„Az egyetlen általam ismert módon válaszoltam a pápa művészekhez intézett felhívására: elképzeltem és megírtam egy Jézusról szóló film forgatókönyvét. És hamarosan nekikezdek a forgatásnak” – mondta Martin Scorsese a jezsuiták nemzetközi folyóiratának igazgatója, Antonio Spadaro kérdésére válaszolva.
Mély és közvetlen beszélgetés zajlott kettőjük között. Scorsese utalt a filmjeire és személyes történeteket mesélt, miközben kifejtette, milyen hatást tett rá Szentatya felhívása, hogy „mutassák meg nekünk Jézust”. A filmművészetről szólva beszélt arról, mennyire csodálja Pasolini Máté evangéliuma című filmjében Jézus közvetlenségét, beszélt a Krisztus utolsó megkísértése című filmjének jelentéséről, valamint arról, hogy milyen újabb lépéseket tett Jézus alakjának megragadására a Némaság című film elkészítésével. A végén a párbeszéd egyre személyesebbé vált: Scorsese beszélt arról, hogyan tapasztalta meg a kegyelmet és az irgalmat, és hogyan van jelen az erőszak az életében és a filmjeiben egyaránt.
Az amerikai rendező és a La Civiltà Cattolica igazgatója közötti beszélgetés köré szerveződött az a konferencia, amelyet a jezsuiták nemzetközi folyóirata a washingtoni Georgetowni Egyetemmel közösen szervezett május 25. és 27. között Rómában, a folyóirat székhelyén, a Villa Malta épületében The Global Aesthetics of the Catholic Imagination (A katolikus képzelet globális esztétikája) címmel. A találkozón a világ különböző országaiból több mint negyven olyan költő, prózaíró, forgatókönyvíró és rendező vett részt, akik katolikusnak vallják magukat, vagy úgy érzik, hogy a katolicizmus meghatározó dimenziója volt művészi fejlődésüknek. Beszélgetést folytattak az élet spirituális és vallási dimenzióiról, amelyek továbbra is formálják művészi képzeletüket.
Május 27-én délelőtt 10.30-kor a résztvevőket családtagjaikkal együtt audiencián fogadta Ferenc pápa, aki személyesen adta át a nekik kihívást jelentő feladatot: valósítsák meg „korunk katolikus képzeletét”, nevezetesen azt, hogy „ne megmagyarázzák Krisztus misztériumát, amely a valóságban kimeríthetetlen, hanem segítsenek, hogy megérinthessük, közvetlen közel érezzük őt, hogy élő valóságként adják át nekünk, hogy megérezhessük, milyen szép az ő ígérete”.
A Szentatya azt mondta nekik: „Munkátok segít nekünk, hogy meglássuk Jézust, hogy kigyógyítsa képzeletünket mindabból, ami elhomályosítja az arcát, vagy ami még rosszabb, mindabból, ami meg akarja szelídíteni őt. Krisztus arcát megszelídíteni olyan, mintha a saját sémáink szerint akarnánk meghatározni őt, be akarnánk zárni a sémáinkba, ezzel pedig leromboljuk a képét. Az Úr mindig meglep minket, Krisztus mindig nagyobb, mindig misztérium, amely valahogy tovatűnik előttünk.”
Forrás és videó (angol nyelvű): La Civiltà Cattolica
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria