részt.
Bevezetőjében a főcelebráns elmondta: ezen a napon Szűz Mária szüleire, Szent Annára és Szent Joachimra emlékezik az Egyház, ugyanakkor Ferenc pápa buzdítása szellemében a szentmise keretében a nagyszülőkért és az idősekért imádkoznak.
Magyar nyelvű szentbeszédében Heinrich József óteleki plébános a fennmaradt régi apokrif iratok és legendák alapján emlékezett a Szűzanya szüleire, példaként állítva kitartásukat az imában: „Isten útjai különlegesek. Megpróbáltatások érnek bennünket is, de Isten jóra tudja ezeket fordítani a lelkünk üdvösségére. Annát és Joachimot is próbára tette, de azután meg is jutalmazta: megszületett Lélekkel eltelt leányuk, aki Jézus anyja lett. Kérjük ma Joachimot és Annát, Jézus nagyszüleit, hogy legyenek közbenjárók értünk is, hogy megértsük Isten útjait” – fogalmazott.
Román nyelven Szilvágyi Zsolt püspöki helynök a Szentatyának az idősek és nagyszülők világnapjára írt üzenetéből idézett, majd emlékeztetett: a nagyszülők szép hivatása, hogy irgalomra, megbocsátásra tanítsák a fiatal nemzedéket. A pápa üzenetének egy gondolatát kiemelve arra kérte a jelenlévőket, hogy ezen a napon képzeletben, lelki úton, imában öleljék magunkhoz a nagyszülőket és az időseket, akkor is, ha már nincsenek közöttünk.
Német nyelvű szentbeszédének kezdetén Norbert Gatz plébános kitért arra, hogy valószínűleg sokan felteszik maguknak a kérdést, hogyan tud szolgálni egy kerekesszékhez kötött lelkipásztor. Erre őszintén válaszolt: „Ez nem magától értetődő, főleg, hogy 1991-ben, fiatal mérnökként, egy motorkerékpáros baleset után kényszerültem kerekesszékbe. Volt egy negyedik emeleti lakásom, amit fel kellett adjak, csakúgy, mint a munkámat és a családalapításról alkotott terveimet, a hegyi túrákat és még sok-sok mindent. Viszont
minden elengedésben, lemondásban és elfogadásban Isten áldása is benne van, ami egy új kezdetet is jelenthet.
Gondoljunk Szent Annára és Joachimra, akik elengedték a lányukat, és így ő a Megváltó édesanyja lett. Az elengedésben, a lemondásban mindig ott van Isten irgalmas keze, az Ő ereje” – hangsúlyozta Norbert Gatz plébános.
A szentmisét követően a családpasztorációs iroda idősekért felelős csoportja által előkészített keresztúti ájtatosságon, ezt követően pedig közösségi játékokon vehettek részt a jelenlévők, akik közül néhányan beszámoltak arról, mi érintette meg őket a szentmisén elhangzott homíliákból. Délután szentségimádással folytatódott a nap. Mindhárom lelki program a Szentatya által javasolt mottó szellemében zajlott: „Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad” (Lk 1,50).
Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria