Martos Levente Balázs, a pápa tolmácsa: A Szentatya figyelmes szeretettel és derűvel volt velünk

– Bár Ferenc pápa csak rövid időt töltött Budapesten, mi volt az Ön benyomása, hogy érezte magát nálunk?

– Úgy láttam, hogy figyelmes szeretettel és derűvel érkezett, és őszintén érdeklődött azok iránt, akik akár szervezett, akár spontán helyzetben megszólították. Látható volt, hogy a fizikai megpróbáltatások – a korára és fizikai állapotára tekintettel – kis nehézséget jelentettek neki, de a szentmise naptűzte pillanataitól eltekintve úgy láttam, nagyon jól megküzdött ezekkel a megpróbáltatásokkal.

– Milyen hangulatban teltek a találkozások, amelyeken a Szentatya részt vett?

– Végig megőrzött egyfajta derűt és békét. Mindig látható volt ez, különösen, amikor gyerekekkel találkozott, és megáldotta őket, de szívesen találkozott mindenkivel, és odafigyelt az emberekre. Amikor fontos állami vagy egyházi vezetőkkel találkozott, igyekezett belső összeszedettséggel jelen lenni, megfontolni a szavait, ugyanakkor szeretettel megnyilatkozni, valamint a számára fontos ügyeket újra és újra képviselni.

Nagyon kedves volt az a pillanat, amikor a reptéren, már a búcsúzáskor az önkéntesek felálltak a vörös szőnyeg két oldalán, és a pápa váratlanul megállt, és azt mondta: „Nem értem, miért álltok így, kétoldalt… Az egyik oldalon vannak a rosszak, a másikon a jók?” És ez nagy derűt keltett az önkéntesek körében. Majd amikor már felment a Szentatya a lépcsőre, az ujjával mutatva még egyszer „visszautalt” a két oldalra, és ezzel újra megnevettette a jelenlévőket. Ez jól kifejezte azt az alapvető békét és derűt, ami végig érződött Ferenc pápán.

Tehát egyrészt van benne egy nagyon mély összeszedettség, komolyság, ugyanakkor derű is, amit szívesen megmutat, akár játékos formában is.

– Mit jelentett az Ön számára, hogy közvetlenül segíthette a pápát az itt-tartózkodása alatt?

– Láttam már korábban, hogy milyen bizalommal vannak iránta a munkatársai. Amikor Rómában meglátogatta a Pápai Biblikus Bizottságot, a titkár őszinte tisztelettel, ugyanakkor egyfajta bensőséges szeretettel beszélgetett vele. És ez segített feloldani bennem most azt a fajta kettősséget, hogy

ő egyszerre egy Isten közelében élő ember, Krisztus földi helytartója, az Egyház vezetője, ugyanakkor egy olyan valaki, aki valóban szeretettel, türelemmel, figyelemmel, békével szólítja meg azt, aki ott van mellette. És most éppen én is az egyike voltam ezen embereknek.

– Mi az, amit különösen is megőriz emlékezetében erről a napból?

– Biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő fel tud idézni olyan részletet, ami számára meghatározó volt. Nekem különösen az emlékezetemben maradt a kereszt, ami a pápai oltár mögött állt, és ami már a nyitó szentmisén is látható volt. Az ehhez a vasárnaphoz tartozó evangéliumi szakasz (Mk 8,27–35) bevezet bennünket a kereszt misztériumába. Ferenc pápa pedig olyan személyiség, aki a kereszthordozás édes terhét, a másokhoz odavezető ajándék voltát megmutatja, ugyanakkor aki

nagyon is képes arra, hogy a sok nehéz keresztet hordozó embert, a szegényeket, a gyengéket, a kicsinyeket a szívébe zárja, és rájuk is mutasson mint Isten jelenlétének titokzatos megszemélyesítőire. 

Az Eucharisztia titka, a megfeszített Krisztus titka és Péter utódjának látogatása – ez a sajátos hármas párhuzam nagyon meghatározó volt a számomra.

Fotó: MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely; MTI/Koszticsák Szilárd; Merényi Zita; Lambert Attila

Magyar Kurír
(sza)