A kőszegi plébániaépület a 14–15. századból származik. A szakirodalom Mátyás király városi lakóházaként is említi. Plébániaként 1800 óta áll az egyházközség gondozásában.
A legutolsó felújítás, amely a teljes épületbelsőt és -külsőt is érintette, 1938-ban volt, amikor Székely László apát-plébános érkezett Kőszegre. Azóta is voltak kisebb-nagyobb felújítások, de mindenre kiterjedő, átfogó felújítás azóta nem történt. Ezért is vált időszerűvé a teljes külső és a teljes belső megújulás, amihez kapcsolódva az épülethez tartozó kertet is rendezték.
Szentbeszédében Székely János püspök a Mária-tisztelet mellett a papi hivatás ajándékáról is beszélt az ünnepi szentmisén.
Ezután került sor a beöltözés szertartására, amelyet követően Németh Norbert ígéretet tett: „Istenem! Tebenned bízva ígérem, hogy a reverendát nem tagadom meg és nem szennyezem be. Az ártatlanság és alázat jeleként akarom viselni, hogy az emberek ebből is felismerjék, hogy Tehozzád tartozom.”
A szentmise végén a plébános, Perger Gyula a Gondviselő Isten után köszönetet mondott Székely János püspöknek az anyagi forrás rendelkezésre bocsátásáért, a kivitelező szakembereknek az elvégzett munkáért, valamint minden jó szándékú embernek a felajánlott segítségekért.
A fatimai körmenet a plébánia épületéhez indult, ahol a plébános felajánló imádsága után a megyéspüspök megáldotta a házat.
A szentmisén Benkő Balázs kántor vezetésével a kőszegi egyházi kórus, valamint Szilágyi Miklós vezényletével a kőszegi fúvósok működtek közre.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria