Márton Áron püspökre emlékeztek a Rottenburg–Stuttgarti Egyházmegyében

A stuttgarti Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség és a Jakab Antal Keresztény Kör (JAKK) közös szervezésében a „Szórja fényét a világon szerteszét” – Főhajtás Erdély nagy püspöke, Márton Áron emléke előtt című emlékprogram-sorozat keretében október 4-én Balingenben, 5-én, vasárnap délelőtt Schwäbisch Gmünd magyar katolikus közösségében, délután pedig Stuttgartban a Bruder-Klaus-templomban zajlottak megemlékezések.

Vencser László mindhárom szentmisén rámutatott: teremtett világunkban mindennek és mindenkinek megvan a maga Istentől kapott feladata, hivatása, rendeltetése, aminek tudása és képességei legjavával kell igyekeznie megfelelni – mint tette azt Isten szolgája Márton Áron püspök, aki, felismerve a számára kijelölt utat, kitartással, hűséggel, szüntelenül a jóra való törekvéssel haladt azon végig.

Stuttgartban a szentmisét és a Márton püspök boldoggá avatásáért szóló fohász elimádkozását követően október 6-i emlékműsor kezdődött, amelynek elején Vencser László gyertyát gyújtott az aradi vértanúk emlékére.

A tizenhárom magyar hős előtti főhajtás percei után Tempfli Imréhez, a Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség plébánosa gyújtott gyertyát Isten szolgája Márton Áron püspök emlékére. Tempfli Imre egykori gyulafehérvári papnövendékként és történészként elmondta: Márton Áron alacsony termetű ember volt, mégis óriásnak tűnt kispapi szemükben, és mindig biztonságérzetet jelentett számukra. Amikor például a Securitate hívatta őket, a boldog emlékű püspök mindig azt mondta nekik: bármit kérdeznek, hivatkozzanak rá. Imre atya felidézte azt a beszélgetést is, amely Márton Áron és Petru Groza akkori román államfő között zajlott 1955-ben. Eszerint amikor Márton Áron a börtönből való szabadon bocsátásakor megkérdezte tőle, hogy mi ennek a feltétele, a válaszból pedig kiderült, hogy nincs feltétele, a beszélgetést követően az irodájából eltávozott Márton Áronról Petru Groza megjegyezte: „Ez egy nagy ember.” Valóban nagy ember volt, aki derekasan helytállt a kíméletlenül nehéz időkben. Nem véletlenül emlegetjük őt ma is úgy, hogy „a nagy püspök”.

A székely zászló alatt, Hatzack-Lukácsovits Magda nagyméretű Márton Áron-portréja és a nagy elődök tiszteletére égő gyertyák mellett Tempfli Imre történeti áttekintését Vencser László személyes élményeivel egészítette ki.

A program végén a közönség soraiból vették át a szót azok, akik találkoztak Erdély nagy főpásztorával. A csíktaplocai születésű András Margit, a 2011 decemberében elhunyt székely jezsuita szerzetes, szociológus András Imre húga elmondta: őt Márton püspök bérmálta, ez az első élménye vele kapcsolatban. Később, az ötvenes években, amikor Gyulafehérváron tartózkodott, többször láthatta a püspököt a székesegyház oltáránál a szentmiséi alkalmával. Dávid Melinda, a stuttgarti magyar egyházközség titkárnője is azt dézte fel, hogy Márton püspök bérmálta, méghozzá 1969-ben, Szamosújváron. A templom zsúfolásig megtelt, a püspök a szószékről szólt a jelenlévőkhöz, és ezt az élményt soha nem tudja elfelejteni. Horváth Gyula nyugalmazott építész, a Münchenben német pasztorációban szolgáló Horváth János plébános ikertestvére, aki annak idején Gyulafehérváron a megyei közigazgatásban az építészeti osztályon dolgozott, ugyancsak azt emelte ki, hogy Márton Áron püspök atyai gondoskodásával mindig mindenkit védelmezett.

A németországi Rottenburg–Stuttgarti Egyházmegyében tartott programok részét képezték a Jakab Antal Keresztény Kör egész éves Márton Áron-emlékprogram-sorozatának. Ennek célja, hogy azt a, nagy főpásztor boldoggá avatásáért megfogalmazott imádságot, amelyet a hívő katolikusok Erdély templomaiban rendszeresen elimádkoznak, a határon túl élő, Erdélyből és a Kárpát-medence más tájairól elszármazott magyarok is elimádkozzák, egyúttal közösen emlékezzenek és illő főhajtással tisztelegjenek Isten szolgája előtt.

Fotó: JAKK

Magyar Kurír