Martin Werlen OSB apát nyitotta meg a vezetői konferenciát Pannonhalmán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Pannonhalmi Főapátságban idén Harmónia a hatékonyságban – hatékony harmónia címmel rendezték meg a vezetői konferenciát a főapátság és az Egyházi Fejlesztők közreműködésében. Martin Werlen mellett előadást tartott Várszegi Asztrik OSB főapát, Hortobágyi T. Cirill OSB perjel, a főapát gazdasági helyettese és Dejcsics Konrád OSB kulturális igazgató, valamint a főapátság és intézményei, cégei bencés és világi vezetői. 

Az előadások és beszélgetések többek között a dialógus, a tradíció és innováció, a munka és magánélet témáját érintették.

A következőkben Martin Werlen svájci bencés szerzetes előadásának összefoglalását adjuk közre.

„Én szívesen provokálok. Az eredeti latin szó, a provocatio jelentése: a hívás előcsalogatása.

Tizenkét éve vonattal vagy autóstoppal közlekedem. A vonaton többet tanultam, mint a püspöki kar összes ülésén. Elkezdtem twitterezni, ami komolyabb intelligenciát kíván, mint a Facebook, mivel itt csak 140 karakterem van, hogy kifejezzem a gondolataimat. Kialakult az utazások közben a vasúti példázatok műfaja, amiből egy könyvet is írtam. Az egyik ilyen példázat: »Aki az autójában utazik, az a saját négy fala közé van bezárva. Aki pedig vonatra száll, az az egész világgal találkozik.« Többször próbáltam elhívni kollégáimat a püspöki karból, hogy jöjjenek velem stoppolni és vonatozni, de sose jártam sikerrel.

A vonaton sok embert megismertem, akik nem tervezték, hogy beszélgetnek velem, de én nagyon sokat tanultam tőlük. Megtanultam, hogy olyan emberekre is figyeljek, akiktől egyébként semmit sem várnék. Azt is megtanultam, hogy komolyan vegyem a komikusokat. Mert jó a fülük, jó megfigyelők és kimondanak valamit úgy, hogy fején találják a szöget. Az egyik osztrák komikus például ezt mondta nekem: »Vannak emberek, akik a légynek sem tudnak ártani, mert arra is képtelenek, hogy egyet is elkapjanak közülük.«

A harmónia nem mindig nagy erőfeszítések eredménye. A harmónia lehet, hogy éppen egy nagy gyengeség kifejeződése. Mivel mindenki harmóniára vágyik, ezért kísértésbe esik. Persze ha valaki mindig harcolni akar, azzal se jó együtt élni. De az is veszélyes, ha valaki belekapaszkodik a harmóniába.

Mondok egy zenei példát. Harmónia, amikor több hang egyszerre úgy szólal meg, hogy az kellemesen hangzik. Ha azonban ebbe belekapaszkodunk, és mindig csak ezt hallgatjuk, akkor rájövünk, hogy ez unalmas, és fájdalmat okoz. Kipróbáltam, hogy egy kirándulás alkalmával mindig ugyanazzal a zenével ébresztettem a diákokat. Egy idő után már nem a harmónia, hanem a dühük ébresztette fel őket. Ha mindig minden olyan harmóniában lenne, amilyenre vágyunk, akkor hamar elkezdenénk unatkozni. Ha ugyanis minden harmonikus, akkor minden világos.

Ellenben ha diszharmóniát teszek bele, akkor már arra várunk, hogy majd most valami történni fog. Sokan mégis inkább a harmóniáról, mintsem a feszültségről álmodoznak – ez pedig halálos dolog. Egy olyan egyház, amiben minden világos, minden harmonikus, az bizony hullaszagot áraszt.

Tudomásul kell venni, hogy az élet folyamatos kihívás. Ha semmilyen kényszer, semmilyen külső nyomás nem ér minket, akkor teljesen boldogok vagyunk? Nem választhatjuk ezt zsinórmértékül, mert egy olyan ember, akinek nincsenek vágyai, az nem érez termékeny feszültséget. Ha nincsenek olyan értékek, amelyek mellett elköteleződhetne, akkor nem bizseregnek az ujjai, nem rezeg a szíve. Az ilyen ember olyan frusztrációba esik, amelyre példa sincs az állatvilágban. Az ilyen ember retteg a kihívásoktól. Az ilyen ember bezárva marad az autója négy fala közé, csak hogy ne kelljen senkivel se találkoznia. Mert a váratlan események lebontják az ember harmóniáját.

Nagyon gyakran a sikeres vezetők utódai sikertelennek mutatkoznak, mivel ők szembesülnek a korábbi vezetés által felhalmozott gondok, megoldatlan problémák következményeivel. Az legyen a célunk, hogy felhalmozott eredményeink ötven év múlva is hatékonyak legyenek. A Szent Benedek által megfogalmazott Regula egy 1500 éve érvényes küldetésnyilatkozat. Nem reklámanyag, nem prospektus. A bankok, nagyvállalatok ötévente módosítják a küldetésnyilatkozatukat.

A jó vezetéshez szeretni kell az embereket. Pedig sokakat az ismerőseink közül szívesen befizetnénk egy Föld–Mars utazásra. És nem retúrjegyet váltanánk nekik. Az a kihívásunk, hogy ezeket az embereket is szeressük, de ne képmutatással, mert azzal megvetem őt, ami a nagyrabecsülés ellentéte. Nagyrabecsülés, ha meghallgatom az embert, mert azt feltételezem, hogy van mondanivalója a számomra.

Egyszer egy teológusnő kemény és jogos kritikával illette a püspökét. A püspök illetlenségnek nevezte ezt. Mire a teológusnő így válaszolt: »Sziénai Katalin, akinek ma van az ünnepe, szintén kemény kritikával illette az egyházat.« Mire a püspök: »Igen, de ő szent volt.«

A mai egyházban rengeteg a hazugság (Verlogenheit - a szerk.). Gondoljuk csak meg: a katolikusok egy olyan szent családot tisztelnek, ahol csak egy gyermek született, a szülők még össze sem voltak házasodva (a gyerek a szülők összeházasodása előtt fogant - a szerk.) és ráadásul menekültek is voltak. Ilyen volt a szent család, mi pedig mégis az egyházban ítélkezünk azokról, akik egyedül nevelik a gyerekeiket, akiknek nincs, vagy csak egy gyerekük van, vagy éppen azokról, akik családjukkal menekülnek.

Sokan a várható reakciók miatt félnek döntéseket hozni. Szent Benedek figyelmeztet minket, hogy az apát tudja, milyen nehéz feladatot vállal, amikor sok ember vezetését és különböző igényeik szolgálatát választja. Amikor nem vagyunk hatékonyak, annak következményeit látjuk más közösségeinkben is: a családban, az iskolában, a baráti körben. Ez az igazi kihívás: a diszharmóniából eljutni a harmóniáig!”

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír