Márton Áron nyomában zarándokoltak a városmajori hívek

A Rákóczi Szövetség anyagi támogatásával megvalósult zarándoklat célja az egyesületben és az alapítványban tevékenykedő városmajori hívek visszavezetése volt a „forráshoz”; a szent életű püspök élete legfontosabb állomáshelyeinek meglátogatásával újult lendületet kaphattak a folytatáshoz.

A Tihanyi Péter káplán által vezetett út alkalmat adott arra, hogy a zarándokok elmélyüljenek hitünkben és közelebb kerüljenek Márton Áron alakjához, szellemiségéhez. A csoport bejárta Márton Áron életének legfontosabb helyszíneit, megismerkedtek lelkületével, személyiségével, tanításával. A programban mindennap helyet kapott a püspök boldoggá avatásáért felajánlott közös imádság és szentmise is.

A városmajori csoport első megállója az észak-erdélyi Máramarossziget volt. Megtekintették azt a börtönmúzeumot, ahol Márton Áron hosszú ideig raboskodott. Ebben, a „miniszterek börtönének” nevezett intézményben tartották fogva a rendszer által nemkívánatosnak tartott papokat, politikusokat, tudósokat, művészeket és egyéb értelmiségieket. Megrázó az egyik eredetiben meghagyott cellát látni, a nyomorúságos körülményeket, ahol a püspök – sokak beszámolója szerint – erejét meghaladóan vállalta a legmostohább feladatokat is, tartotta társaiban a lelket, közös imaórákat szervezett a vele raboskodó többi pappal, szerzetessel. Alexandru Todea görögkatolikus püspökkel, akit itt ismert meg Márton Áron, szabadulásuk után is jó kapcsolatban maradt. A börtönmúzeumban a feliratok ugyan csak román nyelven olvashatóak, de egy nyomtatott füzet segítségével magyarul is követhető a kiállítás. Három magyar vonatkozású cellát érdemes kiemelni: az egyik nagyobb cellában Márton Áron raboskodott többedmagával (jelenleg ez a Szolidaritás terem); egy másikban a Máramarosszigetre bezárt püspökök fényképei láthatók; és szenteltek egy cellát az 1956-os magyar forradalom emlékének is. A múzeum engedélyével a budapesti zarándokok megkoszorúzták Márton Áron képét a püspökök cellájában. Lehetőségük volt tisztelegni az ’56-os hősök előtt is: az emlékhelyen gyertyát gyújtottak és elénekelték a Himnuszt.

A börtönlátogatás után a Borromeo Szent Károly-templomban ünnepeltek szentmisét a zarándokcsoport tagjai. Reszler Mihály plébánostól megismerhették a templom történetét, és találkoztak Lovász Dénessel, aki Petőfi Sándor-ösztöndíjjal került ki Máramarosszigetre, ma viszont már családjával együtt itt letelepedve jelenlétével, munkájával erősíti a helyi magyar közösséget.

A zarándoklat második napján Gyergyóditróba, Márton Áron első kápláni állomáshelyére látogattak a városmajori hívek, és a Jézus Szíve-templomban csendes misén vettek részt, miután meghallgathatták a helyi káplán, Bíró Károly atya bemutatkozását. „Könnyű itt papnak lenni – mondta. – Nagyon vallásos a helyi közösség. Jelenleg 28 (!) olyan aktív pap szolgálja az Egyházat, akik e 100 éves, mintegy 4500 fős egyházközségből származnak.”

A következő állomáson, Gyergyószentmiklóson Márton Áron második állomáshelyét, a Szent Miklós-templomot, valamint a Márton Áron-emlékszobát látogatták meg a zarándokok. György Balázs segédlelkész személyes hangú visszaemlékezésével, valamint ízes, székely humorával tette felejthetetlenné a találkozást.

Csíksomlyón filmet tekintett meg a városmajori csoport Márton Áron életének első ötven évéről. A püspök fiatalkorának dokumentálása több mint tíz évig tartott; A püspök reggelije című, szép, személyes hangú dokumentumfilm egy trilógia első fejezeteként készült el. Péterfi Attila Csongor a Zord idők csillaga című, Márton Áron életéről szóló játékfilmről beszélt a Magyarországról érkezetteknek. Mint elmondta, a forgatókönyv elkészült, sőt néhány jelenetet is leforgattak már, a munka folytatásához viszont szükség van a Márton Áront tisztelő hívek támogatására is.

A zarándoklat harmadik napján Csíkdánfalvára vezetett a budapesti csoport útja, ahol megismerték Bara Ferencet, Márton Áron egykori titkárát. Lélekemelő és szívbe markoló visszaemlékezést hallhattak tőle a zarándokok a püspök utolsó két évéről. Bara Ferenc éjszakáit is a beteg főpap nyitott ajtaja előtt töltötte, ápolta betegségében, szenvedésében, segítette munkáját, és az utolsó időkben szükség szerint helyettesítette őt a szentmiséken. Ő áldoztatta meg utoljára Márton Áront, és ott állt halálos ágyánál is. Hittel vallja, hogy Márton Áron személyében a 20. század nagy szentjét szolgálta, akinek élete, tanítása a mai napig elevenen él a szívében és lelkében. Mint fogalmazott: „El kell mondanom, beszélnem kell erről, akár az apostoloknak annak idején, hiszen én ott voltam, és láttam…” A szent életű püspök cingulumát ereklyeként őrzi Bara Ferenc, melyet a látogatás végén megérinthettek a zarándokok. 

Ezután Csíkszentdomokoson, Márton Áron szülőfalujában megtekintették a róla elnevezett múzeumot, további ismereteket szerezve a hatalmas kép- és dokumentumanyaggal rendelkező, interaktív kiállításon a püspök életútjáról.

A szülőfaluból Gyimesfelsőlokra vezetett útjuk, itt Berszán Lajos atya várta őket az általa alapított Szent Erzsébet Líceumban, és mesélt a huszonöt éves intézményről.

A negyedik nap úticélja Gyulafehérvár, a püspöki székhely volt, ahol Jakubinyi György érsek fogadta a csoportot, és tartott kétórás történelem-, művészettörténet- és hittanórát. A zarándokok a főpásztor vezetésével megtekintették a székesegyházat, az érseki palotát, benne Márton Áron lakrészét és azt a szobát is, amelyben elhunyt a püspök. Az érseki palota nem csupán püspöki székhely, hanem Márton Áron hosszú házi őrizetének színhelye is volt.

A fővárosi zarándokok a székesegyházban ünnepeltek szentmisét, majd megkoszorúzták Márton Áron sírját.

A hazafelé vezető út során Máriaradnán vettek részt román-magyar-német nyelvű szentmisén a városmajori hívek, majd meglátogatták a kegytemplom mögötti keresztutat, melynek stációit a 19. században egy-egy magyar település adományaként állították. Ezt követően Arad belvárosában megkoszorúzták a Szabadság-emlékművet, a város szélén található emlékhelyen pedig tiszteletüket fejezték ki a 170 éve kivégzett tábornokok előtt.

*

Arra a kérdésre, hogy mit kaptak ettől az úttól, így fogalmaztak a zarándokok: „…zarándoklatunk során Márton Áron kegyelmes úr kilépett az ismeretlenség homályából. Személyes ismerősei – elsősorban titkára, Bara Ferenc, illetve Jakubinyi György érsek úr – kézzelfogható közelségbe hozták számunkra alakját. De bárkivel találkoztunk, mindenki megosztott olyan kisebb-nagyobb, Márton Áronhoz kötődő emléket, élményt, amely életre szólóan elkíséri őt. A visszaemlékezésekben gyakran elhangzott átható kék szemének lelkekbe látó képessége, kézfogásának ereje, a szent életű püspök jósága, hajlíthatatlansága, elveihez való szakadatlan ragaszkodása, egyháza és Róma iránti feltétlen hűsége. Márton Áron igen nehéz időkben szolgált püspökként. Püspöki jelmondatában (»Non recuso laborem«; azaz »Nem vonakodom a munkától«) a labor kifejezés nemcsak munkát jelent, hanem szenvedést is. Jelmondatának mind a két értelmét halála pillanatáig teljesítette. Végigkísérve életútját, látva szenvedésének helyszíneit, tanulmányozva a róla készült fényképeket, olvasgatva ránk hagyott gondolatait, rádöbbenve, mekkora írásos anyag maradt utána, első kézből megismerve utolsó éveinek nehézségeit, szinte régről ismert kedves barátunknak érezhetjük most már őt. Kányádi Sándor szavaival élve: »úgy volt ő pap, ahogy Petőfi Sándor költő lehetett«. Az élményeket tovább erősítette a buszút során részletekben levetített, Márton Áronról készült dokumentumfilm (A hegy), az út során végigimádkozott kilenced, valamint a püspök boldoggá avatását kérő ima, melyet Erdélyben minden szentmise után közösen imádkoznak a hívek.”

Márton Áron boldoggá avatásának egyedüli feltétele már csak egy, a nevéhez köthető, dokumentált csoda. A zarándokút a városmajori híveket is megerősítette abban az elhatározásban, hogy bátran fordulnak a szent életű püspökhöz.

„Számíthatunk közbenjárására, hiszen életszentsége biztosíték arra, hogy halála után a Jóisten jobbjára került a mennyországban. Tanítása és példája mutasson utat számunkra, hogy életünket félelem nélkül a krisztusi bizonyosság alapjaihoz kössük” – biztatnak a Márton Áron életének legfontosabb helyszíneit végigjárt budapesti zarándokok.

Forrás és fotó: Városmajori Katolikus Egyesület – Városmajori Márton Áron Alapítvány

Magyar Kurír