Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök emlékezete

Szabó Csaba Mindszenty József és Márton Áron életútját hasonlítja össze, kiemelve, hogy mindketten a szülői házból hozták magukkal, neveltetésükből eredt a vallásosság és a kemény munka iránti tiszteletük. Földművelésből élő szüleik hatalmas áldozatot vállaltak taníttatásukkal, még akkor is, ha a fiúk ösztöndíjjal végezték iskoláikat. A szülői ház körüli folyamatos munka, az iskolai szorgalom, az eltökéltség a tanulásban mindkettőjüket felkészítette a barna és a vörös diktatúra elleni küzdelemre, a megpróbáltatások elviselésére. A bíboros, hercegprímásról és a gyulafehérvári püspökről is elmondható az, ami a hargitai fenyőkről: „az erős szélben, a szélsőséges időjárás közepette inkább törik, mintsem hajlik.”

Nagy Mihály Zoltán a Márton Áron ellen 1949-ben lezajlott koncepciós per hátterét tárja fel, bemutatva a püspök és az ugyanebben az időben Magyarországon lezajlott Rajk László elleni per közös szálait. Eszerint „a magyarországi árulóknak és összeesküvőknek romániai kapcsolatai voltak”, s Romániában az összeesküvés élére egy olyan személyt kellett állítani, aki tisztségéből kifolyólag nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezett. Ennek a szempontnak Márton Áron püspök felelt meg leginkább. Az egyházi reakció nemzetközi jellegének alátámasztását szolgálta Márton Áron és az 1949 elején elítélt Mindszenty József személyének összekapcsolása. A kommunista hatalom akaratának alávetett bíróság az erdélyi főpásztort életfogytiglani börtönre ítélte, a fellebbezést a törvényszék elutasította, „s ezzel megkezdődtek a mártír püspök fogva tartásának legdrámaibb évei a hírhedt nagyenyedi és máramarosszigeti haláltáborokként számon tartott börtönökben.”

Denisa Bodenau Márton Áron két megfigyelési dossziéját dolgozta fel, amely összesen 236 kötetből áll. A hírhedt Securitate, a román kommunista diktatúra titkosszolgálata 1955-ös börtönből való szabadulását követően egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig megfigyelte a gyulafehérvári püspököt. Ennek következtében gyakran sikerült nekik semlegesíteniük Márton Áron kezdeményezéseit. Ám az „elképesztő anyagi és emberi erőforrások dacára” a Securitate nem tudta elérni minden célját. „A püspök állhatatossága, mellyel ellenállt az állami beavatkozási szándéknak, biztosította az egyház és a katolikus hit túlélését, és erkölcsi mércévé tette őt a kortársak és az utókor szemében.”

Soós Károly Márton Áron közéleti tevékenységét elemzi, amelyet mindvégig „az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában” végzett. Erdély püspöke számára mindenkor kiemelten fontos volt a társadalommal való párbeszéd és azon keresztül az evangélium értékeinek megjelenítése az élet minden területén. A demokrácia szempontjából létkérdésnek tartotta a véleményszabadság biztosítását. A demokrácia igazi hordozójának a népet nevezte, nem pedig az utcai tömeget, s egyúttal figyelmeztetett: „A demokrácia… csak a lelkileg művelt és fegyelmezett emberek között működik jól. A demokrácia kimondása még nem jelenti annak megvalósulását.” Legelső feladatnak pedig azt tekintette Márton Áron, hogy „visszaadjuk az emberi személynek azt a méltóságát, amellyel a teremtő Isten kezdettől fogva megajándékozta.”

Márton Áron 1980 tavaszán bekövetkezett nyugdíjba vonulása után utódja a püspöki székben Jakab Antal lett, aki 1951-1964 között több mint 12 évig raboskodott, Románia szinte valamennyi börtönében. Az 1980-as években, a Ceausescu-diktatúra legkeményebb időszakában állt a gyulafehérvári egyházmegye élén.

Varga Gabriella Jakab Antal püspöki tevékenységét mutatja be, emlékeztetve rá, hogy a két főpásztor életútja már a harmincas években összefonódott. A gondviselés jelének tekinthetjük, hogy 1936 nyarán a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa, Márton Áron ekként vélekedett az újonnan mellé került káplánról, Jakab Antalról: „Ezt az embert, amíg élek, magam mellől el nem engedem.” Bizalma négy és fél évtizeden keresztül töretlen volt Jakab Antal iránt. 1980. május 15-én kelt leköszönő körlevelében így fogalmazott: „Azzal a megnyugtató érzéssel vonulhatok vissza, hogy az egyházmegye vezetése jó kezekben van.” Az új főpásztor részéről sem változott az elődje iránti mélységes tisztelet. Ezekkel a szavakkal vette át az egyházmegye vezetését: „Szívesebb, könnyebb és jobb lenne mindig csak segítsége és nem utódja lenni.” Jakab Antal méltó utódnak bizonyult. A Ceausescu-rendszer nyíltan vallás- és kisebbségellenes volt. A falurombolással összhangban szívesebben látta volna a templomokat romokban heverni, mintsem, hogy újakat építsen. Ennek ellenére Jakab Antal püspöki szolgálatának idején félszáz templomot renováltak, tíz új templom épült, közel negyven plébánia, illetve szolgálati lakás építése vagy javítása történt meg.

Elolvasva a kötetet egyetérthetünk Bábel Balázs Kecskemét-kalocsai érsekkel, aki 2009 pünkösdjén Illyés Gyula szavaival „emberkatedrálisnak” nevezte Márton Áront és hozzá mérhető, „vértanú” lelkületűnek Jakab Antalt (Balassi Intézet – Új Ember Kiadó, 2014).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír