Marton Zsolt Máriapócson a nagyszülők és unokák zarándoklatán: „Kössetek szövetséget egymással!”

Nemzeti kegyhelyünkön Marton Zsolt püspök kedves szavakkal köszöntötte a görögkatolikusokat, akikhez – mint mondta – családján keresztül is több szállal kötődik.

Máté evangéliumára utalva (Mt 4,18.21) a főpásztor kiemelte, hogy Jézus egyenként szólította meg a leendő tanítványait, és közösséget alkotott belőlük. „Jézus ugyanígy egyenként, személy szerint szólít meg bennünket, egyenként vagyunk fontosak, de közösségben is szól hozzánk, s az első és legfontosabb közösség, melyet mi magunk alkotunk, a családunk.”

A váci megyéspüspök idézte a Katolikus Egyház Katekizmusát, mely szerint „a család …természetes közösség, melyben a férfi és a nő önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbadásában. … A család az a közösség, amelyben az ember kisgyermekkortól kezdve megtanulhatja az erkölcsi értékeket, megkezdheti Isten tiszteletét és a szabadság helyes használatát. A családi élet beavat a társadalmi életbe”.

„A családnak nemcsak saját magunkat köszönhetjük, hanem szüleinket, testvéreinket, nagyszüleinket – fogalmazott Marton Zsolt püspök. – Pál apostol írja a szentleckében (Róm 2,11), hogy Istennél nincs személyválogatás. Ez a megállapítás a családra is igaz.

Nem egyforma mindenki a családban, de mindenki fontos, és mindenkire szükség van.

Áldott az a család, ahol a szülők, gyerekek és nagyszülők békében együtt tudnak élni, de legalább közel laknak egymáshoz.”

Homíliájában a főpásztor a nagyszülőknek Ferenc pápa szavait erősítette meg, aki az ő családban betöltött fontos szerepük fontosságát hangsúlyozva megalapította a nagyszülők is idősek világnapját:

Fontosak vagytok a család és az unokák számára! Hivatásotok az, hogy őrizzétek és adjátok tovább a gyökereket, adjátok át a hitet a fiataloknak, és viseljétek gondját a kicsinyeknek!”

Szintén Ferenc pápára utalt, amikor szomorúan állapította meg, hogy Európa-szerte egyre inkább felüti a fejét egy olyan tendencia, amely ki akarja zárni az életből az öregséget, a betegséget, a szenvedést és a halált. Ezért állapítja meg a Szentatya: „Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, mellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést.”

A nagyszülők szerepének fontosságáról személyes tapasztalatain keresztül mesélt Marton Zsolt püspök. Egyik nagymamája tanította meg imádkozni egy szentkép előtt; ezt a képet ma is a szobájában őrzi. Ő vitte el először templomba, ő íratta be hittanra. Nagyapjától tanult meg bodzát szedni és sakkozni. Nagymamájával szentmise után elolvasták és megbeszélték az evangéliumot. „Imáinak köszönhető a papi hivatásom” – mondta.

Igaza van annak, aki azt mondta egyszer: szobrot kéne állítani a nagymamáknak. De a nagypapáknak hasonlóan. Sajnos ők sokszor „hiánycikkek” a családban.

Kedves nagyszülők! Törekedjetek testileg-lelkileg egészségesek lenni, mert az unokáitoknak szükségük van rátok!”

 

A gyermekeknek Ferenc pápa szavaival üzent: „Mindannyian fontosak vagytok. Mindannyian gyermekek és testvérek vagyunk, „egy nagyon hosszú láncban, amely a múlttól a jövőig vezet, és amely az egész földet behálózza. Ezért javaslom, hogy

mindig figyelmesen hallgassátok a felnőttek történeteit: édesanyátok, édesapátok, nagyszüleitek és dédszüleitek történeteit!”

Ezt is mondja a Szentatya: „Jézussal egy új emberiségről álmodhatunk, és elkötelezhetjük magunkat egy testvéribb és közös otthonunkra jobban figyelő társadalom mellett, kezdve az egyszerű dolgokkal, mint például mások üdvözlése, engedélykérés, bocsánatkérés, a köszönet kifejezése.

A világ mindenekelőtt apró dolgokon keresztül változik meg, anélkül, hogy szégyellnénk, hogy csak kis lépéseket teszünk.

Ti is fontosak vagytok a nagyszüleiteknek. Ti viszitek az elevenséget, az erőt, a frissességet az életükbe. Ti okozzátok neki az örömet azzal, hogy önmagukat ismerik fel bennetek” – hangsúlyozza Ferenc pápa.

A Szentatya a két generációtól azt kérte:

Kapaszkodjatok össze, kössetek szövetséget egymással, építsétek együtt Isten országát! Ajándékozzátok meg egymást, tanuljatok egymástól!”

A nagyszülőket arra buzdította a pápa, hogy töltsenek minél több időt unokáikkal, tanítsák őket imádkozni, figyeljenek lelki életükre, hallgassák meg őket, hiszen a mai gyerekek szomjazzák a figyelmet, a meghallgatást.

„Ferenc pápa számtalanszor hangoztatja, hogy a jövő egyháza az egymás meghallgatásának az egyháza kell legyen – emelte ki a váci megyéspüspök. – Azt is hangsúlyozza, hogy ez a meghallgatás a családban kezdődik: a szülők, a gyermekek, a nagyszülők, a különböző generációk meg kell hogy hallgassák egymást.”

Az unokáktól azt kérte, hogy

ne szégyenkezzenek imádkozni tanulni nagyszüleiktől.

„Ahhoz, hogy igazán boldog legyél, sokat kell imádkoznod mindennap”, mert az ima „közvetlenül összeköt Istennel, fénnyel és melegséggel tölti el szívünket és segít, hogy mindent bizakodva és nyugalommal tegyünk” – idézte Ferenc pápát a főpásztor.

„Segítsetek nagyszüleiteknek akár a mindennapi teendőkben, akár élménybeszámolókkal, akár digitális eszközök használatában, akár közös játékkal.”

Az idősek és fiatalok kapcsolatáról újfent a Szentatyát idézte Marton Zsolt:

a fiatalok és idősek új szövetségére van szükségünk, hogy a hosszú élettapasztalattal rendelkezők életnedve öntözze a növekedésben lévők reménységének hajtásait.

Ebben a gyümölcsöző cserében megismerjük az élet szépségét, testvéri társadalmat hozunk létre, az Egyházban pedig lehetővé tesszük a hagyomány és a Lélek újdonsága közötti találkozást és párbeszédet.”

Zárógondolatként a család legidősebb és legfiatalabb tagjainak fontosságát emelte ki a váci főpásztor: „Ha nincsenek nagyszülők, akkor nincsenek unokák sem, de ha nincsenek unokák, akkor nem lesznek nagyszülők sem. Így hát igen lényeges építőkövei vagytok a családi közösségnek és az Egyháznak is, a szülőkkel együtt. Jézus számít rátok, ti is számíthattok őrá, és egymásra is!”

„Kedves nagyszülők és unokák! Tegyétek az evangéliumi jót külön-külön és együtt is családotok és Egyházunk javára és örömére, Isten nagyobb dicsőségére!” – kérte beszéde végén a váci megyéspüspök.

Szöveg és fotó: Király András/Görögkatolikus Metropólia

Forrás: Görögkatolikus Metropólia

Magyar Kurír