Martos Levente Balázs a hallássérültek ünnepén: Jézus nem csak szavakkal beszélt Isten szeretetéről

Nagy zajhoz szokott fülünket szent csend üti meg, ahogy a szikrázó napsütésben fürdő Döbrentei térről belépünk a Szent Katalin-templomba, pedig már csaknem tele van: az ország minden részéről érkeztek hallássérült hívek, hogy amint több mint negyven éve minden évben, idén is püspöki jelenlét mellett ünnepeljék megváltónk, Jézus Krisztus születését. A kezdetekkor Lékai László bíborossal karácsonyoztak Szent István első vértanú napján, tavaly, a jubileumi év elején Erdő Péter bíborossal, idén pedig Martos Levente Balázs segédpüspökkel, a Központi Papnevelő Intézet rektorával.

A szentmisén koncelebrált Nagy Sándor tabáni plébános, a hallássérült pasztoráció főegyházmegyei felelőse, és az oltárnál szolgált Lauer Tamás diakónus, aki maga is nagyothalló.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Balázs atya nemcsak szavakkal üdvözölte az egybegyűlteket, hanem ezt a mondatot jelnyelven is megtanulta a kedvükért. A segédpüspök emlékeztetett rá, hogy Isten szeretetének nagy jele, hogy Jézus a világra született, kegyelemmel és igazsággal ajándékozott meg minket. Rámutatott, hogy Isten szeretetét el tudja fedni a zaj, a bűn, a rendetlenség. Kérjük Istent, hogy tiszta és derűs szívvel ünnepelhessünk! – tette hozzá.

A liturgia végig két nyelven: magyarul és magyar jelnyelven zajlott, az egymást váltó két jelnyelvi tolmács, Sztari Bernadett és Kompán Julianna mellett Nagy Sándor atya is végig jelelt. A kézmozgás mellett a mimika is fontos kifejezőelem a jelnyelv esetében. Szintén segítette a szertartás követését, hogy a karaokenál ismert módon a kivetítőn a szöveg szavanként színeződött be. Ez a halló híveket – a hallássérültek családtagjait és a plébániaközösség tagjait – is segítette jobban odafigyelni Isten szavára. Az olvasmány jelnyelven és a jelnyelvi tolmács hangján, míg a szentlecke hangzó beszéddel hangzott el. Az evangéliumot Lauer Tamás diakónus olvasta fel.

Martos Levente Balázs, akárcsak a többi megszólaló, kiemelten figyelt szentbeszédében is arra, hogy szépen tagoltan beszéljen. A prédikációt automatikus szövegfelismerő segítségével követhették a hallássérültek.

A püspök szólt arról, hogy karácsonykor mi, akik a végtelenül irgalmas Isten vendégei vagyunk a földön, olyanok leszünk, mint a tiszta szívű gyermekek. Egy gyermek csalódott, ha nem történik meg az, amit egy felnőtt neki megígért. Isten törődik velünk, hogy ne így legyen, és mi is törődjünk a gyermekkel, adjuk meg egymásnak, ami igazán jó, ami szükséges – biztatott.

A szónok az Izajás könyvéből vett első olvasmány nyomán arról elmélkedett, hogy teljesedett be Jézusban az Ószövetség ígérete és hogyan folytatódik a mi életünkben. „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, eljön szabadítótok” – hangzott el. Jeruzsálemet, a zsidó nép fővárosát becézgeti a próféta, hiszen tudja: aki szeretettel beszél, annak jobban hisznek. Előtte a zsidók nagy nehézségeket tapasztaltak meg, ami a babiloni fogság után sem ért véget, úgy érezték, elhagyta őket az Isten. Ekkor mondja a próféta, hogy a szabadítónak köszönhetően szent nép, keresett város lesznek, vagyis helyreáll a bensőséges, bizalmas kapcsolatuk Istennel, és ezáltal az emberekkel is.

