Másodszor rendezték meg a Fókuszpont imaestet Székelyudvarhelyen – KÉPRIPORT

A Fókuszpont egy ifjúsági est, ahol minden szem Jézusra szegeződik. A Fókuszpont maga Jézus. Az est programját a székelyudvarhelyi főesperesi kerület ifjúsági csoportjainak tagjai állították össze –, egy lelkes csapat, akik így akarnak más fiatalok szolgálatára lenni.

Remek hangulatban kezdődött az esemény, hiszen először Csiszér László és együttese szólt a több száz jelenlévőhöz, akiket a dicsőítő énekek után a moderátorok, Becze Szabolcs és felesége, Júlia lelkesen köszöntöttek.

Ezt követően Márton József főesperes szólt a fiatalokhoz, nagyon fontos üzenetet hagyva rájuk: „Amikor elkezded szeretni Jézust, elkezded szeretni embertársaidat, majd elkezded szeretni saját magadat is.”

Az este egyik gyöngyszeme két fiatal tanúságtétele volt. Gergely Dávid és Tóth Jácinta osztották meg istenközeli élményeiket – hogy hogyan változtatja meg az Eucharisztia egy fiatal gondolkodásmódját; hogyan értékeljük életünket; mit jelent a halál; milyen Isten gondviselése.

A legfontosabb tanulság talán az volt, hogy fogadjuk el „személyes ébresztőóránkat”, és már ma kezdjünk el közeledni Jézushoz, mivel csendesen, de ketyeg a mi életünk órája is.

A tanúságtétel után újra együtt énekelhették kedvenc dicsőítő dalaikat a résztvevők.

Ezután podcaststílusú beszélgetés következett Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökkel Péter Ágota és Péter Géza moderálásával. Az első kérdés arra vonatkozott, mikor érezte először, hogy Isten a papságra hívta. Meglepő választ adott. Elmesélte, hogy míg Saulnak Damaszkuszig, neki a Fülöp-szigetekig kellett mennie, hogy meghallja Isten hívó szavát.

„Isten feltétel nélküli szeretetét – mondta Fábry Kornél – próbáljuk pótolni pénzzel, munkával, hatalommal, alkohollal és minden mással, de ezt a szeretetet nem lehet pótolni. Isten, ha egyszer betölti a szívedet, akkor úgy tölti be, mint a szivacsot, amit ha a víz alá nyomsz, és kiveszed, csak csurog belőle a víz. Így tölti be a szívedet Isten szeretete. Ezt élheted meg az Oltáriszentség előtt, illetve szentáldozáskor, mert ott egyesülsz Istennel. Az Eucharisztia által örökké élhetsz. Annál nagyobb csoda nincs, mint mikor Jézust a szívedbe fogadhatod.”

A Fókuszpont patrónusáról, Boldog Carlo Acutisról a püspök elmondta: Carlo egy átlagos tini volt; élte a fiatalok mindennapjait, számítógépezett, focizott. Annyi különbséggel, hogy elsőáldozásától kezdve naponta áldozott. A zsebpénzéből pedig hálózsákot vett a rászorulóknak. Carlo egy példás személy, akinek az életét bizalommal követhetjük.

„Éljünk úgy, mint a mindennapi ember, dolgozzunk, játsszunk, tanuljunk, együnk, aludjunk, kivéve egy dolgot, a bűnt. A Krisztussal való találkozás arra irányítson minket, hogy szeretettel legyünk mások iránt” – buzdított a püspök.

„Ragaszkodjatok Jézushoz, hiszen minden más elmúlik. Nem kell hogy megfeleljetek a kortársaitoknak. Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ha valami stabilitást akartok az életben, az Jézus. Szeressétek őt!” – hagyta útravalóként a fiataloknak Fábry Kornél.

Majd kezdetét vette a dicsőítéssel egybevont szentségimádás.

„Csodákkal teli bő másfél órát élhettünk át, hiszen a szívek meghatódtak Jézus jelenlétében. Ebben a kemény világban csodaként élhettük meg azt, amikor a szívünk elgyengült, és könnybe lábadt a szemünk.

A csodás imák tetőzték a megható pillanatot – írta beszámolójában Fancsali Zsófia. – A gyóntatás és a közbenjáró imapárok sem maradhattak el.

A szentségimádás végéhez érve a püspök közelebb hívott minket az Oltáriszentséghez, és így dicsőítettük a Magasságost.”

Az este utolsó programpontja közös agapé, szeretetvendégség volt. Az ifisek szülei ízletes sütikkel és meleg teával kínálták a jelenlévőket.

„Végtelen hála van a szívünkben, hogy Jézus ismét lehetővé tette a Fókuszpont ifjúsági est létrejövetelét, ami egyben ráhangolt a másnapi ünnepre, Úrnapjára. Nagyon hálásak vagyunk minden egyes támogatónkért. Legyen hála minden egyes apró tettért és imáért, amit a Fókuszpontért tettek.”

*

A rendezvény után a szervező fiatalok az imaesten átéltekről kérdeztek néhány résztvevőt. Részletek a válaszokból:

„...ez a történés magáért beszél, még mindig a hatása alatt vagyok.”

„...éreztem, hogy velem van, és tudom, hogy az, amiért imádkozok, nem marad meghallgatás nélkül.”

„...a mélység abból fakadt, hogy az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát kihozták közénk, és nemcsak távolról szemlélhettem, hanem egészen közel jött hozzám. Ez békével és Isten jelenlétével töltötte be a szívemet. Utána nem kellett már semmi más, csak Jézus jelenléte. Csak rá fókuszáltam.”

„Számomra egy nagy csoda volt, hogy az előttem lévő fiatalok az Oltáriszentség előtt térdepeltek. Ezért nagyon hálás vagyok.”

„Mindent le tudtam tenni a jó Isten elé, és ezt egy nagy csodaként éltem meg.”

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Lakatos László

Magyar Kurír