Martin Roos nyugalmazott temesvári megyéspüspök 80 éves – Emlékkönyvvel köszöntötték

A kötetet Diósi Dávid egyetemi tanár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet vicerektora és Bakó László plébános, egyetemi oktató szerkesztették; öt püspöki és három kanonoki köszöntőt, ötvenegy tudományos tanulmányt és két életműméltatást tartalmaz.

A bemutatót a nyugalmazott megyéspüspök születésnapján, október 17-én, hétfőn délelőtt tartották Máriaradnán, az ünnepelt Martin Roos által celebrált ünnepi hálaadó szentmiséhez kapcsolódva.

A bazilikában bemutatott szentmisén és az azt követő ünnepségen jelen voltak Böcskei László nagyváradi püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök és Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, a gyulafehérvári szeminárium tanárai és növendékei képviseletében András István rektor, továbbá a szeged-csanádi, a nagyváradi és a temesvári egyházmegyék papjainak népes csoportja, rokonok, barátok, hívek.

A szentmise kezdetén Pál József Csaba főpásztor üdvözölte a jubiláló püspököt, valamint az egybegyűlteket, és köszönetét fejezte ki mindazért, amit elődje a temesvári egyházmegyéért tett.

Német nyelvű szentbeszédében Dirschl Johann általános helynök Egon Eisenmann Gedichte zum 80 Geburtstag című költeményével köszöntötte Martin Roos püspököt.

Magyarul és románul Böcskei László nagyváradi megyéspüspök szólt az egybegyűltekhez, és mint mondta, gondolatait nem vetette papírra, nem előre megszerkesztett szöveggel készült, hanem a sok kedves emlék, személyes élmény közül kívánt megosztani néhányat az ünneplő közösséggel.

A mai napon az Úr szolgálatában hűséges püspököt ünneplünk, aki a temesvári egyházmegye szolgálatában is jelentős szerepet vállalt. Tudjuk azt, ami eddig eltelt: egy gazdag, szép, kerek élet. Egykor Tamás József nyugalmazott püspök fogalmazott így a primíciámon: „A papi életed legyen kerek!” Úgy hiszem, hogy a püspök úr eddigi élete is kerek volt. Gazdag, tartalmas, tanító, irányt mutató élet. Azt kívánom, hogy ugyanolyan hittel és örömmel fogadja el a továbbiakat is, mint ahogyan el tudta fogadni az eddig eltelt évtizedekben mindazt, amire a jó Isten meghívta, amivel megbízta, és amit hűségesen teljesíteni igyekezett. A jó Isten éltesse a püspök urat, adjon erőt, a szolgálat örömét és jó embereket a közelébe – kívánta szentbeszédében a nagyváradi főpásztor.

A záróáldás előtt az ünnepelt a zsoltáros szavaival mondott köszönetet a jelenlévőknek. „Éveinek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig.” Ugyanakkor örömmel és hálával emlékezett Martin Roos a gyulafehérvári szemináriumban eltöltött időre, mert – mint mondta – az ott kapott nevelés és tudás egész életében meghatározó volt. Ezért is okozott számára oly nagy örömöt, hogy a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetből két elöljáró, András István rektor, Diósi Dávid vicerektor, valamint két temesvári egyházmegyés kispap is jelen volt az ünnepi szentmisén.

A szentmisét követő ünnepség keretében mutatták be a Scribe, doce, prædica! – Írj, taníts, prédikálj! című emlékkönyvet. Ezt megelőzően Pál József Csaba temesvári és Böcskei László nagyváradi főpásztorok méltatták a jubiláló püspök munkásságát.

Ajándékot hoztunk. Olyan ajándékot, amely remélhetőleg közel áll a püspök úr szívéhez: tudományos jellegű emlékkönyvet, amely közelebb áll a tudós emberhez, mint bármilyen más elismerés. A tudományos emlékkönyv egy, a tudományok világában elmélyülő közösség gratulációja egy olyan személynek, akit tanítónak, a kutatás területén pedig kollégának, társnak tekintenek. Fiatal lelkület nélkül érdemlegesen kutatni nem lehet. Példamutató a püspök úr fiatalos lelkülete, lenyűgöző elkötelezettsége és tudása, inspiráló tudományos pontossága és szorgalma, tiszteletet parancsoló az életműve, amely életkora ellenére egyre inkább bővül. „Scribe, doce, praedica – Írj, taníts, prédikálj!” Ezeket a buzdító szavakat intézte Mór püspök Atanásius apát úrral együtt a Pécsen vendégeskedő Gellérthez – olvashatjuk Szent Gellért püspök nagy legendájában. Amíg időd van a munkálkodásra, kedves püspök atya, addig töretlenül scribe, doce, praedica – írj, taníts, prédikálj! – zárta köszöntőjét az emlékkönyv egyik szerkesztője, Diósi Dávid vicerektor.

Bakó László nagyiratosi plébános, a másik szerkesztő Martin Roos püspöki jelvényeiről beszélt, amelyek fotói a könyv borítóját díszítik.

A püspök úgy fogalmazott, büszke azokra, akik vele együtt dolgoztak, s hozzátette: mindig úgy érezte, hogy ő nem elöljáró, hanem ember és barát. „Talán idősebb barát, de aki ott, ahol segíthetett, segített. Ha tanácsot kértek, elmondtam a véleményem, néhányszor talán erősebben is, de mindig jó szívvel. Továbbra is szeretnék mellettetek maradni, ameddig a jó Isten akarja. Ezért hálás szívvel át fogom tanulmányozni a kötetet, és majd megmondom a véleményem.”

* * *

Martin Roos püspök életútjához, portréjához idekívánkozik néhány olyan ecsetvonás is, melyek emberi kvalitásairól, a szülőhely, a bánsági táj iránti ragaszkodásáról vallanak.

A nyugalmazott főpásztor ugyanis több évtizede az egyházmegye történetét ismertető, átfogó, alaposan dokumentált, lábjegyzetekkel bőségesen ellátott, több kötetes munkán dolgozik. Írott forrásmunkákat tanulmányozott határon innen és túl, minden fellelhető dokumentumot feldolgozott, a temesvári egyházmegye temetőiben régi sírkövek üzenetét betűzgette és rögzítette, feltárómunkát végzett, hogy átörökítse a látottakat, hallottakat a jövő számára.

Elismerést érdemlő továbbá az a tudatos, odaadó igyekezet is, amit nyelvi tudásának csiszolására fordított, hogy az egyházmegyében élő hívekhez anyanyelvükön szólhasson a szentmiséken és a mindennapi életben.

A szeged-csanádi és nagybecskereki püspökségekkel, egyházmegyékkel ápolt kapcsolata, barátsága pedig az összetartozás élő bizonyítéka.

Céltudatosság, alaposság, lankadatlan munkabírás jellemzi Martin Roos nyugalmazott püspököt, ami kiváltja a hívek és közvetlen munkatársai tiszteletét, elismerését.

Szöveg: Sipos Enikő

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye / Romkat.ro

Magyar Kurír