De ki is az, aki ezt helyreállítja? A pásztorok tudják, hogy Jézus a megváltó, akinek a neve is azt jelenti: Isten megszabadít. Ez az igazi karácsonyi örömhír: Jézus megszabadít a legrosszabb bajoktól. Menjünk oda Jézushoz, találkozzunk azokkal, akik szeretik! – buzdított a teológus szónok.

A segédpüspök arra biztatta a jelenlévőket, a szertartás utáni agapén

meséljenek egymásnak az életükről, igyekezzenek elfogadni, megérteni egymást. Aki elmondja a történetét, az kibékülhet magával és a másikkal, valamint Jézussal is.

Jézus segít, hogy elfogadjuk magunkat és egymást.

Egy másik gondolatra is felhívta a figyelmet az izajási szöveg kapcsán a Központi Papnevelő Intézet rektora:

Jézus nemcsak szavakkal mondta el Isten szeretetét, hanem tettekkel is. Különösen igaz volt ez gyermekkorában, senki nem is várja, hogy a jászolban fekvő kisded nagy dolgokat mondjon

– mutatott rá Martos Levente Balázs. Gyakran a jelenlétünkkel, a tetteinkkel mutathatjuk meg mi is a szeretetünket a másiknak, azzal, ahogy számíthat ránk, ahogyan mellé állunk. Hűséges és gyengéd volt Jézus, nem is véletlen, hogy a szent szerző a vőlegény hűségéhez hasonlítja ezt.

Meghívásunk van, hogy a jót együtt keressük – ez volt a harmadik dolog, amit ünnepi beszédében kiemelt a segédpüspök. Balázs atya emlékeztetett, hogy két nappal korábban, december 24-én este Ferenc pápa megnyitotta a Vatikánban a szentévet, amivel az Egyház közössége meghívást kap egy nagy zarándoklatra. Sokan ténylegesen is elmennek Rómába, a fogyatékkal élőket is meghívta a pápa, hogy 2025. április 28. és 30. között odazarándokoljanak. Nyilván nem teheti ezt meg mindenki, de a püspök emlékeztetett: a szívünkben velük lehetünk, ha rendszeresen imádkozunk, figyelünk a lelki életünk épülésére, akár úgy is, hogy online lelki tartalmakat nézünk. Jó lenne, ha sokszor erősítenénk egymást! – tette hozzá, utalva a Szentatya szavaira, aki hangsúlyozza, hogy

sem a társadalomban, sem az Egyházban senki sem sziget.

Martos Levente Balázs megköszönte, hogy együtt ünnepelhetett a hallássérültekkel, akik figyelmes szeretettel veszik körbe. Azt kívánta, hogy az előttünk álló szentévben megtapasztaljuk: Isten támogat minket a közös úton.

Nagy Sándor atya a szentmise végén egy kis ajándékkal is megköszönte a hallássérült-pasztoráció nevében az esztergom-budapesti segédpüspöknek, hogy velük ünnepelt. Stílszerűen többek között egy jelnyelvi szótárt adott át. Ekkor is, mint többször, felzúgott a jelnyelvi taps, ami a kezek felemelése és energikus forgatása. Ugyanolyan kifejező, mint sok jelnyelvi szó.

A szentmise után a templomban megtekinthették az egybegyűltek azt a fotós összeállítást, amit az 50 éves Katolikus Hallássérült Pasztoráció jubileumi évéről állítottak össze. Látható volt többek között a siketek keresztútja, egy pécsi látogatás, a nagyheti akadálymentesített szertartások a közösségnek jelenleg otthont adó tabáni templomban, vagy éppen a római zarándoklat, hiszen tavaly a pápa magyarországi látogatásának első évfordulójához kacsolódva a hallássérült hívek egy csoportja is ellátogatott az Örök Városba.

A karácsonyi együttlét tovább folytatódott a közeli Virág Benedek Házban, ahol a frissen kapott házi feladatot teljesíthették is a jelenlevők: megoszthatták egymással élettörténetüket, örömeiket és nehézségeiket.

Fotó: Thaler Tamás

Agonás Szonja/Magyar Kurír