A szeles idő ellenére sokan érkeztek Bodajkra az ország különböző részeiből, hogy közösen imádkozzanak hazánkért, és a bodajki Szűzanya oltalmát kérjék mindenféle ügyükben.
Spányi Antal püspök az ezeréves ősi zarándokhelyen arról beszélt, hogy a kegyhelyen már Szent István és családja is imádkozott. Így
az első magyar szent család nyomán van kivel és van miért fohászkodni nemzetünkért.
A főpásztor arra buzdított, személyes életünkben váljunk hitvalló, tanúságtevő keresztényekké, és ne hallgassunk a krisztusi igazságról. Előttünk járt ebben Szent István, aki kiállt az igazság mellett, és Szent Gellért is, paptársaival, akik nyilvánosan hirdették Isten igéjét, imádkoztak hazánkért. Tették ezt annak ellenére, hogy tudták, az életükkel fizethetnek érte.
„A vértanúk hitéből, áldozatából élünk ma is. És van mit tennünk ma is az életért. A mi fegyverünk az, ami elődeinké is volt: az imádság, a rózsafüzér, amelyben Máriával együtt, szívének szeretetével tudjuk követni Jézus Krisztust.”
A megyéspüspök arról is szólt, fontos megértenünk a kérő imádság lényegét, úgy, ahogyan azt Ferenc pápa tárta elénk: „A Szentatya azt mondta, a kérő imádság lényege nem az, hogy Isten akaratát megpróbáljuk a saját elgondolásaink szerint igazítani, hanem az, hogy mi akarjunk készségesek lenni arra, hogy Isten eszközei lehessük. Általunk legyen jelen a családban, a kapcsolatainkban, az élet minden területén a krisztusi tanítás. Valljuk meg hitünket, akár alkalmatlan, akár nem.
Tegyünk tanúságot kereszténységünkről, magyarságunkról, a keresztény magyar kultúráról és annak gyökereiről, amelyek ezer éve megtartanak minket.
Mária Szent Istvánt mint gyermekét meghallgatta, és ránk is így tekint, nekünk is Nagyasszonyunk és Patrónánk, akire figyelünk, akit követünk, akinek segítségét kérjük” – emelte ki beszédében a főpásztor.
A szentmise végén Spányi Antal püspök megáldotta az idei főbúcsún a bazilikában elhelyezett emléktáblát, majd a szentmise után az ünneplők a megújult bodajki kálváriához vonultak, ahol a főpásztor a stációkat is megáldotta.
Mórocz Tamás kanonok, plébános köszönetét fejezte ki, hogy az idei zarándokévad záró búcsújára befejeződött a keresztút felújítása a Székesfehérvári Egyházmegye és Spányi Antal püspök jóvoltából. Megköszönte a kivitelezők munkáját is, és elmondta, hogy a 2000-ben egyszer már restaurált kálváriát több mint 20 év után most még szebbé, még méltóbbá tudták tenni az ugyancsak megújult kegyhelyhez.
Prohászka Ottokár püspök szentelte fel 1926-ban azokat a betonból készült stációkat, amelyeket Bory Jenő szobrászművész alkotott. A stációk akkor a Székesfehérvári Egyházmegye hívei és különösen is a fehérvári polgárok, egyletek adományaiból épültek fel, majd 2000-ben is hasonló összefogással sikerült helyreállítani őket.
A keresztutat járva láthatók az egykori és mai adakozók nevei is. Az elmúlt két évtizedben kissé megkopott külsejű keresztúti állomásokat nemrég ismét restaurálták, így a kálvária ismét ugyanolyan szépségben látható, mint régen.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria