Matt Fradd: Boldogságtippek – Élhető tanácsok Aquinói Szent Tamástól

Matt Fradd kiemeli: ez a könyv nem az ő boldogságtippjeiről szól, „Isten őrizz!”, sokkal inkább arról, hogy a történelem egyik legkiemelkedőbb gondolkodója, Aquinói Szent Tamás egyháztanító mit mond arról, hogyan találhatjuk meg a boldogságot.

XIII. Leó pápa így írt Aquinói Szent Tamásról és az őt megelőző filozófusokról, teológusokról: „Tanaikat, mint egy test szétszórt tagjait, Tamás összegyűjtötte és egybefűzte; csodálatos sorrendbe állította őket, és olyan fontos kiegészítésekkel látta el, hogy joggal és méltán tartják őt a katolikus hit különleges bástyájának és dicsőségének. Egyszerre alázatos és éles szellemével, mindig kész és állhatatos emlékezetével,

szeplőtelen életével, az igazságot önmagáért kedvelő értelmével, emberi és isteni tudománnyal gazdagon, akár a nap, úgy melegítette fel a világot erényeivel és töltötte be tanításának ragyogásával.”

A kötet szerzője rámutat:  Aquinói Szent Tamást azért is érdemes komolyan venni, mert még a nem katolikusok is felismerik gondolkodásának zsenialitását. Az Angyali Doktor bensőséges ismerettel bírt a szívünkben és értelmünkben zajló küzdelmekről, és a pszichológia területére tartozó munkássága a 13. században forradalminak számított. A Summa Theologiae lapjain Tamás különbséget tesz a tökéletes, illetve a tökéletlen boldogság között. Az előbbiről azt írja: „Az emberi törekvés, vagyis az akarat tárgya az egyetemes jó, miként az értelem tárgya az egyetemes igaz. Ebből nyilvánvaló, hogy semmi más nem képes megnyugtatni az ember akaratát, mint az egyetemes jó. Ez nem található meg semmilyen teremtett lényben, hanem csak Istenben, mivel minden teremtmény csak részesedik a jóságban. Azért mondja Istenről a 103. zsoltár: »Aki betölti vágyadat jó dolgokkal.« Tehát egyedül Istenben áll az ember boldogsága.” Tamás szerint a „földön elérhető tökéletlen boldogságot az ember a természetes adottságaival megszerezheti magának, ugyanolyan módon, mint az erényt…”

Matt Fradd kifejti:  Aquinói Szent Tamás legerősebb érve Isten léte mellett a mozgásból vett érv. Gondoljunk egy vonatra. A szerelvényhez tartozó kocsik nem tudják önmagukat mozgatni, bármilyen hosszú legyen is egy vonat. Még ha végtelen számú kocsiból állna is, teljesen mozdulatlanul fog állni, ha semmi másból nem áll, csak kocsikból. Kell egy mozgató erőnek, mozdonynak lennie, mert a kocsik nem tudnak maguktól mozogni. A világegyetem végső okának „tiszta aktualitásnak, lehetőség nélküli végső valóságnak kell lennie” – írja a szerző, s fölteszi a kérdést: „Ám ez az ok vajon Isten lenne?” Hozzáteszi: nem lehet potenciálisan „nem létező”, tehát „szükségszerű és örök létezőnek kell lennie. Nem lehet potenciális mozgása vagy változása, tehát nem lehet időbeli és térbeli létező. Ez az ok ugyanakkor a forrása minden változásnak, ami a tökéletlenből a tökéletes felé tart. Így minden tökéletesség, beleértve a tökéletesedéshez szükséges változásokat is, mint a növekedés, a tudás, a jóság, a változás mindentudó, minden jóban bővelkedő forrásból fakad”. Más szóval: „A világunkban található mozgás és változás egyedül egy végtelen, mindenható, mindentudó, mindennél jobb okkal magyarázható – vagyis azzal, amit a legtöbb ember Istennek nevez.”

A könyv írója tapasztalatok alapján bizonyítja be, hogy sem a pénz, sem a vagyon, sem a hedonista életvitel, de még a siker, a hírnév, a hatalom sem tesz bennünket huzamosabb ideig boldoggá. Nagyon lelkesek vagyunk, amikor megszerzünk bizonyos, a jólétünket elősegítő dolgokat, majd, ahogy Aquinói Szent Tamás mondja, a végén megvetjük őket. Ennek oka: „amint birtokoljuk őket, felismerjük elégtelen mivoltukat”. Ám a pénz, vagy bármilyen más, vonzónak ígérkező földi dolog, aminek elérésére törekszünk, csak akkor lesz rossz, amikor jobban szeretjük Istennél.

Aquinói Szent Tamás úgy határozta meg a bűnt, mint annak eredményét, hogy valaki jobban szereti a teremtményeket a Teremtőnél.

Matt Fradd leszögezi: a boldogság nem jöhet rajtunk kívülről, bennünk kell lennie. Ez pedig elvezet bennünket boldogságunk igazi forrásához, saját belső életünkben. Szerinte Tamás azt mondaná: inkább az irracionális, ha nem hiszünk Istenben, hiszen ez az az eszköz, amely lehetővé teszi az igazi boldogságot ebben az életben. Ezt írja: „azt mondhatjuk, hogy a hit a remélendő dolgok lényege, mivel a remélendő dolgok bennünk a hit által történő elfogadásuk által kezdődnek el, és a hit ereje minden remélendő dolgot magában foglal. Abban reméljük ugyanis a boldogságunkat, hogy színről színre való látással látni fogjuk az igazságot, amelyet hittel elfogadunk, ami kitűnik abból, amit fentebb a boldogságról mondtunk.”

A könyv írója kifejti: miközben a hit mint végső igazság, melyben hinnünk kell, „Istennel egyesít minket, a remény úgy egyesít minket Istennel, mint a legfőbb jóval, mely szerint rendeznünk kell az életünket”. Így, miközben a földi életben remélünk bizonyos dolgokban, mint például egy jelesben valamelyik tantárgyból, az igazi értelemben vett remény egy erény, amelynek Isten felé való törekvésünkben van szerepe. Aquinói Szent Tamás azt mondja: „Istentől ugyanis nem kisebb valamit remélünk, mint őt magát, mivel nem kisebb a jósága, amelynek révén a teremtményt a javakban részesíti, mint a lényege. Ezért a remény sajátos és elsődleges tárgya az örök boldogság.” Aquinói Szent Tamás vallja: míg szigorú értelemben véve a legrosszabb bűneink az igazságosság ellen vannak, addig a legveszélyesebb bűneink azok, amelyekkel a remény ellen vétkezünk. Ez azért van, mert „a remény visszatart a rossztól és jó cselekedetekre késztet minket, és ezért a remény megszűntével az emberek minden visszatartó erő nélkül bűnbe esnek és megszűnnek a jóért fáradozni”.

Aquinói Szent Tamás tévesnek tartja azt a feltételezést, hogy Isten a bűnbánó bűnöstől megtagadja a megbocsátást, illetve, hogy a „bűnösöket nem téríti magához megigazulttá tevő kegyelmével”. Sőt még tovább megy: „a kétségbeesés megmozdulása, mely az Istenről való téves ítéletet követi, bűnös megmozdulás és bűn.” Az, aki kétségbeesik, mert azt hiszi, hogy a bűnei olyan nagyok, hogy még Isten sem tudja megbocsátani őket, az azt gondolja, hogy Isten „túl kicsi”. Sienai Szent Katalin, amikor egyszer extázisban imádkozott, az Atyától ezt a kinyilatkoztatást kapta:

Irgalmasságom ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az összes bűnök, melyeket bárki teremtmény elkövethet. Ezért utálatos előttem annyira, ha nagyobbnak tartják a bűnöket irgalmasságomnál.”

Matt Fradd kiemeli: a „szobányi” könyv, melyet Aquinói Szent Tamás megírt – bár hatalmas értéket jelentenek mindmáig – szalmának tűnt a szemében, annak a halála előtt három hónappal átélt látomásának a fényében, melyben megtapasztalta az Istennel való egyesülés boldogságát. És ez Aquinói Szent Tamás titka. Zsenialitásából az egyetlen dolog, amit ránk akarna hagyni,

a válasza az Úr kérdésére, hogy mit kér jutalmul: „Semmit mást, csak téged magadat, Uram!”

A könyvet Petrás Erika Lúcia OP fordította. Lektorálta Deák Hedvig OP

Matt Fradd: Boldogságtippek – Élhető tanácsok Aquinói Szent Tamástól
Advocata Nostra, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír