Megáldották az új Szűzanya-szobrot a veszprémi főszékesegyház melletti kertben

A Trónoló Istenszülő szobrának megformálásához a művész a legősibb keresztény ábrázolásokat vette alapul. Az alkotás carrarai fehér márványból készült, több hónapnyi aprólékos munkával, a középkori mesterek módszereit követve.

A Szűzanya trónusán ülve, karján a Gyermekkel, körülötte szeráfokkal, kezében az élet könyvének tekercsét tartva, áldó mozdulattal jelenik meg – a megváltás ígéretének és az anyai közbenjárásnak ikonjaként.

A gazdagon díszített drapéria, a glória csillagai és napkorong-motívumai az örökkévalóság fényét idézik.

A veszprémi érsekség nagyszemináriumának kertjében felállított Szűzanya-szobor nemcsak egy újabb szakrális alkotás a megújult főegyházmegyei központban, hanem a hit, a szépség és az Istenre irányuló emberi vágy márványba faragott tanúságtétele is.

A szobor Varga Ferenc három, a főszékesegyház megújulásához kapcsolódó alkotása közül az egyik: a szentélyben függő feszület és a fekete diófából készült, aranyozott elleusza (gyöngéd szeretet) Szűzanya-szobor mellett ez a márványalkotás is a mester hitvallását fejezi ki. 

„Nem tudom, milyen korban élünk, mit jelent ma a művészet. Csak azt tudom, hogy Krisztus arcát kell megcéloznunk. Ő az egyetlen célja, forrása és végső értelme minden munkámnak” – fogalmazott a szobrászművész.

Varga Ferenc a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem elvégzése után Japánban folytatta tanulmányait, ahol doktori fokozatot szerzett. Hazatérését követően Munkácsy-díjjal ismerték el munkásságát, majd a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán tanított.

A kortárs művészet világát maga mögött hagyva a keresztény művészet felé fordult, és a magyarszéki kármelita kolostorban eltöltött évek alatt elmélyült az imádság és az alkotás csendjében.

Nem maradt számomra más, mint Krisztus arca”

– vallotta egy alkalommal.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír